Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-12-01 / 125. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2019 DECEMBER 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Ha megkérdezünk egy „kívülállót” arról, mi a legnagyobb zsidó ünnep, nagy valószínűséggel a hanukát fogja mondani – talán, mert az a legismertebb. (Kivéve, ha ismeri a viccet arról, hogy a legnagyobb zsidó ünnep az Oscar-díjátadó...). Ha megkérdezünk egy „bennfentest” arról, hogy mi a legnagyobb zsidó ünnep, valószínűleg a jom kipurt, az engesztelőnapot fogja mondani vagy esetleg sávuotot, a tóraadás ünnepét. (kivéve, ha ... mint fentebb...) Pedig valójában egyik sem helyes válasz a kérdésünkre. A legnagyobb zsidó ünnep a sábesz. A hétről hétre visszatérő, megnyugvást, megpihenést, feltöltődést hozó „egyszerű” szombatok, jó, otthonos hangulatukkal. A gyertyafénnyel érkező huszonöt órányi szünet, húslevessel, sólettel, sétával, beszélgetéssel, énekléssel, játékkal, délutáni alvással eltelő áldott sábesz. Miért ez a legnagyobb ünnep? Mert olyat ad és olyat tanít, amit semmi más: megtanít kilépni az életünkből, megtanít a pihenés rutinjára, a feltöltődés szükségességére, rákényszerít a kiszállásra a mókuskerékből. Dolgozó édesanyaként néha úgy érzem, a sábesz elvesz tőlem valamit. Elvesz 25 órát a házimunkától, a múzeumba meneteltől, a kirándulástól, a leckeírástól, a sorozatnézéstől vagy bármi mástól, amit az ember szombaton csinálhatna amúgy. Aztán, amikor már égnek a gyertyák, és már nincs mit tenni, a sábesz így is, úgy is ránk köszöntött, akkor hátradőlök és tudom, hogy hiába veszítek el látszólag 25 órát, sokkal, sokkal többet nyerek, mint amit látszólag elvesztek. Megnyerem a kikapcsolt telefon lehetőségét, a leállított mosógép lehetőségét, a nem zúgó számítógép lehetőségét. A bekapcsolt mese helyett az elolvasottét. A leírt szó helyett az elmondottét. A rohanás helyett a sétálásét. A sürgetés helyett a lassításét. A hanukai lángok közül a legfontosabb nem az első, ami elindította a csodát és nem is az utolsó, ami teljessé tette, hanem az ötödik. Miért? Mert ez hordozza a legnagyobb csodát: azt, hogy már több a fény, mint a sötétség, több az égő láng, mint a fel nem lobbantott. Az ötödik nap sosem esik sábeszre, így a kétféle fény nem tudja egymást erősíteni. Az ötödik nap szimbolizálja a legmélyebb sötétséget, amelyben az embernek világosságot kell gyújtania. A mir városbeli Jeuchám rabbit megkérdezték egyszer, honnan tudjuk, hogy egy ember nagyszerű-e vagy sem. Jeruchám rabbi elmagyarázta, hogy onnan tudjuk, hogy valaki igazi zsidó nagyszerűséget ért el, ha megfigyeljük, hogyan csinál kis dolgokat. Ha a kis dolgokban nagyszerűséget látunk, akkor az emberrel kapcsolatban minden kisz szerű. Ha a kis tetteiben kisszerűséget látunk, akkor minden azzal az emberrel kapcsolatban kisszerű. Életünkben talán kicsinek tűnik a szombat, de ha megnézzük az apró változásokat, amiket hoz, megláthatjuk, hogy valójában micsoda nagyságot hordoz. A nagyság az ötödik lángban rejtőzik, ami látszólag semmiben nem különbözik a többitől, mégis ez változtat meg mindent. Vegyük észre életünk legkisebb mozzanataiban is a nagyságot, és legyünk képesek mi magunk is nagyságot vinni a legkisebb cselekedeteinkbe is! Boldog hanukát kívánok! Steiner Zsófia főszerkesztő
