Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-05-01 / 118. szám
2019 MÁJUS | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE A kor viszont többet vélt látni a főrabbi távolmaradásában, hogy kényes ügy lett volna egy szakállas, pajeszos zsidónak megnyitni a felsőházat. Az antiszemita sajtó egyenesen arról cikkezett, hogy vajon mennyi aranyat alkudhatott ki Reich főrabbi a távolmaradásáért – az abszurdumon az értelmiség, mint például Wlassics, csak nevetett. 19 REICH FÕRABBI HELYÉRE Reich főrabbi halálával megüresedett főrendházi helyet pótolnia kellett az orthodoxiának. Betöltésére a minisztérium a hitközség elnökét, (1856–1938) gróf a lift előtti folyosón összetalálkoztak, a felvonó éles csengéssel jelezte érkeztét, mire a gróf udvariasan – a rabbit idősebbnek gondolván – elé mutatott: „Parancsoljon beszállni, bátyámuram!”, de ezt Frankl elhárította, mondván, a kegyelmes úr a rangidős. Erre a meghökkent Andrássy megkérdezte, hogy hány éves Frankl, majd megkapva a választ a gróf széles gesztussal mutatott újra a lift felé és szellemesen hozzátette: „Akkor parancsolj előre fáradni, öcsémuram. Egyébként is, »ecclesia praecedit«, az egyház jár elől.” 22 A FELSÕHÁZ TÖBBET NEM KÉR A ZSIDÓKBÓL 1940. október 11-ével a zsidók felsőházi tagsága törvényileg szűnt meg. Az indoklás arra épült, hogy a magyar zsidók felsőházi képviseletének nincs történelmi gyökere, ezzel végképp annullálva az 1895-ös recepciós törvényt, melyet már 1920 óta csorbított a magyar kormány. Az indoklás mellett – cinikusan – figyelemre méltónak tartották, hogy az orthodoxiának Frankl Adolf halála óta nem is volt képviselete a felsőházban, mely bár igaz volt, a zsidók kizárását mégsem befolyásolta. Pláne, hogy az orthodoxia Frankl halála óta tárgyalt a kormánnyal a képviselet módosításának ügyében, melyre érdemi válasz csak 1940 májusában érkezett, de az egész október 11-én tárgytalanná vált.23 Lőw rabbi pedig csendben a háttérbe vonult. 1 A felsőház (ki)alakulásáról bővebben: Püski Levente, A magyar felsőház története (Budapest: Napvilág Kiadó, 2000); 2 dr. M–y, „Sváb Károly és dr. Hirschler Ignácz”, Egyenlőség (1885), 4. évf. 24. szám, 1–2. o.; 3 „Mi lesz a zsidóság felsőházi képviseletével?”, Egyenlőség (1925), 44. évf. 19. szám, 2–3. o.; 4 Szabolcsi Lajos, Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei (1881–1931). Emlékezések, dokumentumok (Hungaria Judaica 5.) (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993), 384–385. o.; 5 „Két rabbi az uj felsőházban”, Egyenlőség (1926), 45. évf. 43. szám, 1–2. o.; 6 „A harmadik zsidó főrend”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 3. szám, 1. o. A további zsidó főrendeket felsorolva lásd: Komoróczy Géza, A zsidók története Magyarországon , vol. 2. (Pozsony: Kalligram, 2012), 448–449. o.; 7 „Mi történik a felsőházi választáson”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 1. szám, 9. o.; 8 „A zsidó felsőházi tagok választása – A választási mozgalom e heti krónikája”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 1. szám, 4. o.; 9 „A hercegprimás nyilatkozata Hevesi Simon felsőházi tagságáról”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 1. szám, 1. o.; 10 „A Hevesi-ügy”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 2. szám, 1–2. o.; 11 „A Hevesi-ügy izgalmai – Kik szavaztak Hevesi mellett és kik ellene?”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 2. szám, 5–6. o.; 12 „Lőw Immánuel a kongresszusi zsidók felsőházi képviselője”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 2. szám, 4. o.; 13 „Reich Koppel az orthodoxia felsőházi képviselője”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 2. szám, 3. o.; 14 „Lőw Immánuel és Reich Koppel felsőházi tagok nyilatkozatai”, Egyenlőság (1927), 46. évf. 4. szám, 2. o.; 15 „A pesti vezető főrabbi”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 8. szám, 7. o.; 16 „Hevesi Simon, a pesti izr. Hitközség vezető főrabbija”, Egyenlőség (1926), 46. évf. 3. szám, 2. o.; 17 „Hirek – Hevesi Simon dr. megválasztási okirata”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 9. szám, 15. o.; 18 „Miért mondott le Reich Koppel főrabbi a felsőházi korelnökségről?”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 5. szám, 2. o.; 19 Molnár Jenő, „Milyen dalra tanitották Wlassics Gyula bárót a nagykanizsai zsidó elemiben?”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 7. szám, 4. o.; 20 Nagyváradon Landesberg Jichák Áron (1804–1879) rabbi, Pozsony ban pedig Sévet Szofér (1842–1906) rabbi jesivájában szerezte meg Talmud-tudását; 21 „Frankl Adolf az ortodoxia felsőházi képviselője”, Zsidó Ujság (1930), 6. évf. 2. szám, 1–2. o.; 22 „Frankl Adolf a felsőházban”, Zsidó Ujság (1936), 12. évf. 38. szám, 9. o.; 23 „A magyar zsidóság felsőházi képviseletének megszüntetése”, Orthodox Zsidó Ujság (1940), 2. évf. 42–43. szám, 3. o. Frankl Adolfot (1859–1936) kívánta, és mivel a törvényi keretek megkövetelték, úgy 1929. november 6-án a budapesti orthodox rabbinátus tagjává választotta Franklt, aki rendelkezett rabbioklevéllel. 20 A választásokat 1930. január 7-én, kedden tizenegy és délután három óra között bonyolították le: összesen 175 voksot adtak le, amiből 153-at Frankl Adolf, 11-et a debreceni, 10-et a kisvárdai főrabbi kapott, egy szavazat pedig érvénytelen volt. Az újonnan megválasztott főrendházi tag így üdvözölte az elektorokat: „Közel 25 év előtt, amikor a magyar orthodoxia azon bizalmával kitüntetett, hogy az Iroda elnökévé választott, programomban kifejtettem, hogy »Felekezetem érdekében a jót, a helyest, az igazat, az üdvöst, mindig keresni fogom; hogy megtalálom-e, azért felelősséget nem vállalhatok. De mögöttem áll egy hatalmas tényező, amely az általam keresett út megtalálásához segítségem lehet, ez a közösség érdeme és a közösség imája. Ugyanezt fejthetem ki most is, amidőn felekezetem e magas méltósággal kitüntetett. Kérem tehát mindannyijukat Uraim, de főképp a főtisztelendő főrabbi urakat, fohászkodjanak az Egek Urához, hogy az ő végtelen kegyét, amelyhez az orthodox közérdek fűződik, meg ne vonja tőlem.«” 21 ELSÕBBSÉG A FELSÕHÁZI LIFTBEN 1934-ben történt a felsőházban, hogy Frankl rabbi és Andrássy Géza Frankl Adolf
