Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-05-01 / 142. szám
KILE | KULTÚRA egység | 2021 MÁJUS 28 gít nekem már a fordító is, Moldova Júlia, aki a téma alapos ismerője. Nyilván nem lehet összehasonlítani egy romantikus, könnyű, nyári strandregénnyel, amin jóformán csak átszalad az olvasó. Ez a fajta könyv nyomot hagy maga után, és ez így van jól. Azt gondolom, nemcsak harmadik generációs holokauszttúlélőként, hanem átlagemberként is, hogy szükség van ezekre a könyvekre. Ahogy a holokauszt témájú kötetek utószavában többnyire valamilyen formában megjelenik a tanulság, én is abban hiszek, hogy ennyi idő elteltével is muszáj emlékeznünk és emlékeztetnünk, hogy soha többé ne fordulhassanak elő olyan szörnyűségek. – Milyen korosztálynak ajánlod a könyvet? – Gill Thompson a történetet regényként meséli el, erősen hat az érzelmekre. Inkább felnőtt olvasóknak, de legalábbis érett nagykamaszoknak ajánlanám a könyvet. – Melyik holokauszt témájú könyv áll hozzád a legközelebb, amit szerkesztettél az Álomgyár keretein belül? – Személyes kedvencem – ha lehet ilyet mondani – Jeremy Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba című könyve volt. Nagyon megrendítő olvasmány, ugyanakkor szakmai szempontból is nagy kihívást jelentett, mert az írója Gustav Kleinmann a koncentrációs táborokban írt naplója és személyes beszélgetések alapján mesélte el apa és fia személyes történetét, kiegészítve a pontos történelmi eseményekkel, hogy az olvasó abszolút teljes képet kapjon a borzalmakról. CSILLAGOKBAN ÍRT SORSOK – egy könyv, ami nyomot hagy Nemrég jelent meg a Csillagokban írt sorsok című könyv az Álomgyár Kiadó gondozásában, ennek kapcsán beszélgettünk Gönczi Péterrel, a kiadó egyik alapítójával és Kalocsai Judit tal, a könyv szerkesztőjével. TUNA JUDIT INTERJÚJA – Milyen hatással volt rád a könyv, úgy tudom, családi érintettséged is van a holokauszttal kapcsolatban. Kalocsai Judit: – Szer kesztőként muszáj lenne bizonyos távolságot tartanom a szövegtől, ugyanakkor mivel igen, jól tudod, személyes, családi érintettségem is van a holokauszttal, lehetetlen kívülállóként dol goz ni az ilyen típusú könyveken. Természetesen megérintenek, megdöbbentenek és elszörnyesztenek, még úgy is, hogy néhány történetet már hallottam a nagymamáimtól, akik Auschwitzból és Stutthofból tértek haza a család szerencsésebb kisebbségeként. Ezért az ilyen könyvek mindig megviselnek érzelmileg. Gill Thompson könyve ráadásul még anyaként is felkavar, ha belegondolok, hogy nekem kellene meghoznom egy ilyen döntést. Ettől függetlenül mindig igyekszem maximálisan figyelni a szakmai szempontokra. – Valóban megrázó anyaként (is) olvasni a könyvet. Több idő kell a szerkesztéséhez, hogy közben a kapott információkat is fel tudd dolgozni? – A szerkesztési idő egy ilyen könyv esetén attól is függ, mennyire kell utánajárni a tényeknek. Ebben sokat se-
