Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-11-01 / 136. szám
2020 NOVEMBER | egység 23 KÖZÖSSÉG | KILE hogy el is adják az épületet. Nyilván a nagypapa tudta, de én gyerek voltam, és számomra akkor derült ki, amikor többet már nem mentünk oda. Annyira nyomasztó volt számomra az érzés, hogy eladják a zsinagógát, ráadásul a közbeszéd szerint mi, zsidók adtuk el az épületet a TIT-nek, hogy utána már nem is akartam templomba menni.” A ma fellelhető források szerint viszont 1950-ben államosították, 1966-ban pedig beköltözött a Természettudományi Stúdió, és innentől nem volt megállás: irodaházzá alakították át a vallási intézményt. A belső tereket felosztották, a gyönyörű hatalmas ablakokat kivették, helyettük kisebbeket helyeztek be, és az íves záródásokat is kiegyenesítették. Az egyetlen jel, melyből arra lehetett következtetni, hogy itt egykoron zsinagóga állt, a tény, hogy a kerítést menóramotívumok díszítették. „Ahogy a főbejáraton, a Zsombolyai út felől bementünk, a jobb oldali lépcsőn kellett felmenni a karzatra, de maga a zsinagóga – a földszinttől a tetőig – egyetlen, tágas légtér volt, nem voltak oszlopok, semmivel nem volt megbontva. A belső kialakításból adódott, hogy az ablakok is a földszinttől a meny nyezetig futottak. A zsinagóga csodálatos ismertetőjegyei a hatalmas és pompás, bibliai motívumokkal díszített, színes ólomüvegablakok voltak” – eleveníti fel Gábor Mária. Valóban gyönyörű látvány lehetett, ahogyan a fény átszűrődött az ablakokon és sajnálatos, hogy nem élhette meg, hogy az eredeti tervekhez illően, iskola és szociális intézmény is csatlakozzon a tekintélyes méretű zsinagógához – mert ez volt az alapelképzelés még az átadásakor. Ezzel teljesen szembemenve, az ezt követő pár évtizedben teljesen eltüntették a lenyűgöző bauhaus szellemiségű épület zsidóságra utaló jeleit, miközben a TIT gyökeret eresztett az épületben, irodákat üzemeltettek és rendezvényeket szerveztek benne hosszú évtizedeken keresztül. Majd az 1990-es évek környékén, a rendszerváltást követően, valahogy már nem jutott megfelelő finanszírozás az épület fenntartására, így a programok is egyre ritkulni kezdtek, míg végül a bérbeadás mellett döntött a vezetőség. A FORDULAT, AMIT NAGYON SOKAN CSAK REMÉLNI MERTEK A történet eddig elég szomorú, de nem így ér véget: a fordulat 2016-ban következett be, amikor Köves Slomó, az EMIH vezető rab bija tudomást szerzett arról, hogy el akarják adni az épületet: „Egy közösségi tag keresett meg azzal, hogy lehetőség adódott az épület megszerzésére – érdekes módon ez pont ugyanígy történt az Óbudai Zsinagóga esetében is. Mivel immáron tíz éve általános célkitűzésünk, hogy azokat a zsinagógákat, amelyeket a holokauszt után sokszor megalázó módon más funkcióval ruháztak fel, visszaszerezzük a zsidó közösség számára, nem volt kérdés, hogy kezdeményezzük az újbudai zsinagógaépület megszerzését is. Egyébként ebben a programban az első zsinagóga az Óbudai volt, majd következett a Budavári, és most a Bocskai úti van soron. Természetesen tudunk még pár további zsinagóga múltú épületről a fővárosban, de az még a jövő kérdése, hogy melyik lesz a következő a Bocskai zsinagóga után. Véleményem szerint az, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a valaha a zsidó életet összehozó épületeket visszanyerjük, nemcsak funkcionális vagy szakrális A nyugati ablaksor és a Bocskai kapu és lépcsőház ablakok régen Gábor Mária a Bocskai úti zsinagógában KÖZÖSSÉG | KILE
