Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-03-01 / 140. szám

2021 MÁRCIUS | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT EZEK UTÁN VEGYÜNK PÉLDÁNAK EGY OLTÓKÖZPONTOT! Első eset: nem kell előre bejelentkezni az oltóközpont ­ban, van bőven oltás, több, mint amennyi ember várható, de hivatalosan csak egészségügyi dolgozókat oltanak ma. Beállhat-e a sorba egy nem egészségügyi dolgozó? A háláchá egyetért azzal, hogy a társadalomnak prioritá­sokat kell felállítani az egészségügyben, hogy rendezett és hatékony legyen az erőforrások felhasználása21 . Ez azonban nem veheti el a magánembertől azt az alap­jogát, hogy gondoskodjon magáról, ha úgy gondolja, hogy életveszélyben van ő is valamilyen szinten, mivel az embernek nem kell az életét veszélyeztetni a másik ember megmentése érdekében22 . De természetesen csak oly módon gondoskodhat magáról, amivel nem károsít meg másokat. Ebből következik, hogy alapjában véve elfogadható az az elv, hogy a betegek és a velük foglalkozók élveznek el­sőbbséget az oltásoknál. Azonban abban az esetben, ha az oltási program haladása nem túl gyors, és a rendelkezésre álló oltóanyagnak mindig csak a 20­30%­át használják fel, vagyis a raktárakban mindig van további 70­80%, akkor, ha valaki soron kívül oltáshoz jut, nem veszi el senkitől a lehetőséget. Ebben az esetben ugyanis a sorrend csak a várakozási időt hosszabbítja meg, azaz, aki soron kívül beoltatja magát ilyen helyzetben, az nem vette el senkitől, csak gondoskodott a saját életéről és egészségről. Második eset: amikor az oltóközpontba 100 oltás érkezik és ugyanennyi embert értesítettek név szerint, hogy menjen oltásra az adott napon. Szabad-e beállnia valakinek, akit nem hívtak be, tudva, hogy így a 100. embernek már nem fog jutni oltás? Ebben az esetben, amikor egy fiatalabb vagy más okból az oltási rendben éppen nem soron levő ember beáll a sorba egy jogosult helyett, akkor ő egy magánál veszé­lyeztetettebb embertől veszi el az oltást, akinek ki volt jelölve az adott oltóanyag, veszélyeztetve ezzel az életét. Ez már a gyilkosság tilalmával ütközhet, ha nem fogja megkapni az oltást napokon belül a veszélyeztetettebb ember, és mindenképpen gonosz cselekedetnek számít, akkor is, ha a másik záros határidőn belül be lesz oltva, mert olyan ez, mint az, aki elveszi a szegény embertől a zsömlét, amit az kinézett magának. Harmadik eset: amikor az oltóközpontban a nap végén kiderül, hogy maradt tíz oltás, amit nem lehet visz ­szavinni a hűtőraktárba, be kell adni hat órán belül, vagy lejár a szavatossága. A nővér felhívja a 46 éves barátját, Simont, hogy menjen oltatni. Simon azonban tudja, hogy Reuvén, a 86 éves holokauszttúlélő még nem kapott ol­tást. Szabad-e Simonnak elfogadnia a felajánlást, vagy át kell adnia Reuvénnek a lehetőséget? Ha Reuvén abba a korosztályba tartozik, akiket éppen oltanak és valószínű, hogy napokon belül ő is sorra ke­rül, akkor biztosan nem kell Simonnak lemondania a lehetőségről, hogy akár egy fél évvel hamarabb jusson oltáshoz, mint ahogy az oltási sorrend alapján tehetné. Ha nem ez a helyzet, és valami miatt nem várható, hogy Reuvént hamarosan beoltják, akkor Simonnak joga van mérlegelni, hogy melyikük van nagyobb veszélyben. Hiszen lehet, hogy a fiatalabb nagyobb veszélynek van kitéve, pl. ha dolgoznia kell járni; iskolába járó gyerekei vannak, akiket neki kell hozni­vinni; tömegközlekedés­sel jár; zsinagógában imádkozik közösségben stb. Szem­ben egy olyan idősebb emberrel, aki nyugdíjas vagy ott­honról dolgozik, nincs gyereke, saját autóval jár stb. Így előfordulhat, hogy a 46 éves a jogosultabb, mint a 86 éves. Ebben az esetben Simon nem köteles feláldoznia magát Reuvén kényelméért. De még abban az esetben is, ha Simon nem gondolja, hogy ő nagyobb veszélynek van kitéve, csak úgy látja, hogy számára is valamennyi­re veszélyes a helyzet, akkor már nem köteles átadni a lehetőséget. Hiszen nem köteles feláldoznia magát és vállalnia a veszélyt a másik emberért, mivel ebben az esetben, törvényesen tud hozzájutni az oltáshoz, hiszen nincs szabályozás arra nézve, hogy kinek kell adni a ma­radék oltásból, mielőtt lejár és használhatatlanná válik. Negyedik eset: kevesebb oltás érkezett az oltóköz ­pontba valami okból, mint ahány jogosultat behívtak oltatni. Köteles-e a sorban előrébb álló, de kevésbé ve­szélyeztetett átadni a lehetőséget olyannak, akinek már nem jutna, de veszélyeztetettebb? Abban az esetben, ha feltehetően néhány napon belül az is megkapja az oltást, aki most kimarad, akkor szép gesz­tus, ha valaki átadja a lehetőségét a jobban rászorulónak, hiszen ezzel nem veszélyezteti a saját életét. Ugyanakkor nem kötelező átadnia, hiszen a másik is meg fogja kapni egy­két napon belül. Továbbá, az embernek nem kell vál­lalni semmilyen veszélyt a másik ember érdekében. A fentiekből jól látszik, hogy bár valóban szükség van a hivatalos sorrend felállítására, az egyéni szempontok felülírhatják azt. Hiszen végső soron a világjárványban mindannyian veszélyben vagyunk és jogosultak va­gyunk a magunk idejében az oltásra. Kívánok mindenkinek jó egészséget! Adja az Örökkévaló, hogy az oltások hatékonynak bizonyuljanak és mihamarabb véget érjen a járvány! 1 3Mózes 19:16.; 2 Szánhedrin 73a.; Sulchán áruch CM 426:1.; 3 Bává möciá 62a.; 4 3Mózes 25:36.; 5 5Mózes 4:9., 15.; 6 Lásd Encyclopedia of Jewish Medical Ethics [héber] 6. kötet 607. oldal; 7 Cházon is JD 69:2.; 8 Lásd SzME a SÁ CM ­hoz 426:2.; Pitché tsuva uo. 2., JD 157:15.; Bét Áháron vöJiszráél folyóirat 212. szám 122–128. oldal; 9 Lásd Encyclopedia uo. 5. kötet 754–762. oldal; Zsidó jog és etika 72–73. oldal; 10 5Mózes 15:7.; SÁ JD 247:1.; 11 Ktubot 50a.; SÁ uo. 249:1.; 12 Lásd még Encyclopedia uo. 6. kötet 469. oldal 200. lábj.; 13 Jesájá 58:7., lásd még SÁ uo. 251:3.; 14 5Mózes 16:20.; 15 Szánhedrin 32b.; 16 CM 12:2.; 17 Rábénu Menáchem Möiri: Bét hábchirá a Szánhedrin hez uo.; 18 Chukim umispátim – Táchárut iszkit böháláchá 269. oldal; 19 Kidusin 59a.; 20 SÁ CM 237:1. RöMÁ.; 21 Lásd Encyclopedia uo. 4. kötet 843–850. oldal; 22 Lásd még Igrot Mose responsum CM 2. kötet 74:1. végén, lásd még uo. 73:2. és Minchát Ásér responsum 1. kötet 115:4 .

Next

/
Oldalképek
Tartalom