Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
egység | 2020 AUGUSZTUS 14 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM beov«-ja. Több mint egy Tiso-beov! Avassa fel és iktassa be ezt a június 4-ét a magyar zsidóság vezetősége és papsága mint a legszigorúbb gyásznapot. Az egész napon át tartó böjttel vezekeljünk, rendeljünk el szomorú gyászistentiszteletet e napnak délelőttjére is és délutánjára is. Fohászkodjunk, imádkozzunk a mindenható Istenhez, hogy segítse meg szeretett hazánkat és minden magyar embert a pusztulástól és végromlástól. Rendeljék el az illetékes faktorok, hogy ezen a napon legyen minden magyar zsidó üzlete, irodája, kávéháza, színháza zárva.” 2 A trianoni döntés és Tisá böáv (áv 9.) egymás mellé állítása első olvasatra talán profanizálónak tűnhet, hiszen a zsidó vallás leggyászosabb napjáról, az első és második jeruzsálemi Szentély lerombolásáról emlékezünk évről évre, amikor megszűnt az áldozás, a zsidók elvesztették országukat és szétszóródtak a világon. A sorok között inkább az olvasható ki, hogy az asszimiláció-párti Egyenlőség olvasótábora, a zsidó nemzetiséget elutasítva és „csak” a vallási elemeket megtartva, izraelita magyarnak tartották magukat, akiknek magától értetődő volt az őseik országának, a Szentföld elvesztését párhuzamba állítani a jelen otthonuk, Magyarország területveszteségeivel (pláne, ha még rokonságuk is volt az elszakított részeken). Ugyanakkor a felhívás írója erősen elragadtatta magát, amikor a szolgáltató- és egyéb szektorok teljes bezárását gondolta elrendelni a napra, hiszen azt sokszor még az év legszentebb napján, Jom kipurkor sem tartották be egyes zsidók. EGY BÖJTNAP HELYETT FOLYTONOS GYÁSZIMÁK Habár arról hiteles feljegyzés nem maradt, hogy vallási értelemben vett böjtöt tartottak volna zsidó közösségekben, olyan példát viszont találunk, hogy június 4-én kívül is rendszeres gyászimát mondtak az Istentiszteletek alkalmával. Az esztergomi hitközségben dr. Zwillinger Ferenc (1876–1944) elnök indítványára még 1920. június 8-án elhatározták, hogy rabbijuk minden szombaton és ünnepnapon nyitott frigyszekrény előtt fog imádkozni a haza területi nagyságának helyreállításáért, addig, míg el nem törlik a trianoni egyezményt. 3 A VIDÉKIBÕL LETT NAGYVÁROSI KÖLTÕ A trianoni döntés ugyan nem érte váratlanul a magyarokat, viszont, érthető módon, a szerződés aláírásáig reménykedtek abban, hogy ez a lehetőség nem több egy rossz álomnál. Az aggodalommal teli várakozás a művészvilágot is megszólította, közöttük a magyar „Nagyasszony”, Jászai Mari (1850–1926) tragika egyik kedvenc poétáját, Kiss József (1843–1921) zsidó költőfejedelmet is. A mezőcsáti születésű Kiss még 1920 májusában papírra vetett versével kezdődött a trianoni döntés utáni első Egyenlőség címlapja, a június 6-i szám, mely akár a hazai „Zsidó Hiszekegy” is lehetne: „Ne űzzetek el! Ne űzzetek el e szent koporsótól, Hisz, aki benn nyugszik, nekem is anyám! Lemondtam, önként, minden földi jóról, De az anyámhoz jussom van talán? Ne ordítsátok folyton a fülembe, »Keress idegen, magadnak más odút!« A sír számomra itt van kiszemelve, Síromhoz erre, itt vezet az út. Ne halljam folyton e bősz riadalmat, Az oktalan vád őrült zsivaját. Egykor tapsoltatok – mit zengtem – dalnak, S lantom másnak ma sem engedem át, Nekem is úgy hazám ez, mint tinéktek, Tartom a jusst hozzá, mind holtamig, Míg újra magyarul nem zengnek a végek S lantomon az utolsó húr is elkopik.” 1 TRIANONI TISÁ BÖÁV Ugyanezen a címlapon, a vers alatt, a szerkesztőség „egy hazafias magyar zsidó” felhívását is közölte, mely június 4-e zsidó gyásznappá való nyilvánítását akarta: „Ez a nap az igazi magyar ember és hazafi rettenetes gyásznapja. A magyar zsidónak egy valóságos »Tiso Kiss József Trianon és a vidéki zsidók – ÚJ HATÁRON INNEN ÉS TÚL Néhány reakció a vidéki zsidók köréből, a trianoni emlékezetpolitika margójára. KATZBURG SÁMUEL ÍRÁSA A losonci zsinagóga FORRÁS: MILÉV
