Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-09-01 / 134. szám
2020 SZEPTEMBER | egység 7 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ ugyanis épp e tett által kerül közelebb Istenhez. Az áldozatok között állatáldozatok is szerepelnek: bárány, kecske, szarvasmarha, il letve galamb (nem minden kóser ál lat alkalmas áldozatnak). A hászid fi lozófia azt mondja, hogy a világon mindenben benne rejtőzik egy kis isteni szikra. Az Ugyanígy szünetel napjainkban a vörös tehén (párá ádumá) hamujá nak használata is. A vörös tehén azon parancsolatok közé tartozik, melyeket sem magunktól kitalálni, sem megérteni nem tudunk, egyszerűen azért tartjuk be, mert az Örökkévaló így parancsolta. Olyan, teljesen vörös szőrű állat kell hozzá, melynek legfeljebb két fehér szőrszála van az egész testén, hibátlanok a szervei és soha nem volt még járomba fogva. A pusztai Szentély és a két jeruzsálemi Szentély fennállásának időszakában összesen kilenc vörös tehén hamuját használták, és a hagyomány azt mondja, hogy a következő, tizedik párá ádumá lesz az, melynek a hamuját örök időkig használják majd az örökké álló Szentélyben. Az állatot az arra kijelölt helyen levágták, elhamvasztották, és az így keletkezett hamut vízzel és bizonyos gyógynövények (cédrus, izsóp, karmazsin) hamujával keverve használták bizonyos tisztátalanságokból való megtisztuláshoz. SZÕRÖSTÜL-BÕRÖSTÜL Az állatoknak nemcsak a húsa, hanem például a bőre is használható. És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket. Megáldotta őket Isten és mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hódítsátok meg; és uralkodjatok a tenger halán, az ég madarán és minden élőn, mely mozog a földön. ( 1Mózes 1:27–28.) A zsidóság, bár előírja az állatokkal való kegyes és tiszteletteljes bánásmódot (nem szabad a befogott állatnak bekötni a száját, előbb az állatot kell ellátni, csak utána ehet a gazdája, tilos az állatkínzás, nem szabad élő állatból darabot kivágni stb.), nem tiltja az állatok megölését (meghatározott módon és célokra), illetve használatát. A zsidó hagyományban számos olyan, részben a mai napig élő gyakorlat létezik, melyhez állatokra van szükség. ÁLLATOK A SZENTÉLYBEN Ejtsünk szót először is az áldoza tokról, melyek ma, Szentély hiányá ban, szünetelnek. Áldozatokat már a kezdetektől mutattak be az emberek, elég csak Káin és Hevel (Ábel) történetére gondolnunk, Noéra, aki a hajójából kiszállván azonnal áldozatot mutatott be, illetve a három ősapára, akik rendszeresen hoztak áldozatot az Örökkévalónak. A Tóra szerint az áldozatokat Is ten rendelte el kellemes illatul, az Ő szolgálatára. Héberül az áldozat: kor bán, mely a közeledés, közel lenni szóból származik. A bemutatott áldozat SÓFÁRTÓL A SÁMIRIG: állatvilág a zsidóságban Eredetileg csak a zöld füvet adta Isten az embernek táplálékul, és a húsfogyasztást csak később engedélyezte, mégis az embernek adta az állatokat, hogy uralkodjon rajtuk. Ezt a viszonyt az is kifejezte, hogy az első ember volt az, aki nevet adott az állatoknak, márpedig aki megnevez valamit, az az uralma alá is vonja azt. CHANA DEUTSCH ÍRÁSA ember egyik feladata, hogy a micvák által minél több szikrát összegyűjtsön, felemeljen és visszajuttasson a Teremtőhöz. A bemutatott áldozat is e célt szolgálja. Az állatok húsa sem megy veszendőbe, a legtöbb áldozat esetében ugyanis meghatározott csoportok meghatározott módon, helyen és időkeretben elfogyasztották a húst. A peszáchi bárányáldozatot például minden család ott, helyben, még aznap éjfélig fogyasztotta el, a Szentély körzetében.
