Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-08-01 / 121. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2019 AUGUSZTUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Az egyik kedvenc összeesküvés-elméletem, hogy a holdraszállás nem is történt meg, csak eljátszották. Persze, hát hogyne, így történt volna, átverés az egész: csak éppen annyira maximalisták voltak, hogy eredeti helyszínen forgatták a hamisított filmeket – mondja a cinikus énem. Ebben a számban nem lesznek összeesküvés-elméletek, de lesz holdraszállás – természetesen zsidó szempontból. Az egyik legizgalmasabb dolog számomra a zsidóságban az, ahogy teljesen modern kérdésekre is megtalálható egészen régi iratokban a válasz. Nem a valóságot idomítjuk az elveinkhez és nem az elveinket hajtjuk a valóság igájába, hanem megkeressük a kettő közt a kapcsolatot: addig rakosgatjuk a kirakós darabkáit, amíg azok egy egésszé simulnak össze. A Tórában minden le van írva, mondják bölcseink, csak meg kell találni. Legyen szó környezetvédelemről, holdraszállásról, modern eszközökről, utazásról vagy kultúráról – a zsidóság kérdez, kutat és megleli a válaszokat ott, ahol évezredek óta várják az idejüket. A tudás az élet kérdéseivel kezdődik, a tudásszomjjal, ami arra hajt, hogy felfedezzünk, kutassunk, tovább kérdezzünk – majd elérjük a tudást, birtokba vegyük és felhasználjuk. A tudás olyan kincs, amit nem könnyű megszerezni és felbecsülhetetlen értéke van. A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi egész életét annak szentelte, hogy a tudást eljuttassa mindenkihez – nem véletlen, hogy évtizedek óta a születésnapján ünneplik az Amerikai Egyesült Államokban az Education and Sharing Day-t, vagyis az Oktatás és a tudás megosztásának napját. Ugyanis megszerezni a tudást fontos dolog – de talán még fontosabb biztosítani, hogy másokhoz is eljuthasson, avagy mások is hozzájuthassanak. Lassan véget ér a nyári szünet, tudatunkba bekúszik a megvásárlásra váró tanszerek listája, a kinőtt cipők problematikája, a különórák megszervezésének logisztikai kérdései. Miközben ezeket szervezzük és rendezzük, jusson eszünkbe, hogy amire nekünk már nincs szükségünk (így például a megvett, de fel nem használt füzetek, a megunt, de még jó állapotú tolltartók, a szinte hordás nélkül kinőtt tornacipők), az másnak lehetőséget adhat a nyugodt és eredményes tanulásra. Ha pedig így is, úgy is otthagyjuk a papírboltban egy tehén árát beiskolázás címén – akár vehetünk is egy-két plusz füzetet, amit eljuttathatunk a rászoruló gyerekeknek. Juttassuk el őket segítő szervezeteknek, például a Cedek Szeretetszolgálatnak, tudni fogják, hol van ezeknek a legjobb helye. Steiner Zsófia főszerkesztő
