Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-05-01 / 130. szám
egység | 2020 MÁJUS 16 HOHMECOLÓ | PORTRÉ alijára gondolok, úgy érzem, hogy másodszorra is átéltük az Egyiptomból való kivonulást, amit mindannyian, az egész nép átélt. Nagyon erősen él bennem egy kérdés, és sokat gondolkozom rajta, hogy mi késztet arra egy egész közösséget, hogy egy szóra, aznap, amikor megtudták, hogy lehetőség nyílik az alijázásra, felkeljenek és nekiinduljanak Erec Jiszráelbe, sőt Jeruzsálembe. Megkérdeztem az apámat és a nagyapámat is – legyen hosszú és jó életük! –, hogy tudtak egyetlen éjszaka alatt meghozni egy ekkora döntést. Eladtak mindent, amit tudtak, vagy egyszerűen otthagyták a tulajdonukat, és elindultak a ismeretlenbe. Nem tudták, hogy jutnak el oda, egyet tudtak, a céljuk Jeruzsálem [vagyis a Szentély]. Én kislányként, rettegő gyerekként éltem ezt át, de rendszeresen felteszem magamnak a kérdést, hogy micsoda hatalmas erő az, ami egy egész közösséget képes egyetlen éjszaka leforgása alatt megmozdítani, és elindítani a sötétségbe, az ismeretlenbe. Várandós asszonyok, 70-80-90 éves öregek, kisbabák, frissen szült asszonyok, betegek, egyszerűen mindenki fogta magát, mert eljött az idő, hogy Jeruzsálembe alijázzanak. Mindent eldobtak, és futottak, nem gondolkoztak, nem kételkedtek, mentek. Az elmúlt években lassan-lassan megértettem, hogy ez a mindenek felett álló hit ereje. Ezt hallottam az édesanyámtól, a nagymamámtól és a nagynénéimtől is. Nem olyan hitről van szó, amilyenről a könyvekben olvashatunk. Ez tiszta, egyszerű és ártatlan hit, ami egyenesen az Örökkévaló trónusa elé jut. Hit, mely hegyeket képes megmozgatni, falakat tör át. Csak ilyen hit segítségével történhet meg, hogy egy egész közösség csukott szemmel nekiinduljon a tökéletes sötétségbe, Jeruzsálem irányába.” – Tova egy pillanatra megáll, megakasztja a háta mögötti gyerekzsivaj. Aztán visszatér a meséléshez. AZ ETIÓP ZSIDÓK ÖRÖKSÉGE „Ha azt kérdezed, hogy az etiópiai zsidók közössége mit adhat zsidó testvéreinek, mivel gazdagíthatja őket, akkor az éppen ez, ez a sziklaszilárd hit, amit nem lehet megtanulni, csak átélni. Egyszerű hit és közvetlen kapcsolat a világ Teremtőjével. Ritka ajándék ez, hogy az ember képes hinni egyszerű és teljes hittel a világ Teremtőjében. És az ilyen hittel mindenben sikerrel járhat. Ez az a különleges ajándék, amit a közösségünk hozott a testvéreinknek.” Jáir rabbi átveszi szót: „Az etióp zsidóság nagyon ha gyománytisztelő és erős hitű közösség. Az általunk gyakorolt judaizmus meglehetősen különbözött attól, amit a világ többi közössége gyakorol, mert nem ismertük a szóbeli tant, a Misnát és a Talmudot. Ennek az az oka, hogy őseink már az első Szentély lerombolása előtt száműzetésbe kerültek és megszakadt minden kapcsolatuk a nép többi részével. Így például a Hanukát sem ünnepeltük, mert hozzánk nem jutott el a csoda híre. Csak a Tórában leírt törvényeket tartottuk, de nem azért, mint a karaiták, akik elutasítják a szóbeli tant, hanem azért, mert nem ismertünk mást. Különös hangsúlyt fektettünk a rituális tisztaság és tisztátalanság törvényeire, éppen, ahogy a Tóra előírja, és ahogyan a Szentély idejében gyakorolták. A szombatot is másképpen kell elképzelni, mert a Tórát szó szerint értelmeztük, de nálunk is ez volt a legnagyobb ünnep és ezt tartottuk az áldások forrásának. Van egy különleges, saját ünnepünk is, a szigd, melyet chesván hó 29-én tartunk. Ez az ünnep Ezra és Nechemja próféták idejéből származik, amikor a babilóniai száműzöttek egy része hazatért Izraelbe. Ezra és Nechemja megerősítette a szövetséget Izrael népe és az Örökkévaló között, és erre emlékezünk mi is, egész napos böjttel és imádkozással, az ezt követő napon pedig vidám ünnepléssel. Ezen az ünnepen a keszek, az etióp rabbik arról beszéltek, hogy a száműze tésnek vége lesz egyszer, és visszatérünk Jeruzsálembe.” HELYTÁLLÁS A MODERN IZRAELBEN HOHMECOLÓ | PORTRÉ egység | 2020 MÁJUS 16 Az etióp zsidók varázslatos világukból egy csapásra kerültek át a 20. századba, mégis sok mindent megőriztek az általuk megélt hagyományból. Mindennapjaikra fordítva a szót Tova így mesél: „A gyerekeinknek megpróbáljuk átadni a hagyományt. Az ételek ízeivel, élményekkel, kis versekkel. Bár a történetük önmagában is olyan, mint egy mese, a beszélgetést a Tova által beleszőtt történetek még gazdagabbá teszik. „Elmesélek egy megható történetet, ami egész életemben elkísér és sok erőt ad. Két etiópiai asszonyról szól, akik szomszédok voltak. Az egyik nagyon gazdag volt, rengeteg terménye volt, teff bőségesen, sok-sok étel. Semmije sem hiányzott, mindennek bővében volt. A másik pedig – mit volt mit tenni – igen rossz sorsú volt, rettenetesen szegény volt, és szinte semmije sem volt. Ami keveset megszerzett, már el is fogyott. De sosem veszítette el a reményét és a hitét, imádkozott, kezét az égnek emelve kérte az Örökkévalót, hogy adjon neki megváltást. Tökéletes hittel hitt az Örökkévalóban, és rengeteget imádkozott. A két szomszéd egy napon összetalálkozott az utcán, és a gazdag azt kérdezte a nincstelentől: „Mondd csak, ki a jobb? Ki ér magasabbra a másiknál? Az, aki folyton-folyvást a kezét az égnek emelve imádkozik, úgy várja a segítséget vagy az, akinek mindene megvan? Ki ér többet?” Azt felelte erre a szegény: „Természetesen az, aki hisz és imádkozik.” Így felelt nevetve a gazdag: „Miről beszélsz? Mit értesz te egyáltalán? Hát persze, hogy az ér többet, akinek mindene megvan. A másiknak nincs semmije, mindig csak várakozik és imádkozik.” Azzal elváltak, mindketten mentek a maguk útján. A szegény asszony továbbra is csak imádkozott és mindig csak az Ég felé figyelt. Egy kis idő múlva a gazdag szomszéd meghalt. És a szegény asszony mindenét megkapta. Ezért van egy mondás, amit gyakran idézünk: Aki hisz a Teremtőben, az éri a legtöbbet. Mert annak, aki tökéletes hittel hisz, biztosítva van a megváltása is.” KI ÉR TÖBBET?
