Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-10-01 / 135. szám
2020 OKTÓBER | egység 23 JUDAPEST | JUDAPEST ANNO csupasz téglafalak határozták meg, ugyanis az első világháború kitörése szinte teljesen leállította a projektet. 1919-ben már arról cikkeztek, hogy a félig felépült épületet a telekkel együtt eladják az államvasutaknak 3 millió koronáért, miért a kuratórium a Podmaniczky utca és Aréna (ma: Dózsa György) út sarkán kapna újabb telket.21 Ezt végül elvetették, sőt az ősszel megnyitották a zsidó fiú- és leánygimnáziumot is, igaz, nem az Abonyi utcában, hanem a Wesselényi utca 44. szám alatti hitközségi fiú polgári iskolában, illetve a Síp utca 12-ben lévő leány polgáriban (ahonnan a lányok hamarosan a zsidó fiúárvaház Munkácsy Mihály utcai épületébe költöztek). dr. Heller Bernát (1871–1943) irodalomtörténész, orientalista, a zsidó gimnázium igazgatója a következő mondatokkal kezdte az első évnyitót: „Minden örömnek ma le kell tompulnia, halkulnia, minden vígságba beleelegyedik a magyar fájdalom. Iskolánknak akkor vetették meg új alapjait, amikor hazánknak ezeréves alapjait szétverni megkísérlik. Csak halk megilletődéssel ünnepelünk. De mégsem kerülhetjük el a nyilvánosságot. Nektek, kedves gyermekeim, éreznetek kell, hogy a nyilvánosságnak szeme reátok irányul. Bizonnyal tudjátok, mi az a reflektor, a fényszóró, amely egyes kiszemelt felületekre vetíti, löveli világosságát. A mi iskolánkra két ilyen reflektor tűz: a féltő szeretet reflektora, mely aggódva lesi, minden elég szép-e, elég jó-e s a bizalmatlanságnak, [itt a jelzőt a cenzúra törölte, de nem nehéz kikövetkeztetni – Cs. V.] reflektora, amely fogyatkozást, foltot keres. Mindkettőnek fényét állanunk kell.” 22 A zsidó gimnázium tehát megkezdte pályafutását, ám a Lajta által megálmodott impozáns épület felépítésére továbbra sem volt pénz, ráadásul többek elkezdték kritizálni a lokációt is: a Keleti pályaudvaron túli részt nem tartották elég elegánsnak, több szülő nem szívesen küldte volna olyan „messzire” gyermekét. 23 FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN Sokan már feladták az Abonyi utcai iskolapalotát, megálmodója, Lajta Béla pedig nem érhette meg átadását. Reménysugárként hatott 1923. szeptember 17-e, amikor a Ros hásáná előtti szombaton felavatták a gimnázium elegáns zsinagógáját, melyet Hegedűs Ármin (szül.: Geiger, 1869–1945) építész vezetése mellett fejeztek be. Ekkortól kezdve rendszeresen tartottak itt istentiszteleteket nemcsak a diákoknak, de a környékbeli lakosságnak is. Sőt a gimnázium fiú részlege birtokba vette a már kész részeket is. 24 A második évtizede csúszó építkezésre dr. Glücksthal Samu (1864– 1937) felsőházi és törvényhatósági tag, a hitközség elnökhelyettese szerzett egy nagyobb, angliai kölcsönt. Ennek köszönhetően 1932. június 7-én sikerült felavatni a 18 évig épült gimnáziumot. Az ünnepségen megjelent Karafiáth Jenő (1883–1952) oktatási miniszter és Ripka Ferenc (1871–1944) főpolgármester is. A díszbeszéd, melyet Glücksthal Samu ekkor, mint oktatási elöljáró és építőbizottsági elnök minősítésében mondott, így kezdődött: „A ház, melynek avatására ösz szejöttünk, iskola: a tudás és művelődés hajléka és a magyar kultúra épületének új talpköve. Voltaképpen nem is nevezhető újnak. A két iskolának, a Pesti Izr. Hitközség 1 Felkai László, A budapesti zsidó fiú- és leánygimnázium története . Budapest: Anna Frank Gimnázium, 1992. 9. old. A továbbiakban, mint: Felkai, 1992.; 2 Komor Gyula, „Zsidó gimnázium”, Egyenlőség , 1886. 5. évf. 18. szám, 3–4. old.; 3 Uo.; 4 Löw Tivadar dr., „Zsidó gymnazium.”, Egyenlőség , 1887. 6. évf. 2. szám, 1–2. old.; 5 „Miben áll a zsidó gimnázium ügye?”, Egyenlőség , 1887. 6. évf. 8. szám, 6–7. old.; 6 Schweitzer Gábor, „Adalékok az Országos Rabbiképző Intézet 1914 előtti történetéhez”, in: Géczi János (főszerk.), Iskolakultúra . 2007/2. 104–105. old.; 7 Ld. 5. jegyzet; 8 „Külön félék – Alapitvány egy zsidó gimnáziumra.”, Pápai Lapok , 1892. 19. évf. 17. szám, 69. old.; 9 „Hirek – Kövesgyüri Freystädtler Vilmos”, Egyenlőség , 1890. 9. évf. 10. szám, 10. old.; 10 „Egyház és iskola – Nagy alapitvány zsidó gymnáziumra.” Vasárnapi Ujság , 1892. 39. évf. 17. szám, 301. old.; 11 „Wahrmann Sándor végrendelete.”, Egyenlőség , 1899. 18. évf. 12. szám, 1–2. old.; 12 „Hirek – A váratlan jótevő.”, Egyenlőség , 1897. 16. évf. 25. szám, 9. old.; 13 „Fölvilágositásul.”, Egyenlős é g , 1898. 17. évf. 20. szám, 4–5. old.; 14 Felkai, 1992: 11. old.; 15 „Hirek – A zsidó fögimnázium.”, Egyenlőség , 1906. 25. évf. 50. szám, 7–9. old.; 16 „A zsidó gimnázium.”, Egyenlőség , 1906. 25. évf. 48. szám, 3–5. old.; 17 „Szent tartozás.”, Egyenlőség , 1907. 26. évf. 36–37. szám, 4. old.; 18 Szabolcsi Miksa, „Fellebbezés.”, Egyenlőség , 28. évf. 47. szám, 1–3. old.; 19 „Hirek – A zsidó gimnázium ügyében”, Egyenlőség, 1910. 29. évf. 11. szám, 8. old.; 20 „Milyen lesz a zsidó gimnázium?”, Egyenlőség , 1913. 32. évf. 28. szám, 5–6. old. 21 „Hirek – A zsidó gimnázium ügye.”, Egyenlőség , 1919. 38. évf. 11. szám, 10. o.; 22 „A Gimnázium első éve.”, Egyenlőség , 1920. 39. évf. 30. szám, 5. old.; 23 „Bonyodal mak a zsidó gimnázium körül.”, Egyenlőség , 1920. 39. évf. 38. szám, 6. old.; 24 „Hirek – A zsidó gimnázium templomának felavatása.”, Egyenlőség , 1923. 42. évf. 38–39. szám, 15. old.; 25 Glücksthal Samu, „Felavatom a két zsidó gimnáziumot”, Egyenlőség , 1932. 52. évf. 35–36. szám, 5–6. old. HÉBEROKTATÁS A GIMNÁZIUMBAN „A középiskolában, amikor beiratkoztunk, ott már külön volt a fiú- és a lányiskola. Az épület meg volt osztva, nem lehetett átmászkálni egyikből a másikba. Ott kezdtünk el a középiskolában újhébert tanulni. Minden nap volt héber óra, abból egy héten két-háromszor volt az újhéber.” Spindler Éva visszaemlékezései reál gimnáziumának és leánygimnáziumának története nem a mai napon kezdődik, mikor ezt az épületet, melyben mindkét középiskola végleges otthont talált, ünnepélyesen felavatjuk. Több mint egy évtizedes munkásságra tekint vissza mindkét iskola. Saját hajlék nélkül élték át fennállásuk első éveit, igazolva azt, hogy az igazi emberi alkotások lényege az eszme, s nem az a külső keret, melyben az eszme megjelenik.” 25 Óraközi pihenő az iskola tetőteraszán 1939-ben
