Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-04-01 / 141. szám
2021 ÁPRILIS | egység 29 JUDAPEST | JUDAPEST ANNO szély, ugyanakkor ők „a Szentföldre menekültek, hogy mentsék saját bőrüket, és hátrahagyták a zsidókat, akik mint bárányok kerültek a mészárszékre” – írását fohásszal zárta, hogy az Örökkévaló bocsássa meg ezt nekik. 1 A sztropkói Halberstam rebecen bírálata jogosnak tűnhet, azonban érdemes néhány tényezőt figyelembe venni. Egyrészt az említett rebbék méltán hihették azt, hogy Magyarországon a zsidók bár jogfosztott állapotban, de legalább életveszély nélkül élhetnek továbbra is, hiszen, míg Lengyelországban már 1939-ben megkezdődött az ott élő zsidók szisztematikus kiirtása, addig Magyarországon 1944 elején is viszonylagos biztonságban voltak a zsidók. Másfelől azonban úgy tűnik, hogy a figyelmeztetések hiábavalók voltak, mert a magyar zsidók közül, még ha esetleg valaki el is a zsidó arisztokrácia tagjai is, akik jó kapcsolatokat ápoltak az országatyai keresztény nemességgel. A NEGYEDIK BELZI REBBE MEGMENEKÜLÉSE Mire is gondolt tehát a sztropkói rebecen a naplójában? A holokauszt alatt a negyedik belzi rebbe, Áron Rokeach (1880–1957) és családja Belzből Premislánba (Peremyshliany, Ukrajna) menekült, ahol vitatott körülmények között, de túlélte az ottani zsinagógai mészárlást, amelynek során többek közt legidősebb fia, egyben leendő utódja, Móse Rokeach (?–1941) rabbi is halálra égett. A rebbe leborotválta szakállát, pajeszát, és a bochniai és a krakkói gettón keresztül orosz katonatiszti ruhában, hadifogolynak álcázva átjutott a magyar határon – mindeközben egy haszidja játszotta el a szerepét, hogy a szökése néhány darab friss etróg volt, de nekik jutott egy, így a sátoros ünnep alatt százával keresték fel őket Nagyatádi Szabó (ma: Kertész) utcai lakásukon. 1944. január 17-én utaztak tovább a Békéscsaba–Bukarest gyorsvonattal. 4 Miután a belzi rebbe már biztonság ban volt, az Orthodox Zsidó Ujságban – illetve a magyar sajtóban egyáltalán – először jelent meg cikk: A belzi Rebbe a Szentföldön címmel írtak a rebbéről, amelyből egyértelműen kiderült, hogy majd’ egyéves budapesti tartózkodása alatt végig a kiutazás volt a célja. Ugyanerre – vagyis az életmentő menekülésre – azonban senkit sem biztatott környezetében, helyette „meleg kézszorítással”, már-már reményt keltő módon, így búcsúzott a magyar zsidóktól a cikk írójának közvetítésével:„A Jóságos oltalmát kérem számukra és az egész klal jiszroél számára. Bróchó, haclóchó üparnószó, jusson nekik áldás, boldogulás és megélhetés!” 5 Reb Áron először Tel Avivban, majd Jeruzsálemben építette fel újra a belzi haszid udvart. Az ott 2000-ben felépült belzi zsinagóga jelen leg a világ legnagyobb zsinagógája: több mint 10.000 (!) fő befogadására alkalmas. RABINOWITS MUNKÁCSI REBBE MEGMENEKÜLÉSE A magyar zsidók ezreire hatást gyakorló Spira Chájim Elázár (1871– 1937) munkácsi rebbét a vég akaratának megfelelően még ha lála nap ján eltemették, s utódjául vejét, Ra binowits Báruch Jeho sua Jeráchmi élt (1914–1997) válasz tották meg. Ra binowits rabbit len gyel származása miatt 1941-ben „ren dezetlen ál lampolgárságára” hi vatkozva kito loncolták, ám csodá val határos mó don megmenekült Ka menyec-Po dolszkij poklából,6 és csa ládjával Bu dapestre költözött. A fő városban va ló tartózkodása alatt is rengetegen keresték fel a fiatal rebbét – aki a Király utca elején található Pojliser Sil-ben imádkozott –, több ízben pe dig a Kazinczy utcai orthodox nagyzsinagógában is felszólalt – szónoklatai általában kétórásak voltak, hitte a rémes lengyelországi történéseket, akkor is azt gondolták, hogy ilyesmi velük, a magyar zsidókkal (ebben az esetben orthodox-neológ zsidókra egyaránt igaz)2 sohasem történhet meg – hitték ezt az egyszerűbb zsidók naivságukban, hogy ők az asszimilációval és/vagy a hazaszeretetük látványos kifejezésével mindent megtettek, hogy összeforrjanak a magyarsággal, de hitték ezt ne legyen egyértelmű. Reb Áron féltestvérével, a bilgoraji (Biłgoraj, Lengyelország) rebbével, Modecháj Rokeach (1901–1949) rabbival 1943 májusában érkezett Budapestre, 3 ahol otthonuk annak ellenére zarándokhelynek számított, hogy ittlétük továbbra sem volt hivatalos: a híveik szájról szájra adták egymásnak a hírt. Például ősszel, Szukkot ünnepén az egész országban csupán A belzi rebbe egy Kertész utcai ház körfolyosóján (Forrás: BESSER, 2017.)
