Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-09-01 / 146. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2021 SZEPTEMBER 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Van egy régi vicc, persze már nem emlékszem rá pontosan, úgyhogy biztos lesz olyan olvasó, aki bosszúsan morog majd, hogy nem is így van, szóval van egy rég vicc arról, hogy egy zsinagógában összevesznek a hívek, hogy az ima egy bizonyos részénél ülni szoktak-e vagy állni. A vérre menő vita hosszú időn át zajlik, mire elhatározzák, hogy megkérdezik a közösség legeslegöregebb tagját, Kohn bácsit. Így aztán küldöttséget menesztenek az öregúrhoz, amiben természetesen az álláspártiak és az üléspártiak is képviseltetik magukat, és nekiszegezik a kérdést: kinek van igaza, mi az ősi tradíciója a zsinagógának. Jaj, kedveskéim, én már nem emlékszem erre – szabadkozik Kohn bácsi, mire az üléspártiak kiabálni kezdenek: ugye ülve szoktunk maradni, tessék visszaemlékezni! Az álláspártiak se hagyják magukat, ők is hangosan bizonygatják az igazukat. A hangzavar közepette felragyog Kohn bácsi arca: ez az, ez volt a szokás! Micsoda? – kérdezik a többiek kórusban. Hát, hogy ordibáltunk egymással! – hangzik a felelet. Az őszi ünnepek – melyeket lassan magunk mögött hagyunk, tele vannak szokásokkal. Van, aki eszik diót, mert jót jelent – és van, aki nem, mert rosszat. Van, ahol gránátalma kerül az asztalra, van, ahol répa, cékla vagy éppen halfej. Esetleg ezek mind, vagy valamilyen kombinációban. Egy hagyományait és gyökereit vesztett világban, amelyben mi, a holokauszt utáni többedik generáció felnőttünk és neveljük gyerekeinket, nagyon fontos, hogy felkutassuk elődeink hagyományait és továbbvigyük azokat. És éppen ilyen fontos, hogy megteremtsük a magunkéit. Egy újonnan kialakuló közösség nem más, mint egy újonnan születő család. Mindenki hozza a maga szokásait, az ő családjának, közösségének, vidékének a módiját, ami aztán a közösen írt új történelem során új, közös hagyományokká alakul. Amikor régi korok magyar zsidóságáról olvasok (vagy írok), mindig megüt, hogy az emberek elpusztításával és elűzésével eltüntették a közösségekben szövődő hálót is. A rokoni, baráti, üzleti kapcsolatok alkotta rendszert: a felebaráti szeretet informális megnyilvánulásait éppúgy, mint az oktatás, a gyógyítás, a szociális gondoskodás intézményesült kereteit. Minden zsinagóga, ami megtelik élettel, minden szervezet, ami a zsidó élet valamelyik szegmensében szökken szárba, minden tál étel, amit gondos kezek juttatnak el a szükséget szenvedőknek, minden telefonhívás, ami éppen jókor jön, ezt a széttépett hálót szövi újra. Sok mindent megtanultunk és újratanultunk önmagunkról, a hagyományainkról az elmúlt évtizedekben. Itt az ideje megtanulnunk valódi sokszínű, de egy szívű, gondoskodó, közösségekké válni. Steiner Zsófia főszerkesztő
