Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-02-01 / 127. szám
2020 FEBRUÁR | egység 25 KULTÚRA | KILE pel (más nevén a Seitenstettengasse-i templom, Bécs fő zsinagógája) alapítója és a hitközség elnöke is volt. Eközben a család másik ága sem tétlenkedett: Párizsban Leon három gyermekével jól jövedelmező vállalkozást hozott létre, amelynek javadalmai folyamatosan nőttek. Három fia volt, Jules, Ignace és Charles. Közülük Charles lett a kiválasztott, aki tanulmányait külföldön folytathatta, világot látott és nyelveket tanult és hivatásának a művészetet választotta, gyűjtő és mecénás lett. 1871-ben mindkét család megépítette impozáns otthonát, Párizsban a Hotel Ephrussi néven a rue de Monceau-n, míg Bécsben a Palais Ephrussi számára a Ringstrasse-ra esett a választás, Bécs egyik legforgalmasabb és legcentrálisabb részén. Az élet mindkét városban az időnként fel-felcsapó antiszemitizmus ellenére kedvező volt. Charles kiemelkedő ízléssel összeválogatott gyűjteménye folyamatosan gyarapodott, többek között egy lenyűgöző 40 darabos kollekciója volt impresszionista alkotásokból, a legmagasabb körök szalonjainak állandó meghívottja volt, mecénás, aki 1885-ben megvásárolta a Gazette (Gazette des Beaux-Arts) nevű művészeti folyóiratot. Sok híres művésszel ápolt személyes kapcsolatot, köztük volt Monet, Manet, Degas, Renoir, Bécsben. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása és az első világháború bevándorlási hulláma azonban megnövelte az antiszemita jelenlétet, de egyben új lehetőségeket is teremtett a család életében. Viktor gyermekei közül Elizabeth Ephrussi az egyike volt azon nőknek, akik egyetemen folytathatták a tanulmányaikat, és ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazhatott. Fia Iggie (Ignace) a ‘ 20-as években elhagyta Bécset, Frank furtba, Párizsba, majd New Yorkba költözött, harmadik gyermeke Gisela pedig új lehetőségek után kutatva Spanyolországba ment 1925-ben. Ez már a tagadhatatlan kezdete volt a család gazdasági hanyatlásának és a folyamatosan növekvő antiszemitizmusnak, amely 1938-ban Viktor Ephrussi elfogatásához vezetett. A náci diktatúra rákényszerítette Viktort, hogy lemondjon a család teljes vagyonáról. A holokauszt alatt elkobzott vagyontárgyak nagy része nem került vissza a családhoz, de a netsukek megmaradtak, végigkövették a leszármazottak sorsának szerteágazó szálait, más-más városokban vitrinbe zárva. A valaha a család gyűjteményét képező festmények ma nemzetközi múzeumokban és művészeti gyűjteményekben találhatók meg, örök emléket állítva a korábbi tulajdonosoknak és az akkori művészeti és szellemi pezsgésnek a családtagok által lakott szellemi központokban mint, Odessza, Szentpétervár, Bécs, Berlin, Párizs, London vagy Madrid. A bécsi kiállítás egyedülállóan hozta össze a több mint másfél évszázad eseményeit festményekkel, könyvekkel, interjúkkal és a netsukékkal egy térben, egy valaha gazdag és befolyásos család történetét, akik egykor a Rotschildokkal együtt alkották a zsidó elit legfelsőbb köreit. A kiállítás 2020. március 8-áig látogatható Bécsben, a www.jmw.at weboldalon feltüntetett nyitvatartási időben. A képen látható két festmény Charles tulajdonát képez te, A spárga köteg című festményt 1880-ban vá sá rolta meg. A történet szerint Manet 800 frankot kért a munkáért, de Charles annyira megörült új szerzeményének, hogy 1000 frankot küldött a művésznek. Egy héttel később Charles csomagot kapott benne egy új festménnyel, amelyen egy szál spárga szerepelt. A kép mellé az alábbi kísérőszavakat írtam Manet: „Úgy tűnik, hogy ez kicsúszott a kötegből.” A netsukék, vagyis a japán faragott díszek, amelyből Charles 264 darabot vásárol az 1870-es évek közepén. 1 Japánból származó kisméretű faragott dísz, általában elefántcsont vagy fa alapanyagból készül, hagyományosan a ruha részeként viselik a kimonóhoz rögzítve. Pissarro, Moreau és Proust. Renoir Az evezősök reggelije című festményén örökítette meg őt, Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének Swann karakterét mintázta róla. Charles és testvérei sikertörténetében az 1894-es év nagy fordulatot hozott: a Dreyfus-ügy kettéosztotta Franciaországot és sok ajtó bezárult a család és azok zsidó barátai előtt. Charles 1905-ben hunyt el utódok nélkül. A párizsi eseményekkel párhuzamosan 1887-ben Ignace szolgálataiért nemesi címet kapott Ferenc Józseftől, majd fia, Viktor 1911-ben lemondott az orosz állampolgárságáról, és megkapta a letelepedési jogot
