Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-03-01 / 116. szám
2019 MÁRCIUS | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT dő két rabbi, Sussmann Szofér Fisel [Vik tor] rabbi (1867–1942) és Steif rabbi aláírásukkal hitelesítettek. Ezt az iratot kiegészíti egy 121-es sorszámmal jelzett pont, ami nem más, mint az itt közölt szerkezeti rajz a mikve működéséről. Valójában létezik egy 122. pont is, amiben azt rögzítették, hogy készülni fog külön egy részletes halachikus levezetés is, amelyben elmagyarázzák az összes „előírást és kérést”, ám legjobb tudomásom szerint ez nem készült el, sőt elkészültekor még ez a 120 pontból álló összeállítás sem jelent meg végül nyomtatásban. (Végül sok évvel később, 1976-ban Brooklynban jelent meg nyomtatásban az összefoglaló4 , de mivel hiányzott belőle a szerkezeti rajz, sok minden nem volt teljesen érthető.) A FIATAL RABBI ÉS SZOFÉR, AKI MEGTERVEZTE A MIKVÉT A szerkezeti ábra ismertetése előtt ismerjük meg annak alkotóját, az élete virágjában, 43 évesen elhunyt Weiszkopf Jáákov Eliezert, aki a mikve működtetésének egyik legfontosabb szereplője is volt egyben. Weiszkopf Jáákov Eliezer (Alsóróna 1897 – 1940) 1928. augusztus 1-től állt a hitközség alkalmazásában, mint „rituális fürdő felügyelő”. A Chevra Kadisa könyvéből tudjuk, hogy különleges ember volt, ismert kedvességéről és jóindulatáról. Nagy Talmudtudósként tartották számon, aki sokat tanult és sok micvát tett. Rabbinikus írásaiból életben maradt fia Amerikában jelentetett meg egy könyvet 1987-ben, Szdé Jáákov címmel, ebben szerepel Steif rabbinak egy 1953-as keltezésű levele is, amiben megemlékezik Weiszkopf rabbiról, aki amellett, hogy a Kazinczy fürdő főmesgiách ja volt és szofér ként is működött, „a rab bik munkáját is gyakran segítette”. Többek között például őt bízták meg a pesti éruv (szombati kerítés, ami lehetővé teszi a közterületen való cipelést sábeszkor)5 megtervezé sével is, amiről könyvének 26. fejezetében is olvashatunk (Az éruv soha nem valósult meg a zsidótörvények miatt, bár ebben közrejátszhatott Weiszkopf hirtelen bekövetkezett korai halála is6 .) Haszid családból származott, Weisz Jichák Ájzik rabbi (1875–1944), a szpinke (szaploncai) rebbe haszidja volt – az ő áldásával érkezett Budapestre Jánosházáról, ahol korábban dolgozott, mint szo fér7 . S zoférként elismert és híres volt: sokan voltak, akik minden áron az általa írt párásijot ot (négy bibliai fe jezetet tartalmazó pergamenszelet) igyekeztek beszerezni a saját tfilinjükhöz8 .Szoferként más munkákat is végzett, így ő készítette el a mikve szerkezeti rajzát is, majd felügyelte a munkavégzés minden fázisát. A Kazinczy utca 16-ban lakott, mivel Steif rabbi előírta9 , hogy a mikve felügyelője az épületben éljen. Az állandó felügyeletre nem véletlenül volt szükség: 1937-ből és ’39-ből is találunk adatokat Weiszkopf rabbi jegyzeteiben arról, hogy a mikvék milyen nagyobb javításra szorultak. Először a másodosztályú női fürdőben folyt el a víz a me dencéből, a második esetben az el sőosztályú férfi mikvében történt ugyanez. Weiszkopfot halálakor az ortodox hitközség temetőjében temették el, sírja tetején félkörben az szerepel, hogy „A rituális tisztaság koronáját viselte”. A MÉLYEN FEKVÕ FORRÁSOK ÁLTAL TÁPLÁLT MIKVÉK PROBLÉMÁJA A sorozat korábbi számaiban sok szó esett arról, hogy kétféle vízzel lehet a mikvét táplálni: forrásvízzel vagy esővízzel. Szó volt arról is, hogy a forrásvíz a jobb választás, és régen a legtöbb mikve forrásvizes volt. Csakhogy ehhez sokszor nagyon mélyre kellett ásni és sok-sok lépcsőn kellett lemenni ahhoz, hogy valaki megmerülhessen benne. (Európa legrégebbi és egyben legmélyebb ma ismert mikvéje Kölnben van: a 11. században épült mikve 17 méter mélységben található, és egy hosszú, kanyargós lépcsősor vezet le hozzá. Ezt a fürdőt 1956-ban tárták fel, de teljes megismerésére csak 2009-ben nyílt lehetőség, amikor a Rajna vízállása olyan alacsony volt, hogy a mikve teljesen kiszáradt10 .) Csakhogy a modern időkben egyre kevésbé szerettek volna a nők olyan mélyre lemenni a megmerítkezésért, így megoldást kellett találni arra, hogyan lehet kóser módon megoldani, hogy könnyebben megközelíthetőek legyenek a medencék11 . Szombathelyen például 1840-ben egy szivattyú segítségével hozták felszínre a vizet a mikvébe, „ugyanis a község fürdőjét, melybe mint a legtöbb ilyen régi fürdőnél a forrás fekvésénél fogva, a mélységbe húsz lépcsőn kellett lemenni” 12 – csakhogy ez sok háláchikus kérdést felvet, hiszen a szivattyú, ami szállítja a vizet, akár tároló edénynek is számíthat, márpedig, ahogy korábban már tárgyaltuk, az edényben tárolt forrásvíz mikve használatra nem kóser13 . Bár ez a mikve még az or todox-neológ szétválás előtt épült, a vallásosabb szombathelyiek már nem használták a szivattyú miatt. FOTÓ: FAZEKAS KRISZTINA A Szdé Jáákov című könyv címlapja 2019 MÁRCIUS | egység 17 Weiszkopf Jáákáov Eliézer rabbi sírja
