Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-01-01 / 114. szám
2019 JANUÁR | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT 2019 JANUÁR | egység 17 1 Zsidó újság , 1930. szeptember 22. 14. oldal; 2 Egység , 112. szám 16–17. oldal; 3 KáN Szofér 132. és 136. levél; 4 Dombi Gábor információja alapján; 5 Zsidó újság , 1925. október 16. 15. oldal; 1927. január 7. 15. oldal; 6 Lásd Egység 113. szám 17. oldal; 7 1925. szeptember 18. 6. oldal; 8 Zsidó újság , 1928. július 23. 10. oldal; 9 1930. augusztus 22. 2. oldal; 10 Uo. , 1930. augusztus 29. 9. oldal; 11 Lásd fent a 9. lábjegyzetet; 12 14. oldal; 13 Lásd fent a 9. lábjegyzetet; 14 Méros curim 172. oldal; Misnájot Táhárát Jom Tov 5. kötet 59. oldal; 15 Lásd fent a 9. lábjegyzetet. 16 OrdentlichDávid Cvi rabbi: Hámevászertoráni , 5778. elul 6. 12. oldal végén; Esther Shulamis (Steif) Bleier: The Life and Times of Rabbi Yonason Steif 36. oldal; 17 Részletesen a sorozat következő részében térünk ki erre; 18 A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története , Budapest 2014, 183–184. oldal. Randolph L. Braham: A népírtás politikája , Budapest 2015, 2. kötet 1128. oldal leírásában javitásra szorul a kicsit pontalan leírás: „...a vizet... a gettóban lévő rituális fürdőket tápláló természetes kutakból (Kazincy utca 16.)...”; 19 Maurice Lowinger: Miracle in the Ashes , 1999, 106. oldal. A PESTI GETTÓ ÉS A TITKOS MIKVEKÚT A beszámolókból15 nemcsak a le - nyűgöző berendezésre, de a működés vallási vonatkozására is fény derül: „...az udvaron kutat fúrtak, ahol 1929. augusztus 29-én, hat méter mélységben víz buggyant elő. A tetőzeten vízgyűjtők vannak alkalmazva az esővíz felfogására. Így tehát a rituális fürdőzéshez úgy forrásvíz (mé máájon ), mint esővíz (mé gesómim ) áll rendelkezésre, tehát a legszigorúbb rituális követelményeknek megfelel.” A cikkben említett, 6 méter mély kút, ami ma is táplálja a mikvét, különleges történetet hordoz. A mikve épültekor a fent említett Steif Jonátán rabbi, a Pesti Orto dox Rabbinátus egyik vezető rabbija, ragaszkodott hozzá, hogy kutat fúrjanak a mikve számára. Amint fent is láttuk, nem volt könnyű vizet találni a Kazinczy utcában, hiába ástak egyre mélyebbre. A rabbi azonban elszántan ragaszkodott a kúthoz, így kitartóan próbálkoztak, mígnem végül hat méter mélyen találtak vizet 16. Bár közismert, hogy a forrásvízzel táplált mikve kóserebb, mint az esővizes, mégis meglepő volt a rabbi konok kitartása – különösen azért, mert végül, hiába találtak vizet, nem igazán fogadta el a kutat forrásként17 . 15 évvel évvel később azonban a rabbi kitartása életmentőnek bizonyult a holokauszt idején. A gettóba kényszerített zsidóknak minden egyéb mellett csak korlátozott hozzáférése volt a vízhez, ez pedig nagyban megnehezítette az éhínség csökkentésén fáradozó népkonyhák dolgát is. Az Orthodox Népasztal által vezetett konyhához beosztott emberek élelmezését éppen a mikve kútja tette lehetővé, ahogy az Lévai Jenő közvetlenül a háború után 1946-ban megjelentett könyvében18 , vagy a népkonyha vezetőjének, Löwinger Mór visszaemlékezéseiben szerepel 19 : „...a legkomolyabb problémák egyike volt a gettóban a konyhák részére szükséges víz megszerzése” – írja Lévai – „A főzéshez és az edények elmosásához 25-30000 liter víz kellett naponta akkor, amikor tudvalevően az egész fővárosban akadozott a vízvezetékek vízszolgáltatása. [...] hogy a gettó népe szomjan nem halt, az csak néhány szerencsés véletlennek és egyes vezetők előrelátásának volt köszönhető. Az Orthodox Népasztal vezetői, Löwinger Mór és Löwinger Sándor [...] szerelőket toboroztak, és helyreállították a konyhájuktól nem messze lévő Kazinczy utca 16. sz. alatt lévő rituális fürdő szerkezetét. ... [A fürdőnek önálló] kútja volt, amelynek bomba okozta sérülését helyreállították, és így megoldódott a Népasztal vízproblémája. Gondoskodni kellett azonban olyanokról, akik az állandó bombázás közepette, naponta 500-szor 25 literes tejeskannákban a szomszédos utcából a vizet a konyhába áthordják. Elképzelhető, hogy a 15 fokos hidegben és a sűrű bombazáporban, minden szállítási eszköz nélkül mit jelentett az állandó vízhordás”. Ünneplők állják körül az újra használatba vett kutat a Kazinczy utcai mikve udvarán, az új női rituális fürdő felavatási ünnepségén (2004. június 11.) „NINCS EURÓPÁBAN OLY MIKVÓ-ÉPÜLET” A mikve nem csak pazar berendezésével tűnt ki. Ahogy az említett cikkekben13 is szerepelt: „Hozzáértők tanúsága szerint nincs Európában oly mikvó-épület, amilyent a budapesti orthodox hitközség most emelt.” Ez pedig nemcsak egy hangza tos kijelentés volt, hanem tény, amit megerősített a belzi Rebbe, Áron Rokéách rabbi (1880–1957) is, aki 1943-ban Magyarországra menekült Galíciából, és hosszabb időn át Budapesten tartózkodott. Feljegyzések szerint úgy vélte, hogy még soha nem látott ilyen szép mikvét 14.
