Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-07-01 / 120. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2019 JÚLIUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Mondják, Csernobilban, minden idők legnagyobb nukleáris katasztrófájának a helyén, ahol úgy tűnt, eljött a világ vége, ma virágzik az élet. A Pripjatyból kitelepített 350 ezer ember azóta sem térhetett vissza az otthonába, a Tiltott zónát pedig, úgy tűnik, visszafoglalta a természet. Ott, ahol 1986. április 26. után napok alatt kiégett-barnává váltak a növények és elpusztultak az állatok, mára 200-nál is több madárfaj telepedett meg, medvék, bölények, vadlovak járják az erdőket-mezőket, a vizekben békák kuruttyolnak, a levegőben ezernyi apró rovar. Bár vannak a nukleáris katasztrófa miatt elváltozások, de így vagy úgy, mind alkalmazkodtak a sugárfertőzéshez. Pedig a tudósok arra számítottak, évszázadokra nukleáris sivataggá fog változni a környék... Előttünk áll a zsidó történelem leggyászosabb időszakának emlékideje, a három hét, amikor a jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékszünk. A Rebbe szerint ebben az időszakban fontos, hogy külön figyelmet szenteljünk tanulmányainkban azoknak a tórai részeknek, melyek a Szentély felépítéséről szólnak. Aminek látszólag semmi értelme nincs, hiszen a Szentély nincsen, áldozathozatal helyett imádkozunk, miért fordítsuk figyelmünket olyan tudnivalóknak, melyek – jelen pillanatban legalábbis – vajmi kevés gyakorlati haszonnal bírnak?! A Rebbe szerint azonban nem a pusztulásra, hanem magára a Szentélyre kell emlékeznünk. A pusztulás (a churbán ) egy adott esemény volt, akárcsak az atomreaktor 4-es blokkjának felrobbanása. A pusztítás rettenetes és – ahogy a csernobil-környéki élővilág – örökre magunkban hordjuk az emlékét, örökre viseljük a pusztítás nyomát. De a Szentély, a Szentély szellemisége, erkölcsi és vallási üzenete örök és elpusztíthatatlan. Történjék bármilyen csapás, legyen bármekkora most a káosz, az élet – és a Tóra maga az élet – utat tör magának és a pusztuláson újra kivirágzik. Steiner Zsófia főszerkesztő
