Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-05-01 / 130. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2020 MÁJUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! A koronavírus-járvány idején rengeteg új dolgot tanultunk meg. A vírusok fertőzőképességéről, fertőtlenítőszerekről, különböző maszkokról és egyebekről. Az egyik fontos új szavunk a social distancing, avagy a közösségi vagy társadalmi távolságtartás. A kifejezés azt az elgondolást takarja, ahogy Caroline Y. Johnson a Washington Post ban megjelent cikkében megfogalmazta: „Epidemiológiai szempontból a közösségi távolságtartás célja, hogy a csökkentse a fertőzött és nem fertőzött személyek közötti érintkezést, ezzel minimalizálva a fertőződést, a morbiditást és, végső soron, az egészségügyi rendszer működőképességének fenntartása, csökkentve egyik járványügyi mérőszámát, a halálozási arányszámot .” Vagyis: ha nem megyünk mások közelébe, kisebb az esélye, hogy megfertőződünk – vagy, hogy fertőzünk mi magunk, kevesebben kerülnek kórházba, kevesebben halnak meg. Nem vagyok járványkutató, se orvos, se semmilyen más ide kapcsolódó szakember, viszont újságíróként a szavak a szakterületemnek számítanak. Hiszek a szavak teremtő erejében, és, azt gondolom, a közösségi távolságtartás kifejezés, angol eredetijével együtt rettenetesen rossz. Nem a közösségünktől, a társadalmunktól kell távolságot tartanunk, hanem egymás fizikai valójától. Fizikailag távol, de közösségként összefogva – ez kellene, hogy a vezérelvünk legyen. A telefon, internet, videócset, drónok és miegyebek világában a közösségi együttléthez nem kell közel lennünk, illetve fordítva: az együttlétünknek nem kell feltétlenül a fizikai valóságban megtörténnie. Csak a képernyőn látni az anyukánkat, csak a telefonon hallani a testvérünket, zoomon születésnapozni, whatsappon cseverészni nem ugyanaz, mint élőben. Mégis, a fizikai távolságtartásnak nem kell egyet jelentenie azzal, hogy eltávolodunk a közösségtől, hogy magukra hagyjuk a ránk szorulókat. Most, amikor minden országban sorra feloldják a korlátozásokat és egy új rend szerint visszatérünk a régi életünk díszletei közé, mindennél fontosabb, hogy megmaradjon a közösség iránti bizalom. Mit látunk az utcán? Maszkos embereket, egymástól nagy távolságra. Ha valaki elköhinti magát, félreugrunk. Gyanakodva méregetjük a többieket: te vajon betartod a távolságtartást, te vajon mostál kezet, te vajon veszélyt hordozol? Most, amikor a fizikailag együtt élve, de távolságot tartva kell léteznünk, ki tudja, meddig, még fontosabb, hogy leszögezzük: akármilyen elnevezés is dívik a szakirodalomban, a médiában, a közbeszédben, a fizikai távolságtartás nem szabad, hogy közösségi távolságtartást jelentsen. Nem fordulhatunk el a társadalomtól, nem tarthatunk lelki távolságot a rászorulóktól, nem léphetünk lélekben is két lépést hátra a magányosoktól. A zsidó közösségek, akárcsak a széles társadalom, borzasztó veszteségeket szenvedett. Sajnos, mindazokat, aki már elhunytak, elvesztettük. Ne veszítsük el azokat is, akik élnek. Tartsunk fizikai távolságot, de ne szakadjunk el egymástól lélekben. Steiner Zsófia főszerkesztő
