Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
2020 AUGUSZTUS | egység 35 KONYHA | MISPÓHE LEGYEN ÉDES ÉVÜNK: méz a kóser konyhában Ha mézről beszélünk, akkor a ros hásánái asztal mézbe mártott almája és mézbe mártott, kerek mazsolával gazdagított bárchesze jut azonnal eszünkbe. Ennél azonban többet is mond róla a zsidó hagyomány. A közelgő Ros hásáná alkalmából ezt az édes, aranyszínű táplálékot járjuk körül. DÉNES ANNA ÍRÁSA melyet a datolyapálma terméséből, a héberül támárnak nevezett datolyából készítenek. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi úgy magyarázta a hét termés felsorolását, hogy a sor végén található datolyában, illetve az abból készült mézben éri el a szöveg a csúcspontját. Sokáig várunk rá, hiszen hosszú évekbe telik, mire a datolyapálma megnő és gyümölcsöt ad, ahogyan mi is hosszan és fáradságosan élünk és várakozunk a gálutban, a szétszóratásban. A datolyából kinyert, édes méz azonban a jövő, a messiási kor ígéretét hordozza, amikor erőfeszítéseink spirituális gyümölcsét élvezhetjük majd. A méz a jövőben ránk váró messiási kor mellett a múltunkra is emlékeztet. A Tóra ugyanis Mózes második könyvében a mannáról szólva így ír: „ És elnevezte Izrael háza mannának; az pedig olyan volt, mint a koriander magva, fehér és íze olyan, mint a mézes süteményé. ” ( 2Mózes 16:31.) A DATOLYAMÉZZEL FOLYÓ ORSZÁG A „tejjel-mézzel folyó Kánaán” kifejezés ismerős lehet olvasóinknak. A Tóra számos helyen említi ezt, például itt: „Mert elviszem őt arra a földre, melyről megesküdtem őseinek, a tejjel-mézzel folyóra... ” ( 5Mózes 31:20.). Mózes ötödik könyvében, a Dvárimban olvashatjuk Izrael hét különleges terményének felsorolását: „Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó ország ba, hol vízpatakok vannak, források és mélységek, melyek erednek a völgyben és a hegyen, oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és méz van... ” ( 5Mózes 8:7-8.) A méz mindkét fenti idézetben a datolyamézre utal. Ez nem méhek által készített méz, hanem édes szirup, MÉZES-FAHÉJAS KALÁCS párve A tésztához: 1⁄2 pohár cukor; 1⁄2 pohár étolaj; 1 kocka élesztő; 1⁄2 kg liszt; 2/3 pohár langyos víz; 2 marék mazsola; 2 tojás A töltelékhez: 7-8 ek. cukor; 2 kk. őrölt fahéj; Egy kevés étolaj A tetejére: 1⁄2 pohár méz; 2 ek. cukor; 2 marék dió apróra vágva vagy darálva (amennyiben az őszi ünnepekre készítjük el ezt a mézes édességet, dió helyett használjunk inkább szeletelt mandulát) Az élesztőt 1-2 evőkanál cukorral felfuttatjuk a vízben, majd a tészta többi hozzávalójával együtt nagy tálba tesszük. Néhány perc alatt rugalmas tésztát gyúrunk. Fél órán át letakarva kelesztjük. Ezalatt a töltelékhez való cukrot és fahéjat egy kis tálkában összekeverjük, a tetejére való mézet, cukrot és diót pedig lábosba töltjük, és néhány perc alatt, kis lángon összemelegítjük. Vigyázzunk, nehogy megégjen. Egy kör alakú tortaformát sütőpapírral kibélelünk, a forró, enyhén karamellizált mézet óvatosan (mivel igen forró) beletöltjük, a forma alján egyenletesen eloszlatjuk. A tésztát ujjnyi vastag téglalappá nyújtjuk, olajjal vékonyan megkenjük, a töltelékkel megszórjuk, majd feltekerjük. Másfél-két ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, és a tortaformába helyezzük azokat. Újabb fél óra kelesztés után, 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük. A sütőből kivéve tálra borítva hűtjük ki (fejjel lefelé, a mézes rész lesz a teteje). KONYHA | MISPÓHE
