Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-02-01 / 115. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2019 FEBRUÁR 16 ni”, és „ha a többség zsidó, akkor micva halottnak számít [vagyis olyan halottnak, akinek nincs rokonsága, és emiatt az egész közösség feladata eltemetni]”. Ez a fajta, többség alapján való ítélés egy bibliai eredetű alapelv 4. A korábban fellelt áldozatok halálának körülményeivel kapcsolatban két lehetőség merült fel: vagy a Dunába lőtt nagyjából 3600 zsidó áldozat közül valóak vagy a közül a nagyjából 200 áldozat közül, akik a Margit hídon tartózkodtak annak felrobbantásakor. Mivel ez utóbbiak egy része is zsidó munkaszolgálatos volt, így jelentősen valószínűbb, hogy többségükben zsidó áldozatok maradványaira bukkantak, mint hogy nem zsidókéra. A többség elve alapján tehát a háláchá zsidó emberek maradványaiként tekint a fellelt csontokra. A kérdéssel foglalkozó, részletesen kifejtett héber nyelvű tanulmányom New Yorkban az Or Jiszráél című rab bini kus folyóiratban jelent meg5. A konklúziómhoz – mely a fentiek szellemében született – több híres rabbi is csatla kozott írásban6, köztük Izrael Állam szefárádi főrabbija, Jichák Joszéf rabbi is 7 . 2. Kegyeletsértés-e a „hullámsírban” nyugvó áldozatok nyugalmának megzavarása? Minden háláchát nélkülözve, már józan ésszel is belátható, hogy a magyar „hullámsír” kifejezés, legyen bármilyen költői is, nem valódi sírt és temetést jelent – az áldozatokat a Dunába belelőtték, nem pedig eltemették. A háláchá azonban expliciten fogalmaz: a temetés a Sulchán áruch szerint 8 a földbe történik, ahogy ez kikövet keztethető az Örökkévaló Ádámnak mondott szavaiból: „porból vagy és porrá leszel”9 . Ezen felül két responsum kötetből idéznék kifejezetten a kérdésre vonatkozó rabbinikus állásfoglalást. Az első Jehosuá Ehrenburg rabbi (1905–1976) írása, aki a második világháború elől Galíciából menekült Budapestre. Ebben10 részletesen kitér arra, hogy a vízbe nem lehet AZ ÁLLÁSFOGLALÁS HÁTTERE A Budapesti Ortodox Rabbinátus 2016-ban már kiadott egy történelmi áttekintéssel kiegészített háláchikus állásfoglalást a temetés ügyében, melyben egyértelművé tettük, hogy a mártírok csontjait zsidó temetőben kell elhelyezni. Ez megjelent az interneten, valamint az Egység magazin ban1 egy, a témát részletesen körüljáró cikk kíséretében, valamint a Holokauszt és háláchá című kötetemben is 2 . Ezúttal a magyar hatóságok engedélyével izraeli szakemberek célzottan tervezik átkutatni a Duna-medret maradványok után kutatva egy speciális szonár készülék segítségével. Most, amikor már a kutatás gondolata is féligazságokon és kifejezett tévedéseken alapuló rosszindulatú híreszteléseket, vitákat és ellenséges indulatokat szült, újfent leszögezzük a háláchá egyértelmű álláspontját a kérdésről. A könnyebb áttekinthetőség érdekében négy különálló pontban vizsgáljuk és cáfoljuk a négy leggyakrabban elhangzó „érvet”, melyeket a kutatás megakadályozása mellett hoznak fel. 1. Honnan lehet tudni, hogy zsidók maradványait találják-e meg? A korábban fellelt csontok esetében, ahogy az a fent említett állásfoglalásban is olvasható, több szempontból történt a vizsgálat. (Ezek újabb maradványok felbukkanása esetén megismételhetőek.) A kutatók olyan tudományos módszerek alapján jelentették ki, hogy zsidó áldozatokra bukkantak, mint a DNS-vizsgálat, a csontok korának és a rajtuk talált sérüléseknek az elemzése, korabeli tanúvallomások egybevetése stb. Számunkra mérvadóbb az a háláchikus nézőpont, ami a többségi elv alapján ítél. A RöMÁ (Mose Iszerlisz rabbi – Krakkó, 1530–1573) azt írja a Sulchán áruch ban 3 , hogy „ha találtak egy halottat, és nem tudják, hogy nem zsidó, vagy zsidó-e, akkor a többségi lakosság alapján kell dönte-RÁGALMAK HELYETT ÉRTŐ ÉRVELÉST! ISMÉTELT RABBINIKUS ÁLLÁSFOGLALÁS A DUNÁBA LÕTT MÁRTÍROK CSONTJAINAK ÜGYÉBEN Lassan három évvel ezelőtt nagy port kavart a Margit hídnál a Dunából kiemelt emberi csontok eltemetésének ügye. Most, amikor lehetőség nyílt rá, hogy felkutassák a még esetlegesen fellelhető maradványokat, kiemeljék és méltó módon eltemessék a mártírokat, ismét szélsőséges indulatok kavarodtak fel a zsidó közéletben. OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA (Az állásfoglalás eredetileg a Gut Sábesz 23. évfolyam 20. számának mellékleteként jelent meg.)
