Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-12-01 / 149. szám

JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 DECEMBER 22 folyamán szép számmal gyűl­tek össze az óbudai frigyszekré­nyekben. 1933-ban, az akko­ri rabbi, dr. Neumann József (1875–1964) pont negyven da­rabot számolt össze. 17 A rabbi megemlíti, hogy az ősi hitközség saját Tóráit to­vább gyarapították a magán minjánok széferjei, illetve min­den egyletnek is külön szent­írása van, egyes darabok, már akkor több mint 200 évesek vol­tak. Talán a legkülönlegesebbet az ottani Chevra Kadisa őriz­te, egy kóser miniatűrt, mely mindösszesen 11 cm, az írás része pedig 9 cm magas volt, az összsúlya pedig 30 dekag­ramm. Ezt az unikumot egy Wertheim-féle széfben őriz­tek, s egy évben csak egyszer, Szimchát Torá napján vették elő. Neumann rabbi a következőkép­pen írta le ezt a fantasztikus Tórát: „Betűcskéi mint a gyöngyszemek sorakoznak egymás mellé, tiszták és szabad szemmel olvashatók. Az egész művészi kivitelű vértezeté­vel, apró tornyocskájával, kicsiny­ke jádjával olyan, mint egy drága játékszer, vagy egy szent klenódi­um, amit a júdabeli királyok vittek magukkal, ha háborúba mentek. Kivitele mesterkézre vall. Lokális hagyományok szerint a Máhárám Müncz írta volna, sajátkezűleg. A mester mindenütt nagyot alkot. Ő is megörökítette magát. A nagyvo­nalú templom monumentalitásá­ban éppen úgy, mint a gyöngyírá­sú, Tóra miniatűrségében.” 18 KI LÁTOTT IGAZI ÖRÖMET? Aki láthatta Szukkot utolsó nap­ján a vízmerítés ünnepét, válaszol­ja a Talmudban19 jártas. Ezt viszont még egy dologgal egészítette ki Neumann rabbi, mégpedig az óbu­dai Szimchát Torá ünnepével. A főrabbi maga is hozzátette, hogy a haladás szele nem hagyta érintet­lenül Óbuda sokszor sikátorszerű szűk gettójának utcáit sem, azon­ban a Tóra szeretetén egy cseppet sem tudott koptatni. „Aki nem látta a vízáldozatot a haj dani jeruzsálemi Szentélyben, az nem látott igazi lelki-vígasságot éle tében, mondja a Talmud (Szukkoh 51.) Ezt megtoldom azzal, ki nem lát ta az óbudai Szimchász Tórát az óbu dai templomban, annak fogal­ma sem lehet a Tórának még ma is fennálló tiszteletéről. Mert menje­nek csak el kedves olvasóim a dí­szes, haladószellemű, orgonás zsi­dó katedrálisokba, Szimchász Tóra és Tischobőav között alig látnak ott valami nagy különbséget, legfeljebb azt, hogy ottani tischobőavi gyüleke­zeten nevetni, a szimchásztó­rain meg sírni lehetne. Mert ki van ott? Egy elhagya­tott, csalódott pap, egynéhány el­keseredett, agyonredukált tisztvise­lő és nyolc-tíz hajlott hátú, fizetett minján-mensch aggastyán. A chó­szonokat is csak úgy lasszóval kell fogni az utcáin a dolguk után sie­tő tömegek közül. Addig itt Óbu­dán, Szimchász Tóra előestéjén, sőt már Schminiaceresz kora délután­ján a nagytemplomnak tágas előte­rén, különösen annak a Zichy utca felé eső részen a beláthatatlan gyer­mektömegek nyüzsgése feketéllik. Toporgó kis babák sem maradnak otthon, édesanyjuk karjaikon hoz­zák. Estére színültig telik meg a templom, elülső padokat kizáró­lag gyermekek foglalják el. Hogy mi van ebben a temp­lomban, mikor a főrabbi azzal a piciny Tórával a karján a végtelen körmenet élén megjelenik, azokat a kipirult gyermekarcokat, a tisz­ta, tűzben ragyogó szemeket, azo­kat a csókos szájakat, felnőtteket is magával ragadó, a gyermekek lelké­ből ömlő, forró ünnepi hangulatot tollal nem lehet leírni, szóval nem lehet kimondani, az olyan élmény, melyet szemtől-szembe kell látni, melyet személyesen át kell élni. Az óbudai Tóráknak ezt az öröm­ünnepét messze vidékről érdemes megnézni, mert eleven lüktető igaz­sággá varázsolja elénk a Zsoltár-ki­rály (Thillin 8:3.) versét: Mipij olle ­lim bőjonkim jiszadthó óz, lömáán orrörechah lőhasbit ojév umithnák­kém, a kisdedek szája által szilárdul a Tan tekintélye ellenségeid fájdal­mára, gyűlölet és gonoszság minden tőrvetése megdől vele szemben.” 20 Hála az Örökkévalónak 2010 óta újból visszaköltözött a régi idők Tó­rát szerető szelleme Óbuda ódon fa­lai közé. 1 „Hirek – Lehullott a korona.”, Egyenlőség , 1898. 17. évf. 37. szám, 11–12. oldal; 2 „Hirek – Az óbudai izr. hitközség”, Egyenlőség , 1894. 13. évf. 5. szám, 10. oldal; 3 „Hirek – Kántor választás.”, Egyenlőség , 1903. 22. évf. 14. szám, 11. oldal; 4 Moéd Kátán 26a.; 5 Joré Déá 340:37.; 6 Orách Chájim 288:5.; 7 Kicur Sulchán Áruch 28:12.; 8 Moéd Kátán 25a.; 9 Chidusé Ágádot Moéd Kátán 25a.; 10 Divré Sául ál Ágádot háSász Szánhedrin 43a.; 11 Lucette Lag ­nado, „When Handling Precious Scrolls, Torah Lifters Pray for Successful Hoist”, The Wall Street Journal , 2012. 04. 26. [2021. 12. 07.]; 12 „Hi ­rek – Österreicher rabbi.”, Egyenlőség , 1898. 17. évf. 38. szám, 11. oldal; 13 Példabeszéd 3:27.; 14 „Hirek – Az óbudai zsidók Tórájának átadása.”, Egyenlőség, 1928. 48. évf. 4. szám, 14. oldal; 15 5Mózes 31:19.; 16 Szánhedrin 21b.; 17 Dr. Neumann József, „Az óbudai tórák”, in: Kecskeméti Vilmos (szerk.), Zsidó évkönyv az 5692–3. bibliai évre. Budapest: Zsidó Évkönyv, 1933. 228. oldal. A továbbiakban: Neumann, 1933.; 18 Uo.; 19 Szukká 51b.; 20 Neumann, 1933: 229–230. old. Tóraszekrénytakaró-függöny 1830-ból

Next

/
Oldalképek
Tartalom