Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-09-01 / 134. szám

KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2020 SZEPTEMBER 26 A VILÁG ZSIDÓSÁGA NEM VIZSGÁZOTT ROSSZUL Kihívásokkal teli évet zártunk és bizonytalan jövő áll előttünk. KÖVES SLOMÓ rabbival a járvány okozta kihívásokról, közösségépítésről és az EMIH szervezeteinek fejlődéséről beszélgettünk. MEGYERI A. JONATÁN INTERJÚJA – Ros hásáná környékén indokoltnak tűnik, hogy néhány szóban visszatekintsünk a mö­göttünk álló – és a koronavírus okán egyálta­lán nem könnyű – évre. Mi az, amit a számos fejlemény közül a legnagyobb eredményként értékelsz és mi az, ami a legkomolyabb kihí­vásnak bizonyult 5780-ban számodra, illetve a közösség számára? – A zsidó hagyomány ban nemcsak Ros hásáná, hanem már az azt meg­előző Elul hónap, il letve az újévet követő 10, ún. bűn bánó nap is a számvetés időszaka. Ilyenkor fon­tos letárt készíteni, mindenekelőtt a személyes dolgainkat illetően, de közösségi szinten ugyanígy, akár nemzetközi kitekintésben is. Sok rétege van a kérdésnek, de az biztos, hogy az elmúlt évben mindannyi­unk életét elsősorban a koronavírus határozta meg. Tulajdonképpen ez az első olyan alkalom, amikor a világ csaknem teljes lakosságát, az emberiség egészét ennyire közvet­lenül érinti, a mindennapjait ilyen szinten meghatározza valami. A másik oldalról nekünk, zsidóknak komoly tapasztalatunk van abban, hogy egy új kihívással találkozva miként tudunk úgy alkalmazkodni, hogy az előállt helyzetet olyan pró­batételnek tekintsük, ami által meg is lehet erősödni. Sajnos minden ilyen kihívás, minden ilyen próbatétel áldozatokkal is jár, az életek elve­szítésén túl változatos személyes és közösségi szintű veszteségekkel, de szerintem elmondható, hogy a világ zsidósága összességében nem vizs­gázott rosszul. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom kiemelni, hogy a koronavírustól függetlenül ebben az időszakban Izrael békét kötött két arab állammal is. Olyan államokkal, amelyek Izrael létét sem ismerték el, és ahol a zsidó állam nem szerepelt az iskolai térképeken. Alig pár nap elteltével pedig már állandó repü­lőjárat van az egyezményt megkötő felek között. Ha Magyarországra evezünk, sze­rintem bátran kijelenthetjük, hogy a közösség a nehézségek dacára nem valamiféle fölösleges és önmagáról az első adandó alkalommal leveten­dő dologként tekintett a zsidó közös­ségi, vallási életre, az oktatásra. Épp ellenkezőleg: stabil alapként számolt ezekkel, amelyekből kiindulva még egy ilyen különleges és nehéz hely­zetben is képesek lehetünk kialakí­tani azokat a módokat, amelyeket követve magát a közösségi és vallási életet is folytatni tudjuk. Szerintem ezek pozitív fejlemények, amik mi­att bizakodásra van okunk. Azután persze van egy személyes szintje is a számvetésnek, amelyet azonban min­denkinek magában kell rendeznie. – Ha már itt tartunk, mondanál azért né­hány szót a személyes tapasztalataidról is? – Az életemben ez volt az egyetlen olyan időszak, amikor mind az öt gyermekem otthon volt huzamosabb ideig és a szokásosnál több időt tölt­hettem velük. Ez minden nehézség dacára nagyon sok tartalékot rejt és rengeteg pozitív oldala van. – Idén lesz az Óbudai Zsinagóga megnyitá­sának 10 éves évfordulója. Engem ez szemé­lyesen is érint, ugyanis a feleségemmel 19 év után ott találkoztam először. – Az első Ros hásánán, nem? – Így van, idén tíz éve. – Igen, ez szinte felfoghatatlan. Nem akarok patetikusan fogalmazni, de azért az tényleg nagy dolog, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor az Óbudai Zsinagógát megnyitottuk, az, hogy egy új zsinagóga nyíljon Budapes­ten, elképzelhetetlen volt. Az pedig, hogy az egy olyan zsina­góga legyen, amely 50 éve parlagon hever, még elképzelhetetlenebb. Rá­adásul mindez a közösség összefo­gásával, saját erejéből valósulhatott meg. Akkoriban mindenhonnan olyasmiket lehetett hallani, hogy „kell az EMIH-nek mutatóba egy történelmi zsinagóga, mert az még nincs neki, de ez úgyis csak egy ki tudja, hányadik múzeum lesz, mert nincsenek zsidók, akik zsi nagógába KÖVES SLOMÓ • SZÜLETETT: 1979 • FOGLALKOZÁSA: vezető rabbi, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség • CSALÁD: házas, öt gyermek édesapja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom