Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-10-01 / 123. szám
egység | 2019 OKTÓBER 32 ÉCESZGÉBER A MEGTÉRÉS ADOMÁNYA A megtérés lehetősége különleges isteni ajándék, az ember, aki áthágta a törvényt, meg tud térni, el tudja törölni vétkeit és Isten megbocsátja azokat. A Tórában két helyen is utal arra, hogy nem elég megbánni az embernek a bűnét, hanem bűnvallomást is kell tennie2 . Azt, hogy miért fontos a bűneinket kimondva is megbánni, azzal magyarázza a haszidizmus3 , hogy az, aki cse lekedettel vétkezik, cselekedettel kell, hogy megtérjen, mert ez megerősíti a szívbéli megbánás érzését. Ez a cselekedet a viduj , aminek az a lényege, hogy kimondjuk Istennek: vétkeztem. A Talmud4 két véleményt hoz erről. Jehudá ben Bává rabbi véleménye szerint nem elég kimondani, hogy vétkeztem, el kell mondani azt is, hogy mit. Ezt látjuk a mózesi viduj ban 5 , ahol Mó zes elmondta, „...nagy vétket követett el ez a nép, midőn aranyból istent alkotott magának”. Ákiva rabbi véleménye szerint nem kell elmondani, hogy mit vétett az ember, arra alapozva, hogy „Jó annak, aki bűnbocsánatot nyer és a vétke el van takarva” 6. NYILVÁNOSAN VAGY CSAK ISTENNEK TEGYÜNK VALLOMÁST? Egy kicsit későbbi korban a Ráv a Talmudban felhívta rá a figyelmet, hogy a fenti zsoltár verssel ellentmond a Példabeszé dekből az a mondat, ami szerint „Nem boldogul, aki eltakar ja vétkeit”7 . Ezek szerint ki kell mondani, ki kell hirdetni a bűnt. A magyarázat az ellentmondásra az, hogy ha a vétek közismert, akkor fontos, hogy nyilvánosan elismerje a bűnös, hogy vétkezett, és ne tagadja. Ha viszont nem ismert, akkor ne hozza nyilvánosságra, mert nem vall az Isten tiszteletére, ha kihirdetjük, hogy áthágtuk a törvényeit. Ugyanerről Náchmán rabbi azt mondja, hogy különbséget kell tenni az ember ellen elkövetett és az Örökkévaló ellen elkövetett vétkek között. Előbbi esetben hozza nyilvánosságra a bűnös, amit tett, mert így – RáSI szerint – a közösség segíthet a sértett felet rábeszélni, hogy megbocsásson. A második esetben azonban jobb nem nyilvánosságra hozni az Isten ellen elkövetett vétket. Maimonidész8 szerint az előbbi oka, hogy jobban szégyellje magát a vétkes az ember ellen elkövetett bűneiért, de az Isten ellen elkövetettekkel szemtelenség lenni „kérkedni”. OBERLANDER BÁRUCH • SZÜLETETT: 1965 • FOGLALKOZÁSA: rabbi, a magyarországi Chábád mozgalom vezetője, a Budapesti Ortodox Rabbinátus feje • CSALÁD: házas, hét gyermek édesapja, 3 unoka nagyapja. NÉVJEGY Bűn, megtérés, hatalmi pozíció GONDOLATOK EGY NYILVÁNOS BÛNVALLOMÁS MARGÓJÁRA A közelmúltban jelentetett meg a közösségi médiában egy egykori tanár hosszú írást arról, hogyan zaklatott és molesztált diáklányokat – mindezt a megbánása jeleként, a megtérése jegyében, mivel szeretne rabbiként működni a továbbiakban. A Jom kipur előtti időszak különösen alkalmas a megtérésre, ennek jegyében érdemes ezen a szomorú eseten keresztül megvizsgálni, mi a megfelelő módja a megbánásnak. Én magam mindig „tsuva-párti” vagyok, több ismert esetben is támogattam olyanokat, akik súlyos vétkek után tértek meg és tartottak bűnvallomást1 , azonban fontos hang súlyozni, hogy mind a bűnök nyilvánosságra hozatalakor, mind a vallási vezetők kinevezésekor nagyon óvatosan kell eljárnunk. OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA A háláchá9 által elfogadott vélemény szerint nem kell az embernek részleteznie a vétkét a bűnvallomásban. De az ember jobban szégyelli a bűnét és mélyebb lesz a megbánása, ha halkan, Istenhez szólva részletezi a bűnét10 . (A héber abc sorrendjébe szedett jom kipuri bűnvallomás, amit mindenki egyformán mond, az ima része, ezért hangzik el hangosan 11.)
