Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-12-01 / 125. szám
2019 DECEMBER | egység 15 TÖRTÉNELEM | JIDDISKÁJT a nők általában fel vannak mentve – ők éppen úgy részesei voltak a hanukai történetnek, mint a férfiak, ezért helyénvaló, hogy mind a lángok meggyújtása, mind pedig a csoda hirdetésének micvája vonatkozzon rájuk is. Egy asszony tettein keresztül (is) érkezett a szabadulás, illő hát, hogy a nők különös figyelemmel üljék meg ezt az ünnepet. CHÁNÁ TÖRTÉNETE Jehudit mellett egy másik nő is sze repet játszott a hanukai történet ben. Ő volt Cháná (nem tévesztendő össze Smuel próféta édes - any jával), aki hét fiával együtt halt mártírhalált inkább, mint hogy a Tóra törvényeit megszegjék. A tör - ténet egyik változata szerint az asz szonynak végig kellett néznie, míg fiait megkínozták, mert nem vol tak haj landóak disznóhúst enni, majd végül őt magát is megölték a görögök, egy másik variáció szerint pedig fiai mártírhalála után Cháná öngyilkos lett. Az ünnep napjain rá juk is emlékezünk. NÕK HANUKÁJA A VILÁG KÖRÜL Afganisztánban az asszonyok és lányok már jóval hanuka beköszönte előtt nekiláttak, hogy elkészítsék a hanukai mécsesek kanócát. Kis vattalabdacsokat gombolyítottak, azokból pedig szálakat sodortak a kanócokhoz. A hétköznapi kanócokat 3 vagy 5, a szombatiakat 7 pamutszálból készítették. Marokkóban az ünnep nyolcadik napján elégették a kanócokat, és ez kedvező jel volt arra nézve, hogy egy nő megfoganjon. Marokkó egyes területein a kanócok égetése közben a gyerekeknek ide-oda kellett ugrálniuk. Az Északkelet-Iránban található Máshád városának iszlámra kényszerített zsidó lakossága körében a nőké volt a vezető szerep a zsidó hagyományok titkos megőrzésében és továbbadásában. Ezek a nők egész évben dolgoztak például vékony kanócaik elkészítésén. A kanócokat kis mécsestartókba tették, melyeket év közben nem volt szabad használni, ezért különálló, falba vájt mélyedésben tárolták azokat, és csak hanukára vették őket elő. Mivel zsidóságukat és a hagyományok gyakorlását a lehető legteljesebb titokban kellett tartaniuk, olajmécseseiket nem kötötték össze, hanem külön-külön álltak, és úgy gyújtották meg őket: ha váratlan látogató érkezett, úgy tűnhetett, mintha csupán világításra használt mécsesek lennének. ROS CHÓDES HANUKAKOR Hanuka utolsó előtti napja a héber naptárban tévét hónap újholdja, azaz ros chodes tévét (Hanuka az egyetlen olyan ünnep, amelyik keresztülível két hónapon). Ros chodes általában is a nők napja, amikor sok közösségben, amennyire csak lehet, tartózkodnak a nők a munkától, összejöveteleket rendeznek, ahol tanulnak, táncolnak és énekelnek. Kétszeresen igaz lehet hát ez a hanuka ünnepére eső ros chodesre. Észak-Afrikában tévét hónap új - holdja „a lányok ünnepe”: a nők ezen a napon összegyűltek a zsinagógában, és mindannyian megcsókolhatták a tóratekercseket. Ezután a rab bi megáldotta őket, majd lakomát tartottak. A nők vittek haza a lakomából a lányoknak is, és úgy tar - tották, hogy ez megvédi őket a betegségektől. Az észak-afrikai zsidó közösségekben, így Tunéziában, Al - gériában, Líbiában, Szalonikiben és néhány egyéb közösségben szigorúan tartózkodtak ezen a napon a nők bizonyos, szombaton tiltott mun káktól (varrás, hímzés és ehhez ha sonlók). A fiatal lányok vidám összejöveteleket rendeztek. Egyes közösségekben ezen a na - pon tartottak közös bát micva ünnepséget az abban az évben 12 évessé váló lányok számára. Máshol a még egyedülálló nők szerveztek összejövetelt és fordítottak különös figyelmet a munkától való tartózkodásra a mihamarabbi férjhez menés reményében. Ismét máshol a lányok és az asszonyok egyaránt összejöttek, együtt énekeltek, táncoltak és imádkoztak. Líbiában tejet és bort ittak ezeken a mulatságokon Jehudit hősies tettének emlékére. Tunéziában mézes süteményt sütöttek a „lányok ünnepe” alkalmából, mint ros hásánákor, és ételeket küldtek egymásnak és lakomáztak, akárcsak purimkor. Szokás volt az is, hogy a vőlegények meglátogatták menyasz szonyukat ezen a napon. NŐI ÉS FÉRFI ENERGIÁK A LÁNGOK KÖRÜL Hanuka szombatjának beköszönte előtt kétféle gyertyát gyújtunk: a hanukai menórát, és rögtön utána a szombati gyertyákat. Előbbit sok helyen csak a férfiak és a fiúk gyújtják, utóbbi egyértelműen a nők és a lányok feladata. A hanukai csoda hirdetésének kötelezettségét az által teljesítjük, hogy a lakás bejárata elé vagy az ablakba helyezzük a hanukiját. Ezzel szemben a szombati lángokat abban a helyiségben lobbantjuk fel, ahol a szombati lakománkat költjük el. A menórára mondott áldást dal és ünneplés kíséri, míg a szombati gyertyák fölött csöndben mondjuk el az áldást, majd halkan, magában imádkozik a ház asszonya a családtagjaiért. A kabbala szerint a micvák végrehajtóiknak spirituális energiáit tükrözik. Bár a korábban rögzült nemi szerepek mára már nem annyira szigorúak és minden nőben és férfiban megtalálhatóak (különböző kombinációban) a férfias és a nőies spirituális energiák, általában elmondható, hogy a nők befelé, az otthonuk felé fordulnak, míg a férfiak hajlamosak inkább ki felé tekinteni. Kétféle gyertya, kétféle cél, két különböző micva és mögöttes tartalom. Mégis ugyanabban a mozdulatban materializálódnak: ahogy fellobban a fény, a sötétség visszahúzódik. Ha az Istentől kapott különleges adottságainkat felhasználva valóban együtt dolgozunk, ahogyan péntek este együtt lobognak a szombati és a hanukai lángok, elég fényt teremthetünk ahhoz, hogy örökre elűzzük a sötétséget.
