Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-08-01 / 145. szám
JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 AUGUSZTUS 14 megőrizte. 1943ban (5704ben) helyezték fel a táblákat, középen: akik „imaházunk újjáépítéséhez mint alapító tagok hozzájárultak”, az első sorban a rabbi héber nevével, akinek a második nevét érdekes módon itt Slomónak írták, holott a rabbi azt a név jiddis formájában, Zálmánként örökítette meg a könyveiben. A két szélső táblán pedig további adományozókat olvashatunk, illetve a „hálás kegyelettel” megőrzött elhunyt tagok héber neveit (itt szintén érdekes, hogy a héber nevek vegyesen, az anya és az apa neve alapján vannak írva, például Chájim Tuvjá ben Gitl vagy Efrájim ben Áser). Az utókor, a történelem ismerői számára megdöbbentő, hogy a vészkorszakban, alig egy évvel a hazai deportálások és gettósítások előtt az imaházat újjáépítenek, mely az akkoriak megingathatatlan Istenhitét 1934 A közösség neves rab bija Günsberger Ignác (Ji cchák Zálmán, 1864–1950 / 5710. szi ván 8.) volt, akit a Tó rához írt magyaráza tai után szokás „Jisz mách Lév”nek is hívni, mely könyve elő ször 1924ben jelent meg Budapesten, majd 1938ban új ból kiadták. Jámbor, visz szahúzódó életet élt, napjainak nagy ré szét a Vörösmarty ut ca 55. alatti imaházban és a Király ut ca 16. alatti lakásán töltötte imádFEJEZETEK A KÖZÖSSÉG TÖRTÉNETÉBÕL kozással és Talmudtanulással. A lengyelországi Lomzában (Łomża) született, de szüleivel korán Magyarországra telepedtek. Egyik mestere a híres pozsonyi Chátám Szófer unokája, a Chátán Szófer (Ungvár, 1874) szerzője, Ehren feld Smuél (1835–1883) szikszói rabbi, a másik pedig a Netá Szorék (Munkács, 1897; 1899) szerzője, Tannenbaum Srágá Cvi (1825–1897) mezőcsáti rabbi volt. 1934 decemberében 70. születésnapja alkalmából köszöntötték a Vörösmarty utcai hívei. Az ünnepség méltó lefolyásáról Singer Mór, Reismann Károly, Günzler Salamon, dr. Keszthelyi Sándor poliklinikai főorvos, dr. Farkas Miklós ügyvéd és Reinitz Adolf kántor gondoskodtak. „Günsberger rabbi meghatottan köszönte meg a nemvárt ovációt és a ragaszkodás jeléül neki átnyújtott ezüst eszrogtartóra tekintettel az ünnepi csokor négy részére ismeretes mid rasmagyarázatot a rabbi és a hívők közti viszonyára szellemesen alkalmazta.” 3 1941 Ebből az évből fennmaradt az imaház augusztus 31én kitöltött „statisztikai kérdőíve”, melyből megtudhatjuk, hogy a helyiségek főbérleménynek számítottak, melynek az évi díja 1440 + 2% pengő volt. Az imaház sámesza, előimádkozókántora és egyben pénzbeszedője Heilbraun József volt, aki a Nefelejcs utca 40ben lakott. A rabbi minden nap tartott Tóra és egyéb tanításokat. Az egyletnek akkor jelentékeny, 116 tagja volt, akik csak szűkösen férhettek el, ugyanis 100–100 női és férfi ülőhely volt, melyek használatáért egyébként 1620 pengő folyt be az előző évben. 4 1943 Az imaház falán találunk három fehérmárvány táblát, mely az utókor számára szinte a teljes közösség névsorát tükrözi, hogy a fojtogató antiszemitizmus mellett is képesek voltak nemcsak zsidók maradni, de a körülményeikhez képest még hidur micvá t is csinálni, hogy imaházukat megszépítették. Ma ennek a rendíthetetlen tóraszeretetnek a lenyomatát láthatjuk a zsinagógában, a díszítések, a berendezés is innen eredeztethetők. VÉSZKORSZAK Miután egy fővárosi imaház közösségének a történetét próbáljuk rekonstruálni, még nehezebb feladattal állunk szemben. Részletes visszaemlékezések hiányában JUDAPEST ANNO | JUDAPEST A Jiszmách Lév pedig a rabbi könyve volt (Forrás: hebrewbooks.org)
