Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
I. rész Hittani szempontból
ragaszkodni. Az egyházi tanítók jelesül, ha az Egyháznak akarnak szolgálni, hitökröl nyilvános vallomást tegyenek, s nem is lehet a tanításban nekiek önkényességet engedni, mivelhogy ez, az Egyházat, mint községet vagy társulatot feloszlatná..." Ez igaz. Ámde ebből nem következik a Symbol-kényszer jogossága. Ugyanis szükségesképen megkivántatik, hogy az, ami valamelly vallásos községnek alapegységét alkotja vagy teszi, valódilag Egység legyen, ne pedig különféleség. sőt talán különbözőség. S igy, a Symbolikus könyvekbe foglalt, és pedig nem mindenütt öszvefüggő, dogmatikai tételek serege, épen nem alkothatja s teheti az egyház alapját és egységét. Ez alapegység csak egyszerű tétel lehet. Illy alapegységi egyszerű tétel ránk nézve ez: "a mi egyházunk, keresztvén, és pedig a keresztyén többi felekezetek irányában, evangéliom szerént reformált keresztyén egyház." Arra nézve, hogy az Egyház keresztyén egyház legyen, Jésus szavai szerént Ján. XVII:3 egyéb nem kívántatik, mint hinni az egy igaz élő Istenbe, és a kit ő elbocsátott az emberekhez, a Jésus Krisztusba. Ha ehez hozzá vesszük még amaz erkölcsi köteleztetést, miszerént a Szentlélek segedelme által, az ó embert levetkezvén, újjá kell születni: öszvcfoglalva mindent elmondtunk, mit Jésus az idvességre megkivántatónak nyilatkoztatott. Ennyit - és semmivel sem többet - jelentett s mondott Jésus "az Atyának Fiúnak Szentléleknek nevébeni keresztelést" illető parancsolatában: t.i. hogy a megkeresztelendő egyén nyilvánosan tégyen vallomást az egy igaz élő Istenbe, és a kit ő elbocsátott a Jesus Krisztusba 101
