Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-10-01 / 147. szám
egység | 2021 OKTÓBER 34 MISPÓHE | MESE DÉNES ANNA MESÉJE ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR EZRA Száz hordó bor Egy reggel a Báál Sém Tov összegyűjtötte legközelebbi tanítványait, és így szólt: „Gyertek velem, bemutatok nektek valakit, aki igazán és teljes szívből teljesíti a vendégfogadás micváját”. Nem telt bele sok idő, útnak indultak. Késő délutánra egy kis faluba értek, ahol a Báál Sém Tov jelzett a kocsisnak, hogy álljon meg a fogadó előtt. A fogadóból egy zsidó férfi rohant ki, és így kiabált: „Éljen, éljen, vendégeink érkeztek!”. Aztán a kocsiról lekászálódó férfiakhoz futott és üdvözölte őket: „Gyertek, drága rabbik, gyertek be a házamba! Pihenjetek meg, egyetek, frissüljetek fel a fogadómban! Óriási öröm ez nekem, elvégre nem minden nap teljesítheti az ember a vendégfogadás csodálatos micváját!” A Báál Sém Tov megpróbált kibújni a meghívás alól, de a fogadós addig győzködte őket, míg végül a rebbe ráállt a dologra. A fogadós a legjobb szobáit adta nekik és ő maga felügyelte a felszolgálást. Boldogan lótott-futott és legjobb tehetsége szerint szolgálta ki minden egyes vendégét. A Báál Sém Tov és tanítványai még néhány napig élvezték a fogadós vendégszeretetét, és mielőtt elmentek, a mester megkérdezte, hogy van-e valami különleges kívánsága. „Mindössze annyit szeretnék, hogy a rebbe imádkozzon azért, hogy részem legyen az eljövendő világban” – érkezett a felelet. „Amit kívántál, pusztán rajtad múlik” – felelte a rebbe és hozzátette, hogy áldásért Mezibusba, a Báál Sém Tov udvarába kell elmennie a fogadósnak. Emellett tanácsot is adott neki, miszerint a legjobb lesz, ha száz hordó borral érkezik Mezibusba, nagyon jó áron tudja majd eladni. Ezzel a Báál Sém Tov tanítványaival együtt hazafelé vette az útját. Teltek a hetek, a tanítványok szinte meg is feledkeztek a fogadósról. Egy napon a mester azt mondta nekik, hogy egy csapatnyi szegény ember érkezett a városba, hívják meg őket egy szombati étkezésre, így péntek este mindannyian a mester asztalánál ültek. A Báál Sém Tov odafordult az egyikükhöz és megkérdezte: „Vajon felismersz-e engem”? – „Igen” – felelte a szegény ember. – „Abban a szerencsében volt részem, hogy megvendégelhettem a rebbét és tanítványait a fogadómban.” – A rebbe arra kérte a férfit, hogy mesélje el, mi történt azóta, hogy elhagyta a fogadót. A férfi mesélni kezdett: „Mindenemet pénzzé tettem, hogy teljesítsem a rebbe tanácsát és száz hordó borral jöhessek Mezibusba. Aznap este, amikor útra keltünk, borzalmas vihar tört ki, az utakat víz borította, lehetetlen volt továbbmenni a megrakott kocsikkal az erdőben. Leszálltam, és az árut a kocsisokkal hátrahagyva szállás után indultam a sűrűben. Nagy sokára végre megláttam egy házikót, ahonnan a fény kiszűrődött. Lobogó szakállú zsidó férfi üdvözölt. Magához hívott, minden jóval ellátott. Reggel, miután felkeltem és imádkoztam, visszamentem a kocsijaimhoz, hogy folytassuk az utat, de a kocsiknak csak hűlt helyét találtam. Nyom nélkül eltűntek a száz hordó borommal együtt.” „Először végtelenül elkeseredtem. De aztán rájöttem, hogy szomorúságra semmi ok, Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Ő neve. Minden rossz dolog jóra vezet. Útnak indultam, és találkoztam egy csoport emberrel, akik Mezibusba tartottak. Velük jöttem egészen a rebbe otthonáig.” „Megbántad-e, hogy azt kívántad, hogy részed lehessen az eljövendő világban? Talán inkább jobban örülnél, ha mindenedet visszakapnád?” – kérdezte a Báál Sém Tov. A fogadós rémülten válaszolt: „Isten őrizzen! Inkább szegény maradok egész életemben, csak részem lehessen az eljövendő világban!” A rebbe elégedetten válaszolt: „Ez az, amit hallani akartam. Egy zsidónak mindig készen kell állnia arra, hogy az Istenbe vetett hite kedvéért lemondjon mindenről. Te is ezt tetted, és ezért részed lesz az eljövendő világban”. A fogadós mosolyogva hallgatta a mestert. A Báál Sém Tov pedig folytatta: „Most biztosan azt gondolod, hogy egész életedben így kell majd vándorolnod. Azonban az az igazság, hogy holnap ilyenkorra megérkezik a száz hordó borod, és nagy nyereséggel adod majd el. Hamarosan megint úgy gyakorolhatod a vendégfogadás micváját, mint azelőtt”. Így is történt. A boroshordók sértetlenül megérkeztek, az ember eladta az összes bort, és gazdag volt egész életében. Továbbra is nagylelkűen gyakorolta a vendégfogadás micváját, és messze földön híres volt bőkezűségéről.
