Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-09-01 / 122. szám

2019 SZEPTEMBER | egység 23 2019 5 7 7 9 1 Lásd Sulchán áruch JD 57:13.; 2 Lásd Báér hétév JD 64:7.; Dárké tsuva 65:93.; Mökádsé Hásém responsum 1. kötet 22–25. fejezet; Sziách Jichák vöJálkut Eliezer 3. kötet 255–298. oldal; 3 SÁ JD 64:7.; 4 3Mózes 7:23–25.; SÁ uo. fejezet; 5 „Prágában szokták rejnigolni a hátsó részt, Pakson pedig nem” (Chátám Szofér responsum JD 68. fejezet); „Nagy városakban, mint pl. a mi városunkban Lvovban, Brodyban és Krakkóban szokták rejnigolni a hátsó részt is” (Jösuot Jáákov JD 64:2.). A háború előtt ezt bevezették egész Lengyelországban, külön könyv is megjelent a témában: Mökoré hánikur, Varsó 1939. Lásd még korábban: Széfer hánikur , Varsó 1918.; 6 Lásd Igrot Mose responsum JD 2. kötet 42. fejezet; 7 Lásd még Naftali Kraus: Az áldozat visszatér... 601. oldal; 8 Lásd Miriam Loeffler-Oberlander: My Children’s Blue Eyes (New York, 2015) 391–395. oldal. tanított Talmudot a fiúknak, addig nagyanyám és apám a Dob utca 35-ben található üzletben (ma az ortodox hitközség hús és élelmiszer­boltja található itt) húst, baromfit és szalámit árultak7 . Ebből jól megél ­tek. AZ ORTHODOX ELNÖK „ÁLLAMO­SÍTOTTA” A HÚSÁRUSÍTÁST Egyszer azonban az ortodox elnök behívta apámat az irodájába és azt mondta, hogy a húsárusítás onnan­tól a hitközség kezébe kerül, és ő a baromfit árusíthatja csak tovább – ezzel mintegy a hitközség javá­ra „államosította” a húsárusítást. Apám később az esetről azt mond­ta: „gyorsan felmértem a helyzetet és beláttam, hogy nincs értelme leállni vitatkozni, inkább örülni kellett annak, hogy a baromfit meghagyta nekem...” Így továbbment az üzlet, egészen addig, míg 1949. március 13-án hamis papírokkal ki nem ván­dorolt Amerikába az Oberlander család8 . A távozásukról persze nem lehetett szólni, így a boltban dolgo­zó fiatalember másnap csak azzal szembesült, hogy hiányzik a lakat a bolt ajtajáról. Azt apám indulás előtt magával vitte... A MIKVEJÁRÁSRÓL A HÚSBOLTBAN De hol van itt a mikve-propaganda? A boltnak jó forgalma volt, ren­getegen fordultak meg ott. Nagyma­mám pedig kihasználta a lehetőséget és időről időre félrevonta a boltba húsért jövő nőket a hátsó helyiségbe, ahol a mikvébe járás fontosságáról győzködte őket. A köténye zsebében mindig volt a háború előtt kiadott brosúrákból, azokat osztogatta, mi­közben a nőket arra biztatta, hogy tartsák be ezt a fontos micvát. Édesapám sokszor mesélte, hogy még a boltot is elhanyagolta, annyi­ra fontos volt számára, hogy a nőket a mikvébe járásra bátorítsa és a meg­merülés szabályait tanítgassa nekik. 2019 SZEPTEMBER | egység 23 A két képen Oberlander Lázár és Eszter szerepelnek a gyerekeik egy részével. Az első kép a háború előtt készült, a házaspár tíz gyerekéből öt szerepel rajta. Ahogy minden ortodox családban ekkoriban, a fiúk sap­kában jártak, nagyapám kalapban, nagyanyám pedig a kor divatjának megfelelő fejfedőben. A második kép – melyen az Oberlander gyerekek mellett elárvult unokatestvérek is szerepelnek – a háború alatt készült, amikor felsejlett egy külföldi menekülési út reménye. Feltűnő, hogy a fiúk fedetlen fővel láthatóak: ennek oka, hogy ekkor a család hamis papírokkal bujkált. Nagyanyám feje azonban továbbra is be van fedve: büszke volt rá, hogy akármilyen üldöztetésben volt is részük, sosem mutatkozott haja­donfőtt. (Apám a felső képen a legmagasabb fiú hátul, az alsón jobbról a harmadik fiú a hátsó sorban.) Persze a „propaganda-hadjárata” nem tetszett mindenkinek. Apám mesélte nekem, hogy egyszer egy férfi lépett az üzletbe és feldúltan kö­vetelte: „amikor a feleségem idejön a boltba kóser húst venni, kérem, ne hülyítsék őt más dolgokkal!” Ez a történet egy kis betekintést ad a háború utáni zsidó élet felélesz­tésére tett magán törekvésekbe is...

Next

/
Oldalképek
Tartalom