Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-03-01 / 116. szám

2019 MÁRCIUS | egység 19 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT 1 Kézirat másolata birtokomban van; 2 Lásd Egység 113. szám 16. oldal eleje; 3 A halálozása pontos dátuma: 1929. szeptember 29.; 4 Misnájot táhárát Jom Tov 5. kötet 55–59. oldal; 5 Az éruv ról bővebben lásd Egység 86. szám 20–21. oldal; 6 Lásd erről Águrá böohálchá – Ungárn , Montreal 2016, 20. oldal; Vájchi Jáákov 5. kötet 17. oldal 19. paragrafus; 7 Fia előszavából a Szdé Jáákov könyvhöz; 8 Dovér Sálom , Jeruzsálem 2019, Bevezető, 22. oldal 30. lábjegyzet; 9 „Részletek és figyelnivalók kóser mikve építésekor” című írásában, aminek kézirat másolata birtokomban van; 10 Joszéf Schonberger: Mikváot 29–31. oldal; http://www.museenkoeln.de/archaeologische-zone/default.asp?s=4311.; 11 Lásd például Nefes chájá responsum JD 65. fejezet eleje; Glasner Mose Smuel kolozsvári rabbi: Or báhir, 2008 kiadása 21. és 66. oldal végén; Táhárát májim 2. oldal végén; a lubavicsi rebbe: Rösimot 142. szám 6. oldal végén (dátumja: Berlin 1929); 12 Lásd erről dr. Bernstein Béla írása, Magyar zsidó szemle 1913. 273. oldal; 13 Lásd MáHáRI Steif responsuma 142. fejezet végén, 226:2.; Mikvé májim 3. kötet 118–119. oldal; Táhárát májim 149–152. oldal; 14 1932. augusztus 22. 2. oldal, idézve hosszasan az Egység 114. szám 16. oldalon; 15 Sulchán áruch JD 198:48. RöMÁ.; 16 Uo. 40.; 17 Divré Joél responsum 1. kötet 70:3.; 18 Lebovits rabbi 1963-os levele megjelent a Táhárát Jom Tov ban, 17. kötet 393. oldal. A szokást megemlíti Jakobovics Bencion rabbi is: Cijoné táhárá 3. kötet 10. oldal 4. paragrafus. Lásd még Nátán Nátá Leiter: Möorot Nátán responsum 103. fejezet; Kerem háchászidut 5. szám 168. oldal; Smo Joszéf 136–137. oldal. kádfürdőkabinnal”, ami egész nap a nők rendelkezésére állt, hogy felké­szülhessenek az esti megmerítkezés­re. A másodosztályt, amit délelőtt a férfiak használtak, délutánonként csak nők használhatták. Az első osztályú férfifürdő négy medencéje mellett volt négy hasonlóan elegáns mikve-szoba kizárólag a nők részé­re, délutánonként pedig kizárólag ők látogathatták mind a nyolc ma­gánszobát. Az első osztályú női mikve mű kö­­­déséről Teitelbaum Joél rabbi (1887– 1979), a szatmári rebbe egyik res­ponsumában17 találunk le írást: „Tu - dom, hogy Pesten a ke vésbé ha­gyományhűek kedvéért csináltak kis medencéket saját für dő szobával egy-egy nőnek, akik na gyon kénye­sek a tisztaságra és az elejétől a végé­ig csak friss vizet akar nak használni. Ezekben a medencékben minden nap kicserélte a vi zet a mesgiách, aki egy nagy tóratudós volt és jól tudta a háláchát. Ezeknek a nőknek min­denképpen elsőnek kellett megje­lenniük, hogy elsőként szolgálhas­sák ki őket. Az este során azonban többször már nem cserélték ki a vi­zet, mert a férfi mesgiách már nem jár ­hatott ott és ezt [ti. a mikve vizének cserélését] nem akarták nőkre bízni. Ennél többet nem tudtak tenni eze­kért a nőkért. Valójában azoknak, akik nem mennének olyan meden­cébe alámerülni, ahol már volt előt­tük egy nő, ez csak egy kifogás, mert ők is járnak uszodába, ahol férfiak, nők, gyerekek százai, néha ezrei jár­nak egyszerre és ez nem okoz nekik problémát, hisz az a lényeg, hogy a víz tiszta...”. MIKVEJEGY A SZEGÉNYEKNEK A nagykaposi Lebovits Jáákov rab ­bi (1896–1980, aki a Budapesten működő ún. Águná bét din, vagyis a háborúban megözvegyültek ügyeit intéző rabbinikus bíróság vezetője volt, szintén megemlékezett18 egy érdekességről a mikve kapcsán: „... ahogy volt ez Pesten, hogy minden nőt, aki elment a mikvébe, felje­gyeztek egy füzetbe, amit időről időre a bét din átnézett. És ha azt látták, hogy egy hölgy neve egy pár hónapja nem szerepelt a füzetben, akkor utána érdeklődtek...”. Érde­mes megismerni ennek a szokásnak a hátterét. Ezekbe a látogatási nap­lókba a közösség rabbija betekintést nyert, mégpedig azért, hogy észre­vegye, ha valaki valamiért elmarado­években még láthatóak voltak, ma már csak egy-egy darab van meg belőlük). Így az ide látogató férfi­ak teljesen privátan tudtak fürdeni, megmerülni és igény esetén pihenni is. Ez a rész az épület első emeletén található, itt működik a mai napig a férfi mikve, melynek táblája sajnos ma már nincs meg: a 2000-es évek­ben a festés során eltávolították, és nem került vissza. Egy korábban már idézett forrás, a Zsidó újság cikkéből 14 kiderül, hogy a földszinti III. osztályú „mikvóme­dence 50-80 személy befogadására” volt alkalmas egyszerre, míg a máso­dik emeleten működő másodosztá­lyú mikve „10 kádból, 1 kisebb és 1 nagyobb medencéből” állt. A NÕI MIKVÉK OSZTÁLYOZÁSA A nők számára a mikve osztályozott­sága nem ugyanazt jelentette, mint a férfi fürdőké, ők ugyanis a férfiakkal ellentétben nem merülhetnek alá má­sokkal együtt. Ennek egyik oka, hogy a diszkréció érdekében törekednek arra, hogy a mikvébe érkező nők ne is találkozzanak egymással, ha lehet 15. Sok helyen emiatt külön bejárata és kijárata van a mikve-épületeknek, és eleve úgy vannak kialakítva, hogy a fürdőszobák közvetlenül a medence felé nyílnak. Ezekből a privát szobák­ból a mikvéért felelős nő külön-külön engedi be az asszonyokat alámerül­ni. Ráadásul a női alámerülés nagy figyelmet igényel, amihez szükség van egy kísérőre is, aki felügyeli a mikvézés kóserságát, amiben megza­varhatná, ha egyszerre többen lenné­nek a medencében.16 Ezek miatt az összes női mikvében mindenhol csak egyszemélyes medencék vannak. A Kazinczy utcában a földszin­ten volt található egy „különbejára­tú női fürdő, két medencével és 12 zik a mikvéből. Ilyenkor diszkréten érdeklődhetett ennek az okáról, és felajánlhatta a segítségét, ha példá­ul elhúzódó egészségügyi probléma állt fenn, vagy éppen a család nem tudta kifizetni a mikve árát. Ez utóbbi probléma orvoslására Steif rabbinak rendelkezésére álltak ún. mikvejegyek, amit a szegény nők­nek adott, akik nem tudták volna megfizetni a mikve árát. 2019 MÁRCIUS | egység 19 FAZEKAS KRISZTINA FOTÓI

Next

/
Oldalképek
Tartalom