Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-06-01 / 119. szám
egység | 2019 JÚNIUS 32 ÉCESZGÉBER EGY EMBER, AKI MEGVÁLTOZTATTA A VILÁGOT GONDOLATOK A REBBE ÖRÖKSÉGÉRÕL Huszonöt éve, hogy távozott erről a világról a hetedik lubavicsi Rebbe, vagy egyszerűen csak a Rebbe, ahogy az egész világon ismerték és ismerik a mai napig, vallásos és nem vallásos körökben egyaránt. Aligha akad olyan ember, aki, ha ismeri a Rebbe életművét, ne értene egyet abban, hogy Menachem Mendel Schneerson rabbi gyökeresen változtatta meg nem csak a zsidó világot, de a világot teljes egészében. A Rebbének sikerült újra fényt gyújtania a holokauszt traumája után reményt vesztők lelkében, amikor a zsidóság büszke megélése úgy tűnt, soha nem lesz realitás többé. MEGYERI ANDRÁS JONATÁN ÍRÁSA Akik nem ismerik a Rebbe életművét, talán nem is tudják, hogy a zsidóság mai arculatának mennyire meghatározó alkotója, formálója és vezetője volt az 1994. június 12-én, a zsidó naptár szerint 5754. támuz 3. napján lelkét a Teremtőnek visszaadó, szentéletű mester. Egy vezető halála általában betölthetetlen űrt hagy maga után, azonban a Rebbe munkássága, csodás módon, nem hogy alább hagyott, de még nagyobb intenzitással és még látványosabb eredménnyel zajlik, így negyed századdal elmúlása után. A Tórához fűzött egyik magyarázatában Rási (Slomó ben Jic hák rabbi, 1040-1105) azt mondja: „Mózes egy a zsidó néppel és a zsidó nép egy Mózessel, ami azt az üzenetet hordozza, hogy a nép vezetője magában foglalja a teljes népet; a vezető minden!” (Rási magyarázata 4Mózes 21:21-hez). A Midrás irodalom ehhez fűzhető gondolatot fogalmaz meg, amikor azt mondja: „Nincs olyan nemzedék, amelyiknek ne lenne Mózese” (Brésit Rábá, 56:7.) , a zsidó miszticizmus, a kabbala alapműve a Zo hár ezt akként értelmezi, hogy: „Minden nemzedékben jelen van Mózes lelke, aki az adott generáció vezetőjében ölt testet” (Tikuné Zohár, Tikun 69., 114:1.). A mi nemzedékünk Mózese kétség kívül a lubavicsi Rebbe volt. VILÁGLÁTÁS A lubavicsi hászid filózifia egyedi megvilágításba helyezi a micvák (parancsolatok) megtartásának fontosságát. Korábban széles körben kevéssé ismert módon hirdeti, hogy minden cselekedetnek kozmikus jelentősége van nem csak a cselekvő, de az egész univerzum, ha úgy tetszik, a teljes Teremtés szempontjából. Mint ahogy egy óraszerkezetben minden fogaskerékre, csavarra és alkatrészre elengedhetetlenül szükség van, hogy a szerkezet precízen működjön, ugyanúgy szükség van minden egyes emberre, kicsire és nagyra, fiatalra és aggastyánra, nőre és férfira ahhoz, hogy a teremtés műve betöltse isteni célját. A „KÖZELIK” MÉG KÖZELEBB HOZÁSA A Rebbe számára nem volt vallásos vagy nem-vallásos zsidó. Nem érezte fontosabbnak egyik zsidót sem a másiknál, egyaránt szeretett mindenkit, és erre a feltétlen szeretetre hívta fel mindannyiunk figyelmét. Bár kétségkívül a Rebbe indította el a felvilágosodás utáni és a holokauszt örökre józanító traumája miatt hitétől és hagyományától eltávolodott zsidók „visszaterelését” őseik Istenéhez, a mozgalmat mégsem a „távollevők” közelebb hozásaként értelmezte, hanem a „közelik” még közelebb hozásaként. Teljes szívvel hitt ugyanis abban, hogy a zsidó lélek mélyén szunnyadó szikra, a zsidó lélek isteni mivolta nem engedi, hogy az valóban elszakadjon Istentől akkor sem, ha a tisztánlátást mindenféle külső befolyások gátolják. A feladat mindösszesen annyi, hogy egy kis rést nyissunk lelkünkben és a benne rejlő isteni energia ösztönösen vonzódik Teremtőjéhez. MEGYERI ANDRÁS JONATÁN • SZÜLETETT: 1976 • FOGLALKOZÁSA: médiaszakember • CSALÁD: házas, öt gyermek apukája NÉVJEGY
