Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-03-01 / 128. szám

SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2020 MÁRCIUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Beszélünk, csacsogunk, dumálunk, lökjük a sódert, sutyorgunk, rizsázunk, szónokolunk. Hol igazat, hol nem annyira igazat, és néha azt se tudjuk, miről hadoválunk. Nyelveket tanulunk, idegen szavakat próbálgatunk, de ha nagyon belelendülünk, az anya­nyelvünk szavai csúsznak ki a szánkon. Belső késztetés hajt bennünket, hogy megszólal­junk, kifejezzük magunkat, kapcsolatot teremtsünk, magyarázzunk vagy épp magyarázatot követeljünk – egyszóval beszéljünk. A beszéd alapvető eleme az életünknek, a beszédhez pedig nyelv kell, amit a be­szélő és a hallgató fél egyaránt bír valamilyen szinten. Az Egység három egymást követő számában három különleges témát boncolgat: a zsidó öltözködést, a zsi­dó névadást és a zsidók által beszélt saját nyelvet. Azt a három dolgot, ami megőrizte őseinket az egyiptomi rabság idején. Különleges, három lapszámot átívelő tematikánk második részében a beszéd áll a közép­pontban és a beszéd eszköze, a nyelv. Az Örökkévaló szavakkal, mondhatni a beszéd erejével teremtette meg a világot, szavakba öntjük kö­nyörgésünket, amikor hozzá imádkozunk, szavakkal idézték a jövendőt a próféták, szavakkal áldhatunk és szavakkal átkozhatunk. Ahogy a Példabeszédek ben (18:21.) áll: „halál és élet a nyelv kezében” van. A zsidók Egyiptomban ragaszkodtak saját nyelvük­höz, ami lehetőséget adott identitásuk megőrzésére. A szétszórattatásban élő zsidók évezredeken át formál­ták a maguk kifejezésmódjához a környező emberek nyelvét, saját nyelvváltozatokat hozva létre, ami össze­kötötte őket egymással. Egyiptomból kivonuló őseink megőrizték saját nyelvüket és elindultak, hogy néppé váljanak. Történetüket nem felejtjük, erre szó lít ben­nünket az előírás: beszéld el fiadnak! Elbeszél jük hát mindazokon a nyelveken, amelyeken tudunk, és szó­laljunk meg bármilyen nyelven, ugyanazt a Há gádát olvassuk, ugyanazokat az ősöket idézzük fel. Azokat, akik a szolgaság legsötétebb pillanataiban sem lépték át a tisztátalanság ötvenedik kapuját, az identitás el­vesztésének végső határát. Szerkesztőségünk nevében kívánok Önnek és csa­ládjának kóser Peszáchot! Steiner Zsófia főszerkesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalom