Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-04-01 / 129. szám
2020 ÁPRILIS | egység 13 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT példát mutat, azt nem lehet megbocsátani. Ha nem lehetne tisztázni a cselekedeteit, akkor fenntartásokkal kéne őt kezelni. Nem lehet elnézni egy híres ember hibáját, mert annak még rosszabb az üzenete, mint egy egyszerű ember vétkének. Attól, hogy valaki egy téren kitűnik, nem nézhető el neki a másik téren elkövetett hiba, főleg, ha ezzel szenvedést okozott családjának, népének vagy bárki másnak.A Talmud ennek kapcsán azt mondja24 , hogy egy cádik nál (szentéletű személy) a legkisebb hiba is nagyobb súllyal esik a latba, mint egy átlagembernél.Példa erre Mózes bün tetése a vízfakasztás kapcsán, an nak ellenére, hogy nem volt az egy komoly bűn25 .Azt is olvassuk a Talmudban26 , hogy egy tóratudós nak a külsejére is ügyelnie kell, hogy a ruházatán nehogy akárcsak egy kis folt is legyen. A háláchá szerint27 Tórát tanulni csak olyan embertől szabad, aki istenfélő és jámbor. Nemcsak a tudását kell tehát egy példaképnek figyelni, hanem a hitelességét is. Ennek kapcsán említhetjük Méir rabbinak és Elisá ben Ávihunak a történetét 28. Elisá ben Ávihu nagytudású talmudi bölcs volt, ám hitehagyottá lett. Az összes bölcs megszakította vele a kapcsolatot, kivéve egy tanítványa, Méir rabbi, aki továbbra is tanult tőle, de ezt körültekintő óvatossággal tette, ahogy a Talmud mondja: „Méir gránátalmát talált: a belsejét megette, a héját kiköpte”. Egy alkalommal szombaton sétáltak és tanultak – azaz, míg Méir rabbi sétált, addig szombatszegő mestere lovon ült. Kiértek a városból, amin kívül csak egy kilométernyi utat szabad szombaton megtenni (tchum sábát ). Amikor elérték ezt a határt, Elisá ben Ávihu rászólt tanítványára, hogy forduljon vissza, neki nem szabad tovább mennie – ő maga pedig továbblovagolt. Elisá ben Ávihut nem is idézik névvel a Talmudban, mivel élete nem példaértékű – őrá „Áchér” (másik, héberül) néven hivatkoznak. KONTEXTUS Az ember cselekedeteit nem lehet önmagukban vizsgálni, egy-egy személy megítéléséhez életét és munkásságát kontextusba kell helyezni. Egészen más üzenete van, ha egy antiszemita író műveit zsidóellenességé nek tudatában vesszük górcső alá, mintha nevét egy köztér vagy in tézmény elnevezéseként használva példaképpé állítjuk. A Nemzeti Alaptanterv kidolgozása kapcsán is felmerült a probléma, mely alkotók kerüljenek be a ká nonba, és kik azok, akik esetleg politikai nézeteik, radikális elveik miatt inkább maradjanak ki. Nagy port kavart például Wass Albert és Szabó Dezső szerepeltetése az irodalom tantervben. Egyetértek az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség álláspontjával, melyet az egyeztetések során képviselt, hogy a németországi modellt követve, ezeket a szerzőket politikai állásfoglalásuk és antiszemita nézeteik ismertetésével együtt, kontextusba helyezve oktassák. Így a diákok át fogóbb képet kapnak az adott kor irodalmi, művészeti életéről és va lós ideológiai környezetükben is merkedhetnek meg az alkotásokkal. Sajnos ez egyelőre nem valósult meg. Éppen ez a fajta kontextusba helyezés az, amire egy utcatábla nem alkalmas. Egy utcatábla azt hirdeti, hogy a névadó példaértékű személyiség, akinek életútja követendő példa. Márpedig az utókor vélhetőleg többet veszít, ha példaképül gyűlöletre uszító elődöket választ, mintha nem ismerkedik meg Tormay Cecile irodalmi munkásságával. 1 http://old.mta.hu/data/cikk/13/18/43/cikk_131843/osszefoglalalo__XX._szazadi_onkenyuralmi_rendszerek.pdf; 2 Uo.; 3 Uo.; 4 1883. au gusztus 15. levél Urváry Lajosnak, a Pesti Napló szerkesztőjének; 5 Lásd Tánjá – Sáár hájichud vöháemuná 1. fejezet és Sááré Zohár a Bráchot 7b-hez a möná lé dismá gárim bekezdése; 6 Igrot kodes 17. kötet 39. oldal, 27. kötet 413. oldal Elie Wieselnek; lásd még uo. 18. kötet 330. oldal; 7 Jomá 38b. Lásd még Bráchot 7b., Jomá 83b.; 8 Példabeszédek 10:7.; 9 Brésit rábá 49:1.; 10 Jomá uo.; 11 Lásd 1Sámuel 22:18.; Szánhedrin 106b.; 12 Jomá uo.; 13 Lásd Talmud Sábát 134a., Bává möciá 84b., Ávot dörábi Nátán 12:4.; Ziv hásémot 9:1.; 14 Ziv hásémot uo. 2.; 15 Uo. 5.; 16 Uo. 3.; 17 Uo. 4.; 18 Moshe Feinstein rabbi: Möszorát Mose 1. kötet 536. oldal 99. paragrafus; 19 Ez az érvelés többször fordul elő a Talmudban, lásd például Sábát 51a., Jomá 86a., Moéd kátán 11b.; 20 Lásd Egység 126. szám 20. oldal. Az ott említett irodalmon kívül lásd még Méir Mazuz rabbi (szül. 1945) írása, in: Igrot málché rábánán responsum 139. fejezet; 21 A látogatásról lásd: https://col.org.il/news/123132 ; 22 Sábát 56a. Lásd még hasonlóképpen uo . 55b–56b. Reuvén, Éli fiai, Sámuel fiai, Salamon király és Josijáhu király kapcsán; 23 RáSI kommentárja az 1Mózes 27:19-hez; 24 Jövámot 121b.; 25 4Mózes 20:12.; lásd Torát Mose – Álsich uo. 13.; 26 Sábát 114a.; 27 Talmud, Moéd kátán 17a.; Sulchán áruch, Jore déá 246:8.; 28 Chágigá 15a–b. Lásd még Naftali Kraus: A Talmud bölcsei 139–142. oldal;
