Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-07-01 / 144. szám
egység | 2021 JÚLIUS 30 ÉCESZGÉBER A BENET-LAPID KORMÁNY: esély vagy veszély? Négy parlamenti választás, a Likud négy sikertelen kormányalakítási kísérlete kellett ahhoz, hogy végül létrejöjjön Izrael 36. kormánya – immár a Likud nélkül. Nem tudjuk, milyen hosszú életű lesz a jobboldali-centrista-baloldali egységkormány, de ami biztató: egyelőre úgy tűnik, mind Iránnal, mind a palesztin terrorizmussal szemben a Netanjahu-féle zéró tolerancia várható. SERES LÁSZLÓ ÍRÁSA rael startup-nagyhatalommá válásában vagy legutóbb a víruskezelésben jeleskedett, hanem – Trump partnerségének is köszönhetően – kihozta a zsidó államot a térségbeli izolációjából, az Ábrahám-szerződések révén normalizálta a viszonyát négy arab országgal, stratégiai kapcsolatot épített ki Irán-ellenes Öböl-menti államokkal (amely kapcsolatok – első próbaként – túlélték a májusi gázai háborút), miközben kérlelhetetlen volt a teheráni rezsimmel meg a palesztin terroristákkal szemben. Netanjahu sokak szerint antidemokratikus, a független intézményeket támadó habitusa és korrupciógyanús ügyei végül a bukásához vezettek, de egy új jeruzsálemi vezetés számára ez még természetesen nem ok túllépni biztonságot eredményező külpolitikáján. Ha a rotáció alapján két év múlva Jáir Lapid lesz a miniszterelnök, Sokan nem jósolnak hosszú életet annak az alkunak, ami négy parlamenti választás, négy sikertelen kormányalakítási huzavona, végül – nem utolsósorban – a Hamász által indított májusi villámháború után köttetett Jáir Lapid, a centrista-liberális Jes Átid és Naftali Benet, a nemzeti-vallásos Jamina vezetője között. Érdekes azonban, hogy a szkeptikusok leginkább „bel-izraeli” politikai vagy kulturális kérdések mentén látják a jövő töréspontjait, nem annyira kül- és biztonságpolitikai témákban. Az Arutz Sheva szerzője, Dov Fischer rabbi például a baloldal által szombaton szabadjára engedett buszokról, az általuk esetleg erőltetett LMBTQ-témáról vagy a legfelsőbb bíróság körüli hercehurcáról ír a koalíció lehetséges szakítópróbájaként, de ideveszi azt is: mi történik, ha „Amerika nyomást gyakorol Izraelre, hogy állítsák le az építkezéseken Júda-Somronban és Jeruzsálemben”? Ez jó kérdés, az Amerikának – pontosabban a demokratáknak – való feltételezett megfelelést tartja gondnak Caroline Glick is. A neves konzervatív publicista-elemző (aki 2019-ben maga is Benet pártjának volt a Kneszet-képviselőjelöltje) legújabb írásaiban abból indul ki, hogy bár Benet a kormányfő, a valódi hatalom a koalíció 70 százalékát kontrolláló Lapid kezében összpontosul. Márpedig Lapid szerinte azért veszélyes, mert hangsúlyozottan javítani szeretné Izrael kapcsolatait az amerikai demokratákkal, az amerikai „progresszív” elittel és az Európai Unióval, ezenkívül nem érti és túl is lépne Netanjahu örökségén. Míg ez utóbbiról még korai nyilatkozni, azt nehéz bírálni, ha a fél világon páriaként kezelt Izrael kormánya megpróbál a jelenleg kormányzó helyzetben lévő amerikai párttal is jobb kapcsolatokat kiépíteni, most a folyamatosan és tendenciózusan Izrael kárára tévedő EU-ról nem is szólva – már ha nem alkuszik meg a kedvükért. A diplomácia, a partnerség keresése önmagában még nem jelent behódolást. Ha viszont Lapid majd kormányfőként túl puha lesz a demokrata Washingtonnal szemben, azzal komoly bajba sodorhatja országát. FOLYTATNI, AMIT BIBI ELKEZDETT Kulcskérdés természetesen Netanjahu öröksége: a volt miniszterelnök nemcsak a gazdaság fellendítésében, Iz-SERES LÁSZLÓ • SZÜLETETT: 1963 • FOGLALKOZÁSA: újságíró, publicista • CSALÁD: két gyermek apja NÉVJEGY
