Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-06-01 / 131. szám
2020 JÚNIUS | egység 13 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ – Milyen elvárások voltak a titkárokkal és a titkárság dolgozóival szemben? – A legfontosabb a titoktartás volt, soha semmi nem szivárgott ki arról, hogy mit látott egy ott dolgozó a Rebbénél. Nem voltak pontos kritériumok, de csak olyanok dolgoztak ott, akikben a Rebbe megbízott. – Ha jól tudom, az apósa is ezek egyike volt. – Igen, 1959-től egy évig az apósom, Moshe Lazar rabbi (szül. 1934) is bejárt a titkárságra dolgozni. Ezt úgy hívjuk a héber alapján, mázki rut. Groner rabbi mellett dolgozott, az ő irodájában. Az apósom már a bár micvójától kezdve neveléssel szeretett volna foglalkozni, már fiatal korában szervező volt a nyári táborokban, segített a nem annyira vallásos gyerekeknek. Így ő lett a nyári táborok „felelőse”. Mindig a tábor indulása előtt ment be jechidut ra a Rebbéhez, hogy útmutatást kérjen. Az apósom úgy érezte, hogy a Rebbe nagyra értékelte a munkáját. Később sliách szere tett volna lenni, ezért írt a Rebbének, hogy nagyon örül, hogy tud neki segíteni, de úgy érzi, sliách ként több embert tudna tanítani. Azt a választ kapta, hogy készítsen erről egy tervezetet. Így került 1960-ban Milánóba, ahol megalapította a ma is működő nagy Chábád iskolát. Neki a vérében van az oktatás. A helyét Groner rabbi mellett ezután Benjamin Klein rabbi (1935–2015) vette át. Érdekes módon Klein rabbi fia apósom egyik lányát vette el feleségül. Klein rabbi izraeli volt, így többek között ő lett felelős az izraeli politikusokkal, rabbikkal való kapcsolattartásért. – Milyen volt a Rebbével együtt dolgozni? Mindegyik titkár azt mesélte, hogy a Rebbe mindig, mindent megköszönt, volt, hogy többször is. Azt hiszem, az elhivatottságát és a munkamorálját jól példázza egy történet, ami a szívinfarktusa után történt. Az orvosa azt tanácsolta, ne foglalkozzon a levelekkel, pihenjen. A Rebbe azt válaszolta, hogy ezt nem tudja teljesíteni, mert elvonási tünetei lesznek, ahogy a dohányosnak, ha megvonják tőle a cigarettát. Azt mondta: „Nem tudok magánemberként viselkedni. Csak azért, mert én beteg vagyok, nem várhat sok száz vagy ezer ember, nem állhat meg az élet.” Így a betegsége alatt is válaszolt a levelekre és osztotta az áldásait. – A Rebbe 1994. június 12-én, két évvel azután, hogy súlyos agyvérzést szenvedett, elhunyt. Mi történt a titkárságával a halála után? – Hodakov rabbi, aki nagyon idős volt, a Rebbe agyvérzése után visz szavonult. Egy évvel a Rebbe halála előtt, 1993. április 23-án hunyt el. Groner és Klein rabbiknak hivatalos munkájuk a továbbiakban nem volt, de maradtak titkárok, sokan fordultak hozzájuk (főleg Groner rabbihoz, aki nagy Talmud-tudós volt) kérdésekkel, hogy egyes esetekben mi volt a szokás a Rebbe részéről. Voltak, akik úgy érezték, hogy továbbra is szeretnék eljuttatni a Rebbének szánt leveleket a titkárságra, hogy kivigyék a Rebbe sírjához. Ahogy említettem, Groner rabbi a korona-járványban hunyt el, idén április 7-én. Klein rabbi 2015. június 5-én adta vissza lelkét a Teremtőnek. Simpson rabbi egy zsinagóga rabbija is volt, így ő folytatta ott a munkáját. Tavaly, 90 esztendős korában, éppen a születésnapján távozott el. Amikor könyvbe rendezték a Rebbe levelezését héberül és jiddisül (eddig 32 kötet jelent meg), akkor ő volt az, aki kiválogatta azokat a leveleket, amelyeknek tartalmát felhasználhatónak ítélte. Így a Rebbe legközvetlenebb munkatársai közül ma már csak Krinsky rabbi van közöttünk, az Örökkévaló adjon neki hosszú, egészséges életet! Ő a mai napig tartja a kapcsolatot a sliáchokkal és ő felel többek között az évenként megrendezett nemzetközi küldött-konferenciáért. Klein rabbi esküvőjét a Rebbe vezette Krinsky rabbi az általa szervezett nemzetközi sliách konferencián (2018) (CHABAD.ORG) Balról jobbra: Groner rabbi, Dovid Raskin rabbi, Avraham Shemtov rabbi, Yehuda Krinsky rabbi
