Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-11-01 / 148. szám

JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 NOVEMBER 20 egy 36 méter(!) hosszú utcai ablak­kal ellátott fényárban úszó termet, ahol a különböző üvegtermékek so­rakoztak szép rendben. 3 Az Üvegházban 1935. december 18-án az üvegesek ipartestületének elöljárósága is látogatást tett, miu­tán lapjukban azt írták: „Azt szokták mondani, hogy a kereskedelemben és az iparban nin­csen poézis. Az Üvegház alaposan rácáfol erre a véleményre, mert az igazolja, hogy az üvegben líra, a leg­szebb poézis van, csak ki kell belő­le hozni. Az ily modern építkezés­hez azonkívül sok szeretet is kell, az anyagnak és a hivatásnak a szerete­te, mert enélkül ezt a sok szépet nem lehet holt anyagból kihozni.” 4 AZ ÉLETMENTÕ ÜVEGHÁZ A belváros új színfoltjáról a nívós épí tészeti folyóirat, a Tér és Forma is beszámolt. A magyar építészeti mo­dern mozgalom legfőbb fóru ma, mi­náci német megszállás után, míg az ország zsidó lakosságának legna­gyobb részén páni félelem lett úrrá, addig Weiss Arthur az ellenállást vá­lasztotta: egyszerre gyűjtötte maga köré a cionista szervezetek vezetőit, s épített ki kapcsolati hálót a svájci kormánnyal, az ellenállás bázisául pedig az Üvegházat ajánlotta fel. 6 AZ ÜVEGLAPOK TÖRÉKENY BIZTONSÁGÁBAN A cionisták Palesztina Hivatala 1944 júniusában költözött az Üveg­házba, mely a svájci nagykövetség, s Carl Lutz (1895–1975) diplomata védelmét élvezte. Az akció cionista kezdeménye­zésű volt, ám itt hamar minden ül­dözött zsidó menedéket kaphatott. Egy helyen az találjuk, hogy az Üvegházban kevesebb mint 72 óra leforgása alatt mintegy 40–50.000 embert láttak el biztonságot jelentő dokumentumokkal, további 2500– 3000 embernek pedig óvóhelyet biz­tosítottak. A bújtatottak között volt néhány híresebb rabbi is, mint a zidacso­vi rebbe, Reb Eichenstein Solom (1901–1987), az egri Ráv Szófer Jochánán (1923–2016), a pápai Reb Grünwald Joszef (1903–1984) vagy a soproni Ráv Posen Simon Jiszráél (1894–1969). 7 ORTODOX RABBIK „NYILAS” GYERMEKEI Az Üvegház kapcsán egy kevésbé is­mert tény, hogy az ellenállás munká­jában ortodox zsidók is részt vettek. Közülük az egyik kiemelésre érde­mes Rosenbaum Tibor (Pinchász-SzGáL Litsch, 1923–1980), a kis­várdai főrabbi, Rosenbaum Smuél Smelke SzGáL Litsch (1895–1944) fia, s így a Lechem Ráv írójának, Rosenbaum Mose Chájim SzeGáL Litsch (1864–1942) unokája volt. Aki 1944 Peszách után mint munka­szolgálatos Budapestre szökött, és sejtve az elkövetkező borzalmakat, családját is erre buzdította, azonban ezt apja megtagadta, mert nem akar­ta magára hagyni kétségbeesett nyá­ját. Rosenbaum Tibor, kihasználva „árja-külsejét” nyilasegyenruhában mentett meg tucatnyi embert a ha­láltól.8 Egy visszaemlékező a követ ­kezőképpen írta le a korábbi jesi­va-bócher „nyilas külsejét”: „Pinchász egy hideg, kegyetlen és vérszomjas tekintetet kölcsön­zött magának; a kék szemei, melyek korábban a Tóra-tudósok kedves és kifinomult tekintetét tükrözte, most hidegséget és fagyot sugárzott.” 9 Nem csoda hát, hogy minden­kit megtévesztett, és sikeres tudott lenni. A vészkorszak után még visz ­szatért szülővárosába, s ott 1946 ta­vaszán felmenői rabbiszékébe is be­iktatták, azonban mártírhalált halt családja emlékét nem tudta az egy­kor felhőtlen gyermekkor kiürese­dett dísztele között elviselni, ezért alig egy évvel később Svájcba tele­pedett ki, ahol családot alapított – halála után a testét Jeruzsálemben temették el. A másik, szintén híres rabbicsa­ládból származó életmentő Pollák Jicchák Lévi (1920–1981) volt, a sze­rencsi főrabbi, Pollák Menáchem háLévi (1890–1952), a Chélek Lé vi szer zője volt, aki szintén kihasznál­ta erős testfelépítését, „magyaros vo násait” és nyilasruhában kísért em bereket biztonságos helyekre, il­letve csempészett dokumentumo­kat a túlélés érdekében. 10 DIÓBÉL-CHANUKIJÁK Az Üvegházban, zsúfoltsága ellené­re, a vallásos élet is működhetett. Így például volt napi háromszori imádkozás és még kóser konyha is. Az ország minden bizonnyal a legtöbbek által rettegett telén, min­den hátráltató tényező ellenére, előtt Kozma új alkotását jellemezné, hosszabb már-már filozófiai szintek­re lépő bevezetőt ír az üveg fejlődé­séről. A bevezető rész egyik mondata így hangzik: „Az ablak nem elzárás, csak egy diafragma, amely megvéd hidegtől, esőtől.”5 A cikk írója ekkor legelvetemültebb rémálmában sem gondolhatta, hogy tíz évvel később a Vadász utcai üveglapok nem csu­pán a természeti elemektől fognak védeni, de az ottani üveglapok által kettéosztott tér, a kint és a bent éle­teket fog menteni. Weiss Gyula legfőbb üzleti segí­tője a legidősebb fia, Weiss Arthur (1897–1945) lett, akit, miután lovas tüzérként végigharcolta az első vi­lágháborút, San Salvador tisztelet­beli konzuljának is kineveztek. A FORRÁS: TÉR ÉS FORMA Újsághirdetések 1914-ből és 1934-ből Az Üvegház lobbija

Next

/
Oldalképek
Tartalom