Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-07-01 / 144. szám
2021 JÚLIUS | egység 7 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ Óbuda 200 bírája volt. 1826-tól kezdődően Simon gyakrabban hiányzott az ülésekről, mert betegeskedett. 1828. december 8-án először jelent meg a jegyzőkönyvben Joseph Löbl Boskovitz neve, aki ugyancsak bíróként foglalja el apja helyét a közösségben. Simon Boskovitz haláláról az 1829. decemberi jegyzőkönyvekből értesülünk, amelyek a hagyatéki eljárásról, illetve Regina Boskovitz (zsidó néven Ráhel) asszony és gyermekei közötti vagyonmegosztásról szólnak. A hagyatéki eljárásról készült, december 6-9-i jegyzőkönyveket már Joseph Löbl Boskovitz bíró írta alá. A vagyont Regina (Ráhel) asszony, Joseph Löbl és Emannuel Boskovitz fiú test vérek, valamint nővérük – Schendel-Charlotta – között osztották fel. A végrendelet a közadakozást is tar talmazta, például a „Talmud-Tóra” iskolára Simon évi 80 fl-t (avagy guldent) hagyott. A hagyatéki ren - dezésről készült jegyzőkönyv néhány további részlete jó példát szol gáltat a vagyonos zsidók anyagi helyzetéről. A Simon Boskovitz ál tal hátrahagyott 60.760 gulden és 26.000 konvertibilis pénzérmet kitevő összegre Joseph Löbl és testvére, Eman nuel Boskovicz váltót állított ki Ráhel asszony rendelvényére. A hát rahagyott pénzből a fiútestvérek 65.000 gulden összegre szóló váltót állítottak ki Schendel (Charlotta) nevű hajadon nővérükre. Anyjuk részére a Boskovitz testvérek egy összeget letétbe helyeztek, amelyből évente átalányként 6000 guldent folyósítottak neki. Ráhel asszony és fiai között egy szerződés jött létre az özvegy ellátásáról. Az ötödik pont alatt szerepel egy megegyezés Ráhel asszony és Emannuel nevű fia között az asszony lakásának ügyében. Apjától eltérően Joseph Löbl nem minden közösségi tanácskozáson jelent meg. Az 1830. márciusi ülésen sem volt ott, de áprilisban ismét visszatért, a májusi és júliusi ülésről viszont hiányzott. A bécsi és pesti üzletei akadályozhatták az óbudai tevékenységét, amelyet még sem adott fel, hiszen december 26-i restaurációra (újraválasztásra) is benevezett. Ez Boskovitz üzleti érdekeltségével magyarázható, ugyanis a vagyonát még nem helyezte ki teljesen Bécsbe. Az 1831. évi nagy kolerajárvány idején Boskovits Löbl József az óbudai zsidó közösségnek 300 forintot, a beteg katonáknak 100, a keresztény kórháznak 200 forintot adományozott rögtön a járvány kitörésekor. Az 1833. évi restaurációs listán Joseph Löbl már nem szerepelt, helyét ifjú Hirschl Boskovitz vette át. Joseph Löbl Boskovitz további óbudai életéről nincs adatunk. A pesti zsidó anyakönyvi bejegyzések alapján Joseph Boskovitz 1840-ben Pesten, a József tér 148. szám alatt lakott családjával. A Sterberegister 9 XXXVI. fólióján szerepel David, Joseph Boskowitz fia Óbudáról, aki 19 évesen halt meg. Az anyja nevét nem írták be, ami a korai anyakönyvekben elég gyakori volt. Amint más forrásokból10 tudunk, Joseph Löbl Boskovitz idővel Bécsbe helyezte át üzleti és magán székhelyét. Boskovitz nem támogatta a magyar függetlenségi harcot, ezért 1850-ben hűségi kitüntetésért folyamodott. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy 32.000 koronával hoz zájárult a szabadságharc után ki rótt hadisarc kifizetéséhez. 1857-ben Boskovitz bécsi üzlete csődbe ment. 11 Joseph Löblön kívül az újraválasztottak névsorában Abraham Bobelle és Bernhard Hirsch szerepeltek „küldöttként”, akik ezt a tisztséget a néhai Simon Boskovitz idején is betöltötték. Évek óta nem (vagy csak kis mértékben) változott a helyettes testületi tagok listája. A közösség gyámja Nathan Abeles volt, aki 24 va gyon felett őrködött a közösség megbízásából. A tisztségviselők között voltak még a zsinagógai elöljárók is, Az óbudai zsinagóga az 1930-as években