Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-05-01 / 130. szám

egység | 2020 MÁJUS 32 ÉCESZGÉBER Miért sikeredett az Unortodox ENNYIRE UNORTODOXRA? A Netflix Unortodox című minisorozata a haszid zsidók zárt világába nyújt betekintést – és ezzel világszerte az érdeklődés kereszttüzébe helyezte az ortodox zsidókat. MEGYERI ANDRÁS JONATÁN ÍRÁSA UNORTODOX SOROZAT Akárhány olyan filmet vagy sorozatot látok, melyben or­todox vagy ultraortodox (értsd leggyakrabban hászid) zsidókat vagy közösségeket mutatnak be, valahogy azok sose jönnek ki igazán jól a történetből. Legalábbis szerintem nem, aki szerint az nem hepiend, ha egy zsidó kikeresztelkedik, házasságon kívül összebújik valakivel, levágja a pajeszát, eldobja a tfilinjét vagy bármi hasonló. Értem én, hogy az, hogy a világtörténelem során zsidók milliói éltek és élnek boldog, kiegyensúlyozott és főként teljes életet, nem elég érdekes ahhoz, hogy film készüljön belőle, mégis bárgyú, begyöpösödött és szűk látókörű szegény szerencsétleneknek bemutatni mindenkit, aki­nek az életében vannak magasztos eszmék, még ha ősik is, melyekben hisz és amelyeket követ, mégsem járja. Miért írom mindezt? Mert volt szerencsém megnézni a Netflix Unortodox című minisorozatát. A volt sze­rencsémet nem cinikusan mondom, tényleg élveztem a filmet, kiválóan megrendezett, jó színészi játékkal operáló munka volt, és mivel a sztori valóban megtör­tént eseményeket mutat be, még vitatkozni sem lehet azon, hogy az igazság lenne elferdítve. Ami megtörtént, megtörtént, nehéz nem elismerni. Deborah Feldman története azonban korántsem a nagy átlagé. Annak, aki még nem látta a sorozatot, legyen elég annyi, hogy egy rosszul funkcionáló családba, Brooklyn Williamsburg negyedének szatmári hászid közösségébe született lányt 19 évesen kiházasítanak és rendkívül boldogtalan meg csalódott és persze teljesen bizonytalan. Egy szép na­pon elmenekül, és meg sem áll Berlinig, ahol egyébként leszbikus kapcsolatban élő anyja él, aki tizenöt évvel korábban menekült el a lány alkoholista és semmirekel­lő apja mellől, és mivel felmenői német zsidóként ván­doroltak ki anno Amerikába, ő sok év elteltével német állampolgárságot kapott. A család minden erejével igyekszik visszahozni a lányt, setesuta férje és egy korábban kiugrott, de aztán némileg jobb belátásra tért hászid gengszter segítségé­vel, akik Berlinbe repülnek, és miután megtalálják a lányt, aki legnagyobb meglepetésükre nemcsak paróká­ját hajította a tengerbe és csőfarmerben bandázik berli­ni zenész fiatalokkal, de a zeneművészeti akadémiára is be akar jutni eredetileg zongora, majd miután kiderül, hogy néhány billentyű leütése még nem zongoratudás, ének szakra. Miközben Eszti (ez Feldman filmbeli neve) története minden jóérzésű embert megindít és elgondolkodtat, felmerül a kérdés, hogy egy nem-hászid környezetben, hasonló sérelmeket és fájdalmakat megélt ember vajon nem próbálna e kifutni a világból. Ki ne bolondulna meg, ha apja alkoholista lenne, anyjáról kiderülne, hogy leszbikus, aki ráadásul faképnél hagyja úgy négyévesen. ZSIDÓ KÖZÖSSÉGEK A FILMIPARBAN Azon pedig végképp ki lepődik meg, hogy még az ult­raortodox közösségeken belül is vannak problémák, gazemberek, csalók és képmutatók. Mert bizony van­nak. Csak azt nem sikerül a filmnek bemutatni, hogy miközben az ultraortodox közösségeken belül is van családi erőszak, alkoholizmus és válás, lényegesen ki­sebb arányban, mint a többségi társadalomban. Az Unortodoxban bemutatott kép nem új. Ki ne emlékezne a kilencvenes évek elejének egyik nagy MEGYERI ANDRÁS JONATÁN • SZÜLETETT: 1976 • FOGLALKOZÁSA: médiaszakember • CSALÁD: házas, öt gyermek apukája NÉVJEGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom