Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-11-01 / 148. szám

2021 NOVEMBER | egység 9 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ 1941-ben alapított Budapesti Se­gé lye ző- és Mentőbizottság tagja­it, akik lengyelországi, szlovákiai és ma gyarországi zsidókat mentettek. A német megszállás után magá val Eichmannal is megpróbáltak alku­dozni, ám végül nem sikerült a „cse­rét” tető alá hozni. Annyit minden­esetre elértek, hogy 1944 nyarán 1684 magyarországi zsidó és még nagyjából kétszáz „nem számolt” fő (csecsemők és kisgyerekek), illetve befolyásos személyek egy vonattal végül Svájcba, a szabadságba jutot­tak. Ez volt a híres-hírhedt, máig is vitatott Kasztner-vonat, mely a Bi­zottság egyik vezetőjéről és a vált­ságdíj átadását szervező Kasztner Re zsőről kapta a nevét. EMBERMENTÉS A KARPFENSTEIN UTCÁBAN Végezetül álljon itt egy interjú rész­lete, melyet az olvasók által is jól is­mert nagymamámmal, áldott em­lékű Spindler Évával készítettem néhány évvel ezelőtt. Szolgáljon ez a visszaemlékezés emlékül és tisztel­gésül az akkor 15 éves lány hősies és bátor kiállása számára, csakúgy, mint a talán soha meg nem ismert, zsidókat mentő zsidó hősök emlé­goztunk. Asztalok, székek voltak felállítva. [Auschwitzban] minden­kivel írattak egy levelet, hogy ’jól vagyok, minden rendben’, mielőtt a gázkamrába küldték őket. Ott ül­tünk tízen-húszan az asztalok mel­lett a gimnáziumból, a kereskedelmi iskolából, az is zsidó iskola volt. Ott ültünk, és kiértesítettük, hogy ki ka­pott [levelet]. Mindenki jött érdek­lődni, rengeteg levél jött, és azokat kiosztogattuk. Aztán leküldtek a Citroën garázs­ba, kocsimosónak, Apukával együtt. Ott végül nem kocsit mostam, ha­nem tolmácsoltam az egyik tisztnek, aki a Wehrmachtnak volt a tagja. [Amikor Anyukát elvitték, akkor ez­zel a Wermacht tiszttel] elmentünk, és a téglagyárból hazahoztuk Anyu­kát. A nyilas nem akarta kiengedni, de a tiszt akkor nagyon rászólt, és ki­engedte. Apukának a kőbányai zsi­nagógába kellett bevonulni. Akkor ezzel a Wermacht tiszttel megint ki­mentünk, mondtuk, hogy Spindler Mátyás zsidót akarjuk elvinni, hol­nap reggel visszük Németországba. ’Mi is oda visszük’ – azt mondták. Mire mi mondtuk, hogy nem lehet, nálunk van regisztrálva. És haza­hoztuk. Így éltük át.” kére. Az ehhez hasonló, névtelen hősökről szóló történetek számos család legendáriumában megtalál­hatóak, bizonyítva, hogy az embe­riesség még a legnagyobb ember­telenségben is a zsidó nép egyik legalapvetőbb értékei közé tarto­zott. „A hitközségbe behívtak mun­kaszolgálatra. Először társadalmi munkában a hitközség udvarán dol-HÁLÁCHIKUS TRIÁZS: az életmentés sorrendje A történelem során sajnos nagyon sokszor állt elő olyan helyzet, amikor mérlegelni kellett, hogy egy vészhelyzetben ki élvezzen elsőbbséget. Már a Talmud1 is foglalkozott ezzel és a rabbinikus irodalomban is felmerült sokszor, most pedig a koronavírus-járvány kapcsán is felbukkant a téma. A Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője egy olvasói kérdésre a koronavírus-járvány egyik nagy dilemmája kapcsán azt vizsgálta: kinek az élete előrébb való? OBERLANDER BÁRUCH ÍRÁSA A kérdés „Olaszországban, mivel nem volt ele­gendő lélegeztetőgép, aszerint szelek­táltak a betegek között, hogy kinek va­lószínűbb a túlélése, ezért az idősebbek helyett a fiatalok kapták a gépeket. Mit mond a háláchá erről a gyakor­latról? Hogyha, chász vesálom, ilyen helyzet adódna Izraelben, ott hogyan járnának el?” SZOMBATSZEGÉS AZ ÉLETÉRT Első kézből van róla tudomásom, hogy már a járvány kitörésének kez­detekor mennyit tett Izrael Állam annak érdekében, hogy a lehető legtöbb lélegeztetőgépet szerezze be. Eszembe jut az a péntek dél­után, amikor a szombat bejövetele előtt 20 perccel valaki felhívott, és az útmutatásomat kérte. Az illetőnek Spindler Éva 2021 NOVEMBER | egység 9 FORRÁS: CSALÁDI ARCHÍVUM

Next

/
Oldalképek
Tartalom