Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-05-01 / 142. szám
2021 MÁJUS | egység 21 JUDAPEST | JUDAPEST ANNO adott és ismert volt, azonban még a neológián belül is furcsállották ezt a külsőségekben gazdag, azonban a valódi célt el nem érő intézményt. Az újságíró maga is megjegyzi, hogy a hittanoktatás módján kellene változtatni, mert egy ünnepség nem fog senkit sem a vallásához kötni, ahogy írta: „Nyilvános vizsgának is akarják a konfirmációt elnevezni; de eltekintve attól, hogy ezen elnevezés már azon okból sem felel meg, mert a vizsgálat nem kötelező, a feleletek, melyek ily ünnepélyes alkalommal a növendékek részéről az egyes hittani kérdésekre adatnak, csakis betanult szerep gyanánt jöhetnek számba; lényegesen különböznek azok ama szabadon előadott feleletektől, melyeket egy nem a közönség kielégítésére és gyönyörködtetésére inscenált, hanem a tanítás szellemét és irányát föltüntetni törekvő vizsgán a növendéktől nyerünk. Nem arról tesznek majd tanúságot, amit tudnak és éreznek, hanem arról amit betanultak; meg nem értett, csak a szóhoz kötött, de a lélekben nem gyökerező tételekből állnak a feleletek.” 4 „FRIVOL JÁTÉK” 1888. június 2-án, szombat délután volt a pesti neológia első zsidó konfirmációja a Síp utcai fiúiskola dísztermében és imaházában: „A pesti izr. Hitközség elöljárósága – erről meg vagyunk győződve – nem tudta, milyen frivol játékot akarnak űzni a zsidó hittel és szokásokkal, midőn konfirmáció kísérletére az engedelmet megadta.”5 Az Egyenlő séget az háborította legjobban fel, hogy „komédiához használták fel a Tóra szentségét”, ugyanis a konfirmációt szervező tanár nyilvánosan, Tóra-tekercsből felolvasott Mózes II., III. és V. könyvéből, – „csak ame rikai reform hitközségektől tel het ki annyi vakmerőség a zsidó val lás iránt” – kommentálták a rövid beszámolót, melyet egy újabb fő oldali cikk követett a következő szám ban. Hogyan is történt ez a délután? 68, ünneplőbe öltöztetett, kezeikben könyvecskét szorongató 12–15 éves leány várta a közönséget a Síp utcában. A könyvecske tartalmazta a részletes programot és a kérdés-feleleteket is. A leánykák egyszerre pattantak fel, mikor az ajtóban megjelent tanáruk dr. Bak Izrael (1840– 1894) rabbi, akit „Boruch habó”-val köszöntettek, mely éneküket fisharmónium kísért – erre állítólag Wahrmann Mór (1832–1892) országgyűlési képviselő, a hitközség elnöke tréfásan megjegyezte egy mellette ülőnek, hogy „Dr. Bak, úgy látszik, saját magát akarja ünnepélyesen megkonfirmálni.” 6 SÁVUOT ÉS A „LEÁNY-KONFIRMÁCIÓ” Na de valójában mi köze is van a leány-konfirmációnak, vagy ahogy a későbbiekben egyre gyakrabban, a keresztény terminológiát kerülve, inkább „fogadalmi ünnepségnek” nevezett eseménynek Sávuothoz? 1888-ban még nem látszott tisztán, sőt a következő bő évtizedben nem is hallani hasonló próbálkozásról. A kísérlet lassanként átment egy intézményesített bát micva ünnepségbe, hogy a leányoknak is legyen valamiféle külsőségekben is megnyilvánuló köszöntésük, a bár micva fiúk tóraolvasási ünnepségéhez ha sonlóan. S miután a lányok nem ol vasnak Tórát, de a vallásunk alapját képező szent tekercshez mégis köt ni szerették volna a bát micva ün nepségeket is, logikusnak tűnt, hogy Sávuotkor, a tóraadás napján tart sák meg ezeket. Azonban ez a leányünnepség nem merülhetett ki a köszöntésben, hanem nevelő szándékúnak is kellett lennie, bár továbbra sem gondolhatta azt senki, hogy egy cifra ünnepség elegendő lesz a zsidó leányok vallásra való nevelésben, de legalább abban reménykedtek, hogy a zsinagógai kép kitörölhetetlen marad emlékezetükből és talán elegendő visszatartó erőt fog biztosítani a fiatal felnőtt életükben, amikor saját családot alapítanak. 8 Az emlékkép mellett próbáltak arra is koncentrálni, hogy az ünnepség előtt körülbelül egyéves, tartalmas felkészüléssel mélyítsék a tudásukat. A pesti neológ hitközség kultuszügyi osztálya 1904. április 21-én döntött arról, hogy támogatja a leányok fogadalmi ünnepségét és azt átterjeszti a rabbisághoz. Ekkor már Szabolcsi is üdvözölte az új intézményt, melyben leírta annak célját és szükséges formáját is: „A fogadalmi ünnep lényege az, hogy a leányok abban az esztendőben, melyben az iskolát elhagyják, egy előre megállapított napon hozzátartozóikkal együtt templomban jelennek meg, ahol zsoltárok elrecitálása után a rabbi beszédet intéz a A leányok ezt követően a 145. zsoltárt énekelték, melyet a cikk írója szerint hébertudás nem lévén latin betűs átiratból olvastak, de ezt végül is kompenzálta a szép ének. Bak rabbi ezután kivette a frigyszekrényből a Tórát és három szakaszt olvasott fel, először a Tízparancsolatot, majd a Ködosim ból egy részletet, végül pedig a „Smá” és a „v’ohavtó” szakaszokat, melyek után egyenként egy-egy leány felolvasta a szakaszok magyar fordítását. Utána újból ének, majd Bak egyórás beszéde, végül a várva-várt „vizsga”, ami hat kérdésből és feleletből állt, melyet a lányok közösen olvastak fel a könyvecskéikből – „Azokban meg volt mondva, mit hisznek és milyen vallásos zsidó leányok ők már most.” 7 Bak Izraelről készült festmény (Forrás: MILEV)
