Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-07-01 / 132. szám
REBBE | REBBE egység | 2020 JÚLIUS 6 mal teli, továbbá meg van győződve saját igazáról és nem gyakorol rá hatást a másik fél, azaz nem hajlik meg a nem zsidók előtt a fent említett kisebbségi komplexusa miatt, akkor a legjobb úton halad, hogy elejét vegye a háborúknak, legyen az átfogó hadművelet vagy terrorakciók sorozata. Nehéz elvárni egy olyan zsidótól, aki a magánéletében, akár otthon, akár a külvilágban fél kimutatni a zsidó büszkeséget, aki a könyvtárát nem zsidó kötetekkel tölti fel, aki úgy neveli a gyermekeit, hogy amikor azok az utcán sétálnak, bizonyosan ne látszódjanak zsidónak, hogy éppen ő álljon ki az igazságért, amikor egy politikai ellenfelével kerül szembe vagy más országok képviselőivel kezd egyeztetésekbe. Vajon egy ilyen zsidó képes legalább egyenlőnek tekinteni magát a nem zsidó ellenfelével egy konfliktushelyzet során, miközben egész életében szolgaian próbálta utánozni a nem zsidókat és a nem zsidó életformát? Vegyen fel bármilyen álarcot, próbáljon bárhogy is színlelni, az ellenfelét nem tévesztheti meg. TENNI KELL A SKIZOFRÉN OKTATÁS ELLEN Ugyanez igaz a zsidó gyermekek oktatásával kapcsolatban is, akiket a világ különböző nemzeteinek kultúrája alapján nevelnek és a zsidó tradíciónak a legjobb esetben is csak a második hely jut, ha egyáltalán megjelenik. Vajon büszke zsidók válnak-e ezekből a gyermekekből, akik hűek a hagyományaikhoz és képesek megóvni azokat? Zárójelben megjegyezném, hogy az egyik legnagyobb csoda, melynek tanúi lehetünk, nem más, mint az, hogy az Izrael földjén élő zsidó fiatalok jelentős része bár sajnálatos módon nem kap zsidó nevelést és azt tanítják nekik, hogy az idegen kultúra magasabb rendű, mint saját zsidó örökségük, a kritikus pillanatokban mégsem rettennek meg az erőfölényben lévő ellenségtől, hanem különleges bátorsággal állnak ki magukért. Gyorsan megértik, sokkal gyorsabban, mint az idősebb generáció tagjai közül sokan, hogy Isten láthatóan közbeavatkozik az érdekükben, és a fiatalokra jellemző őszinteséggel és komolysággal levonják a megfelelő tanulságokat. Ezt a a Szentföldet védelmezők között megfigyelhető, újjászülető vallásosság is alátámasztja. Csak remélhetjük, hogy a bennük lévő inspiráció egyre több megerősítést kap és nem hagyják kárba veszni. Amikor egy olyan téma kerül szóba, mely mind az író, mind az olvasó kedvére van, érdemes bővebben kifejteni. Mivel azonban ez a téma éppen az ellenkező hatást váltaná ki, inkább rövidre fogom. Ezzel együtt hiszem, hogy kielégítő lesz egy olyan hátterű ember számára, mint ön, és képes lesz mindazzal a befolyással és energiával, melyet az Örökkévaló önnek adott, mindent megtenni a tórahű zsidó oktatás megerősítése érdekében, a közvetlen környezetében és minden más helyen is, ahol megfordul. Tenni kell az oly sok zsidó gyereket érintő skizofrén oktatás ellen, mely a mindennapjaik egy apró részére redukálja a zsidó identitásukat, vagy arra a három napra, amikor a szüleik ráveszik magukat, Sámir két alkalommal, 1983 és 1984, illetve 1986 és 1992 között vezette a zsidó államot. Izrael függetlenségének kikiáltása előtt a Lechi nevű, radikális mozgalomban harcolt a brit elnyomás és az arab terror ellen. Később a Moszadban töltött el egy évtizedet, majd a Likud párt tagjaként a Kneszet képviselője és elnöke lett, továbbá külügyminiszterként is szolgált. Sámir nagy tisztelője volt a Lubavicsi Rebbének, akivel gyakran konzultált és akit többször személyesen is meglátogatott. Nem véletlen tehát, hogy az alább olvasható alapelvek igen szoros hasonlóságot mutatnak a Rebbe Izraelről alkotott felfogásával. 1. Hűség Izrael teljes területéhez (engedmények vagy területi kompromisszumok nélkül). 2. A zsidó települések kiterjesztése Izrael földjén, az ország minden egyes vidékén. 3. Jeruzsálem egységének megőrzése. 4. A júdeai és somroni települések maximális fejlesztése. 5. A Golán-fennsík védelme és fejlesztése. 6. Egy Izrael földjén meglapítandó palesztin állam határozott visszautasítása. 7. A bevándorlás ösztönzése és elősegítése a világ minden tájáról – a Cionba való teljes visszatérés. 8. Nemzeti egység, a vallásos és szekuláris polgárok közötti szakadás megakadályozása. 9. Az oslói szerződés határozott visszautasítása, egészen annak teljes felbontásáig. MIBEN ÉRTETT EGYET JICCHÁK SAMIR A REBBÉVEL? Rengeteg hasonlóságra derült fény a Rebbe és Jicchák Sámir alapelvei között. Egyikük sem hitt a területi engedményekben. Michal Diament, Jicchák Sámir (1915–2012) egykori izraeli miniszterelnök unokája megosztotta a világgal nagyapja kézzel írt listáját, melyben alapelveit sorolja fel. „Ezen a héten emlékezünk meg nagyapám, Izrael hetedik miniszterelnöke elhunytának nyolcadik évfordulójáról. Nagyapám sokat írt. Mindig volt egy kis notesz a keze ügyében, ahová feljegyezte az emlékeztetőit és a gondolatait. Ezek között találtam rá erre a lapra, ahová azokat az alapelveket írta le, melyekben hitt és melyek meghatározták a cselekedeteit” – írta Diament a Twitteren megosztott dokumentum mellé.
