Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-05-01 / 118. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2019 MÁJUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! A nemrégiben lezajlott Holokauszt Magyarországi Áldozatainak emléknapja és az izraeli Jom házikáron lösoá v’lögvurá – vagy röviden Jom hásoá (A holokauszt és a hősiesség emléknapja) kapcsán a vészkorszak és az emlékezés köré gyűjtöttük össze Hohmecoló rovatunk cikkeit. Bár témájában azonos a két emléknap, mégis van köztük két nagy különbség, túl azon, hogy az egyik „csak” a magyarországi áldozatokról emlékezik meg. A magyar emléknap (április 16.) a Gergely naptár szerint meghatározott dátumon emlékezik meg arról, hogy megkezdődött a zsidó lakosság gettókba zárása (elsőként Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár településeken). A Jom hásoát a zsidó naptárban kijelölt napon ünneplik niszán hó 27-én (kivéve, ha az sábeszra esik, mert akkor eltolják egy nappal), a varsói gettólázadás emlékére. Ez volt a holokauszt legnagyobb szervezett zsidó ellenállása. Adva van tehát két emléknap: az egyik – zsidó nézőpontból – egy külső emléknap, ami a tragédia testet öltésének kezdetét jelöli ki a megemlékezés dátumául, azt a pillanatot, amikor a hatalom és segítői végérvényesen elkötelezik magukat a jogfosztás mellett. A másik – belsőnek mondható – egy heroikus tettet állít középpontba és az áldozatok emlékét hősiességükön keresztül őrzi meg a Knesz szet döntése alapján. A két emléknap azonban nem mond ellent egymásnak, hanem kiegészíti egymást, ahogy a bűnt is két fél éli meg – az elkövető és az áldozat. Emlékeznünk kell a tett(esek)re és emlékeznünk kell az áldozatokra, akik egy dolgot akartak csak: élni. És az áldozatok mellett emlékeznünk kell a segítő kezet nyújtókra is, akik emberek maradtak az embertelenségben. Emlékeznünk kell nekünk magunknak és emlékeznie kell a minket körülvevő társadalomnak is. Van azonban egy harmadik emléknap-fajta – amit a fenti analógia alapján nevezhetnénk legbelsőnek –, ez a jorcájt, a halálozási évforduló, amit vagy a halál feltételezhető napján vagy az izraeli rabbinátus által kijelölt történelmi böjtnapon, tévét hó 10-én tartanak. Ez a háláchá szempontjait figyelembe vevő megemlékezési forma, ami egy harmadik nézőpontot hoz be a megemlékezésbe, mégpedig azt, hogy a zsidó nép, melynek elpusztítására törtek, évezredek óta halad az Örökkévaló által kijelölt úton, és a pusztítás után újraéledve továbbra sem tér le róla. Akármilyen támadás ér bennünket – legyen az Izrael rakétázása vagy lövöldözés egy zsinagógában –, mi az utunkon haladunk tovább a Tóra fényével. Ám Jiszráél cháj – Izrael népe él! Steiner Zsófia főszerkesztő
