Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-05-01 / 118. szám

2019 MÁJUS | egység 13 KITEKINTŐ | HOHMECOLÓ a Rebbét idézte. Így tett azóta is számos nyilatkozatban. A merénylet három sérültje és az egész közösség előtt hosszú út áll a gyógyulásig, de a rabbi nem tétlenkedik. VÉRFÜRDÕ IS LEHETETT VOLNA A támadás egyetlen halálos áldozata, Lori Kaye a hely ­színen életét vesztette. Rajta kívül hárman sebesültek meg: egy nyolcéves izraeli kislány, Noja Dáhán, 31 éves nagybátyja, Álmog Perec, valamint a közösség rabbi­ja, Yisroel Goldstein. Noja Dáhán és családja az évek óta rendszeres gázai rakétatámadásoktól szenvedő izraeli Szderotból költözött a biztonságosnak remélt Egyesült Államokba. A több sebből vérző Yisroel Goldsteinnek, a powayi Chábád vezető rabbijának és az Izraelből a családjánál vendégeskedő, szintén megsebesült Álmog Perecnek si­került élete kockáztatásával a gyermekeket biztonságos helyre terelnie, a közösség két tagja, egy szolgálaton kívüli határőr, Jonathan Morales, valamint egy leszerelt katona, Oscar Stewart pedig megállították a támadót. „Vérfürdő is lehetett volna ebből. Remélem, hogy tetteink sok élet kioltását akadályozták meg. Elképesztően sok csoda történt az esemény során” – mondta később rabbi. A GYILKOS, AZ ÉLETMENTÕ ÉS A PÉLDAKÉPEIK A fajgyűlölő fiatal Earnest korábban néhány levelet tett közzé a közösségi médiában, melyekben kinyilvánította a zsidók elleni indulatait. Kiderül ezekből, hogy legfőbb ihletője Brenton Tarrant, aki március 15-én két christ­church-i mecsetben nyitott tüzet, és ötven muszlimot – köztük nőket és gyerekeket – gyilkolt meg. Earnest több más példaképét is megnevezte, köztük Adolf Hitlert. Goldstein rabbinak egészen más példaképe van. Per­cekkel a kezét ért lövések után már közössége előtt állt, és SÉRÜLÉKENYEK VAGYUNK, de hősöknek kell lennünk! MIT TANULHATUNK A POWAY-I CHÁBÁD ZSINAGÓGA ELLENI TÁMADÁSBÓL? Április 27-én, peszách utolsó napján a 19 éves John Earnest tüzet nyitott a dél-kaliforniai Poway zsinagógájában. Csak a jelenlevők lélekjelenlétének és egy 60 éves asszony, Lori Kaye önfeláldozásának köszönhető, hogy a zsinagógában levő gyerekek és a mintegy száz főnyi közösség túlélte a támadást. DÉNES ANNA ÍRÁSA Beszédeiben és interjúiban a Rebbe szavai mellett so­ha nem mulasztja el megemlíteni a meggyilkolt Lorit, aki közösségének régi és tevékeny tagja volt. A nehéz időket élő tagoknak bárcheszt és virágot vitt szombatra, és ott segített, ahol csak tudott. „Mindene volt a cheszed – a mások iránti figyelmesség. Aktivista volt, cselekvő ember. Leírhatatlan katasztrófa történt” – mondta rá emlékezve a rabbi. – „Ahogy megbizonyosodtam arról, hogy a támadó elment, visszarohantam a zsinagógá­ba” – emlékszik vissza megrendülten a férfi. Lori Kaye élettelenül feküdt a földön, orvos férje, aki a kohénok áldását készült elmondani a közösség számára, ájultan hevert „az éppen elhunyt, csodálatos Lori mellett”. Lá­nyuk tehetetlenül állt a tragédia előtt. Lori Gilbert Kaye

Next

/
Oldalképek
Tartalom