Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-10-01 / 123. szám
2019 OKTÓBER | egység 27 JUDAPEST ANNO | KILE nélkül, 10.000 ember szorongott a Hazkara alatt, telt meg annyira, s azt mondtam – és azt mondták mások is –, hogy ezen nem lehet segíteni. Mert akárhány imaházat állítunk is föl, az emberek mind csak a Dohány utcai templomba igyekeznek bejutni, melynek Isten-tisztelete egyenesen páratlan az egész világon. De meggyőződtem, hogy ez nem úgy van. Elmentem a Rombach utcai templomba, azaz csak a templom felé, mert oda bejutni emberfia képes nem volt, és ott egy jelenetet láttam, melyet életemben elfelejteni nem fogok. A templom egész szélességében áthatlan tömeg töltötte be teljesen az utcát, egészen az átellenes házakig. És ez az emberáradat a templomban levőkkel együtt a mazkir-nesomósz imát zúgta. A kocsiknak, melyek arra hajtattak, vissza kellett fordulniuk, mert az emberfalat keresztül törni úgy sem tudták volna, de tették ezt lármás szidalmak közt, a zsidókat és vallásukat nem valami nagyon dicsőítve. Később arról győződtem meg, hogy a templom udvara szintén telve volt hívőkkel, és hogy ott is Isten-tiszteleteket rögtönöztek, éppen úgy, mint a Dohány utcai templom bejáratában és más imaházak előtti tereken...” 3 A HELYHIÁNY KEZELÉSE A kritikus helyhiányból fakadó méltatlan helyzetet a hitközség pótimaházakkal próbálta kezelni,4 viszont az elöljáróságban előbb-utóbb mindenki belátta szükségét az új zsinagógá(k) építésének. Az új zsinagóga mecénásai, vagyis a módosabb zsidók jellemzően a Lipótvárosban éltek, mely bérpalotáinak többsége az ő ízlésük alapján épült ki. Felmerült tehát, hogy az új imahely is az előkelő belvárosban emelkedjen – hiszen ott egy Koháry (ma: Nagy Ignác) utcai földszinti imahelyen kívül (az is csak 1905 végétől, lásd majd a következő részben) nem volt zsinagóga, pedig 1906-ban az V. kerületben az összlakosság 28,5%-a volt zsidó, mely igen szignifikáns szám volt. Összehasonlításképpen, ugyanekkor a VI. kerületben a 34,9, a VII. kerületben pedig a 39,2% volt a lakosságban az izraelita vallásúak aránya.5 Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a Lipótváros Pest elegánsabb zsidónegyede volt – igaz, intézmények nélkül. A lipótvárosi zsinagógának merész terveket szőttek: nagyobb zsinagógát álmodtak meg, mint a Dohány utcai – ahová a lipótvárosiak többségének már egyébként is derogált eljárni, hiszen az a szegényebb zsidó réteg kerületének peremén állt. A lipótvárosi „megazsinagóga” kimondatlanul, de nagyjából mindenki számára egyértelmű módon a Szent István-bazilika zsidó párja lett volna, mind monumentalitása, mind funkciója szerint. TELKEK AJÁNDÉKOZÁSA A fővárosi bizottság 1889 nyarán a Markó utca és Koháry utca, illetve Markó utca és Szalay utca sarkán lévő két telket szavazta meg a pesti nagyhitközségnek, melyet fiú- és leányiskola építésére használhattak fel az ajándékozástól számított öt évben belül. 6 Az épülő országház szomszédságában álló értékes telkek hitközségi elnyerését persze nem mindenki nézte jó szemmel, és néhányan – kisebb antiszemita felhanggal – szóvá is tették ezt. Nekik adott frappáns magyarázatot Havass Re zső (1852–1927) udvari tanácsos és Darányi Ignác (1849–1927) későbbi földművelésügyi miniszter, miszerint az a budapesti zsidó hitközség, mely a fővárosi terhek negyedét viseli, és melynek „oly kiváló része van Budapest majdnem meseszerű emelkedésében, felvirágzásában és szépülésében; amely mindig becsülettel állotta meg helyét, amikor áldozatok hozataláról volt szó, akár a hazafiság, akár a közművelődés, akár a közjótékonyság terén”, joggal kér és kap telket a fővárostól. 7 Bár a telkek átszálltak a hitközséghez, az iskola épületének még csak a tervezését sem kezdték el. Kohner Zsigmond (1840–1907) ban kár, a hitközség nagynevű elnöke ugyanis úgy gondolta, hogy az iskolát helyesebb volna, ha a – szegényebb – zsidók által lakott VI. vagy VII. kerületben állítanák fel, a Lipótvárosban pedig inkább azt a zsinagógát építenék fel, mely megoldhatná a fent idézett nagyünnepi helyhiányt. A megszavazott telkeken szűkösen fért volna el egy ekkora zsinagóga, ezért Kohner a fent említett két telken túl még további négy telekhelyet eszközölt ki a Markó – Koháry – Szalay és Szemere utca négyszögben, melynek összértéke elérte a 600.000 forintot is.8 Freund Vilmos: „Hit és remény” pályázatának alaprajza (Budapest Főváros Levéltára)
