Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-10-01 / 147. szám
egység | 2021 OKTÓBER 32 MISPÓHE | KONYHA MISPÓHE | KONYHA Rögtön Mózes első könyvének elején (9:20–21.) olvassuk a következőt: „És Noé kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett. És ivott a borból és megrészegedett és feltakaródzott sátorában”. A bódulat tragédiába fordult: amíg Noé két fia, Sém és Jefet illedelmesen betakarták apjukat, méghozzá anélkül, hogy rápillantottak volna megalázó állapotában, addig a középső fiú, Chám gúnyt űzött apjából, sőt egyes magyarázatok szerint még ennél is visszataszítóbb tettekre vetemedett, melyeket jobb nem részletezni. Nem sokkal később (19:31–33.) a Szodoma és Gomora pusztulását túlélő Lótról és lányairól olvashatunk, akik a tragédiát látva úgy gondolták, hogy kihalt az emberiség és csak ők maradtak életben. A jövőjük biztosításához ők is a bor részegítő erejét vették igénybe: „És szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, hogy jönne hozzánk az egész föld szokása szerint. Jer, adjunk apánknak bort inni és háljunk vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól. És adtak inni bort az atyjuknak azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, s ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről”. Jáákov ősatyánk is bort vitt Jiccháknak, amikor az elsőszülött Észávnak járó áldást igyekezett megszerezni idős és vak apjától. A bor segített feloldani Jicchák gyanakvását, így sikerült a Jáákov és Rivka által kieszelt terv. A Talmud Szánhedrin traktátusa (38a.) a Misna szer kesztője, Jehuda rabbi otthonába kalauzol minket, hogy megosszon velünk egy borral kapcsolatos történetet: Jehuda és Chizkija, Chija rabbi fiai Rabbi [Jehuda a fejedelem] lakomáján ültek és nem szóltak egy szót sem. Azt mondta [Rabbi a szolgáinak]: Adjatok több bort a fiatalembereknek, hátha akkor megszólalnak. Amikor becsíptek, megeredt a nyelvük, és azt mondták: Addig nem jön el Dávid fia, amíg két uralkodóház el nem tűnik Izraelből! És ezek azok: a diaszpóra feje Babilóniában és a fejedelem [tehát a vendéglátó Jehuda rabbi] Izrael földjén, ahogy áll (Jesájá 8:14. ): „És lesz szentéllyé és megütközés kövévé és megbotlás sziklájává Izrael két házának, tőrré és csapdává Jeruzsálem lakójának”. BOR: ÁLDÁS VAGY ÁTOK? A zsidó kultúra legfontosabb itala a bor. Nincs olyan ünnep vagy fontos életesemény, legyen szó kidusról vagy hávdáláról, esküvőről vagy körülmetélésről, melynek során ne hangozna fel a jól ismert „bojré pri hágofen” áldás: Áldott az Örökkévaló, aki megteremtette a szőlőtő gyümölcsét. Dávid király zsoltárában (104:15) így áll: „A bor felvidítja az ember szívét”. Egy másik zsidó uralkodó, Jotám még ennél is tovább ment, mert szerinte nemcsak az embert, de Istent is megörvendezteti a bor (Bírák 9:13). Nem kérdéses tehát e nemes ital elsősége, amit az is jól bizonyít, hogy az italok közül csak a bor büszkélkedhet saját áldással, illetve kóserságának feltétele, hogy csak istenfélő, vallásos zsidók vehetnek részt az előállításában. Nem titok azonban, hogy a bor nemcsak áldást, hanem átkot is hozhat az emberre, ha mértéktelenül fogyasztja. A Tóra és a Talmud sem rejti véka alá a borban rejlő veszélyt, a zsidó szövegek – számos dicséret mellett – megannyi tragédiát, erőszakot, erkölcstelenséget és csalást kapcsolnak hozzá. NAFTALI DEUTSCH ÍRÁSA SZŐLŐMUST A szőlőt leszemezzük, megmossuk, megszárítjuk és vagy átpasszírozzuk paradicsompasszírozón vagy gyümölcscentrifugával lecentrifugáljuk. Az így nyert levet felforraljuk, kiforralt üvegekbe töltjük. A lezárt üvegeket tíz percre fejre álltjuk, majd száraz dunsztban kidunsztoljuk. Ehhez egy megfelelő méretű ládát (vagy az ágyneműtartót, elzárt sütő belsejét, hűtőtáskát stb.) papírral és pokrócokkal kibélelünk, ebbe kerülnek az üvegek, amiket alaposan betakarunk és kihűlésig lezárva tartjuk.
