Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-09-01 / 134. szám
egység | 2020 SZEPTEMBER 10 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM Állattenyésztés az ígéret földjén Izrael földje mindig híres volt mezőgazdasági terményeiről, annak ellenére, hogy természeti és klimatikus adottságai nem igazán kedveznek a földművelésnek. A Tóra (5Mózes 8.) is különféle terményekkel dicséri az Ígéret Földjét, mely bőséggel ellátja az azt megművelő és az isteni parancsolatokat betartó zsidókat. NAFTALI DEUTSCH ÍRÁSA A földet elbitorló népek nem számíthattak e megkülönböztetett figyelemre, hiába vetették meg a lábukat Izrael országában, ahogy a Böchukotáj hetiszakaszban olvashatjuk (3Mózes 26:32.): „És pusztává teszem az országot és a benne lakó ellenségeidnek is csak pusztaság jut". Nem véletlen, hogy a közelgő megváltás egyik előjelét éppen Izrael földjének újbóli termékennyé fordulásában látták bölcseink. Ez találjuk a Talmudban (Szánhed rin): Rabbi Ábá mondta: „Nincs biztosabb jele a megváltás közeledtének, mint a következő vers (Jechezkél 36:8.) beteljesülése: Ti pedig, Izrael hegyei, lombotokat fogjátok adni és gyümölcsötöket fogjátok hordani Izrael, népem számára, mert közel vannak, hogy eljöjjenek. Mert íme, én hozzátok térek, hozzátok fordulok, hogy megműveltessetek és bevettessetek.” Rási a következő magyarázatot fűzte ehhez: „Amikor Izrael földje bőséges termést fog adni, akkor kezdődik majd a megváltás, és nincs ennél biztosabb jele a megváltás eljövetelének.” A Talmud Megila traktátusában szintén erről olvasha tunk, amikor a bölcsek a napjában háromszor elmondott Főima áldásainak sorrendjét taglalták: „Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba, hol vízpatakok vannak, források és mélységek, melyek erednek a völgyben és a hegyen, oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és (datolya) méz van; oly országba, ahol nem szűkiben eszel kenyeret, ahol nem szenvedsz hiányt semmiben, oly országba, melynek köve vas és hegyeiből rezet vágsz. És midőn eszel és jóllaksz, áldd az Örökkévalót, a te Istenedet ama jó országért, melyet neked adott.” A bibliai időkben Izrael messze földön híres volt szőlőjéről, az abból készített boráról, datolyájáról és olívaolajáról. Nincs olyan ókori települést feltáró ásatás Izraelben, ahol ne akadnának sziklába vájt szőlő- és olajprésekre. A Szentföld megművelésének különleges státuszát jelzi a Tóra megannyi, mezőgazdasággal kapcsolatos törvénye is, melyek segítségével a hétköznapi, megélhetést biztosító munkafolyamatok magasabb, spirituális dimenzióval gazdagodnak. A zsidó nép száműzetésével az egykor gazdag termőföldek és ültetvények lassan az enyészeté lettek. Eltűnt a termőtalaj, kivágták az erdőket, nagy területek sivatagosodtak vagy mocsarasodtak el. A föld új birtokosai nem részesültek abban az áldásban, mellyel az Örökkévaló árasztotta el saját határai között élő népét. A Szentföld nem olyan, mint a világ többi országa. Akkor virágzik és ad bő termést, amikor Izrael népe él benne és műveli földjét. Így ír erről a Tóra (5Mózes 11.): „Mert az ország, ahova te bemész, hogy azt elfoglaljad, nem olyan, mint Egyiptom országa, ahonnan kijöttetek, ahol magodat elveted és megöntözöd lábaddal, mint a zöldséges kertet; hanem az ország, ahova ti átvonultok, hogy elfoglaljátok, hegyes-völgyes ország, az ég esőjéből iszik vizet; olyan ország, melynek az Örökkévaló, a te Istened viseli gondját, állandóan rajta vannak az Örökkévaló, te Istenednek szemei, az év elejétől az év végéig.” FOTÓK: NAFTALI DEUTSCH
