Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-04-01 / 117. szám

2019 ÁPRILIS | egység 9 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ 1918-ban megalakult a Cionista Szövetség, melynek az iráni nagyvárosokban működő szervezetei segítették az államalapítás előtti aliját. Izraelben 1948-ban 20 ezer iráni zsidó élt. A szekularizált Iránban a zsidók­nak 1979-ig viszonylag nyugodt életük volt, sokan szép vagyonra tettek szert. Az oktatásban, a gazdaságban és az egészségügy területén a zsidók a lakosságon belül mutatott arányuknál jóval nagyobb százalékban voltak jelen. A II. világháború után megalakult a Zsidó Közös­ség Tanácsa, az iráni zsidó hitközségek ernyőszervezete. Küldöttjük ült az iráni parlamentben, aki köteles volt az iráni külpolitikával egyetérteni. Irán több téren is kap­csolatban állt, illetve együttműködött Izraellel. AZ ISZLÁM FORRADALOM Az 1979-es iszlám forradalom előestéjén 80 ezer zsidó élt Iránban, utána viszont több tízezren, elsősorban a leggazdagabbak hagyták el Iránt, ingatlanjaikat maguk után hagyva. Irán megszakította a kapcsolatát Izraellel. Egy vezető zsidó üzletember, Habib Elghanian kivég­zésének nyilvánosságra hozatala után a zsidó közösség vezetői elhatározták, hogy cselekedniük kell. Khomeini ajatollah fogadta a zsidó delegációt, kijelentette, hogy országa istenfélő zsidó közössége alapvetően különbö­zik a vallástalan cionistáktól, és védelmet ígért. Irán nyíltan támogatta az Izraelt támadó terrorszervezeteket, elsősorban a libanoni Hezbollah-t. 1979 óta legalább 13 zsidót végeztek ki az Izraellel való kapcsolatai miatt. Az 1980-88-as iraki-iráni háborúban elesett 150 zsidó katona emlékére az iráni kormány 2014-ben emlékmű­vet emelt, az avatáson magas rangú tisztségviselők és parlamenti képviselők vettek részt, méltatva az iráni zsidó közösség lojalitását. Napjainkban az iráni zsidók viszonylagos vallássza­bad ságot élveznek, ám rendszeresen a „cionista Izrael­lel”, valamint az „imperialista Amerikával” való koope­rációval gyanúsítják meg őket – e tevékenységek Iránban halállal büntethetők. A kormány által irányított média nyíltan antiszemita. Egyes foglalkozások, oktatási intéz­mények, illetve más szférák zárva vannak a zsidók előtt. Az útlevélért folyamodókat megfigyelés alá helyezik. Az emigráció megakadályozásának érdekében egy zsidó család tagjai nem utazhatnak együtt külföldre. Napjainkban Izraelen kívül a Közel-Kelet legna­gyobb létszámú zsidó közössége Iránban él, közülük legtöbben a fővárosban, Teheránban, illetve Sirázban és Iszfahánban laknak. Az iráni zsidók többnyire saját vállalkozásukban dolgoznak, a hátrányos megkülön­böztetés miatt kerülik az állami munkahelyeket. Az amerikai Great Neckben és Los Angelesben is több tízezres perzsa zsidó közösség él. Jó néhány izraeli városban megtalálhatók (pl.: Tel Aviv, Holon, Bát-Jám, Nesz Ciona, Kfár Szábá, Rehovot) és számos mosáv ot is alapítottak az Iránból érkezettek. 2001-es népszámlá­lási adatok szerint 135 200 iráni (születésű vagy iráni szülőktől született) zsidó él Izraelben, egy kisebb kö­zösség pedig Európa néhány országába vándorolt. Az újonnan érkező iráni zsidók jellemzően megalapították saját intézményeiket, hogy szokásaikat továbbra is gya­korolhassák. SZOKÁSOK, HAGYOMÁNYOK Bár az iráni zsidók száma nem elhanyagolható, ha­gyományaik gyorsan merülnek feledésbe, mert nagyon magas a zsidóságon belüli „vegyes házasság“. A vallá­sossághoz visszatérők többnyire az egységesedő, keleti vallási hagyományokat követik, nem saját őseik tradí­cióját. Az esküvők különösen nagyszabású események az iráni közösségben. Miután kitűzték az esküvő időpont­ját, a menyasszony, a vőlegény és a szüleik leülnek egy idősebb, a családtól független közvetítővel, aki segít ne­kik megállapodni a költségekkel kapcsolatban. Az iráni közösségek tagjai aktív családi életet élnek, az esküvő előtt külön összejövetelen ismerkedik meg egymással a vőlegény és a menyasszony tágabb családja. Az esküvő előtti hennaszertartásról azt tartják, hogy szépséget kölcsönöz és egyben meg is védi a párt. A ko­rábbi kidolgozott minták helyett a XX. század kezdeté­től szokássá vált az egyszínű festés, illetve csak egy-egy ujj vagy a tenyér befestése. Az esküvőt megelőző napon a menyasszony és a vőlegény is ellátogatott (külön-kü­lön) a fürdőházba. Édességekkel, szárított gyümölccsel és édes itallal látták el őket, énekkel és tánccal ünnepel­tek. A menyasszony ékszekeret is kapott, haját henná­val festették be. A központi henna szertartás az esküvőt megelőző este zajlott a menyasszony házában. Díszes MORDECHÁJ ÉS ESZTER SÍRJA 2008 decemberében az irá­ni Nem zeti Örökség listájára került a purimi történet két fő hőse, Mor decháj és Eszter királyné sír ja az Irán észak­nyugati részén ta lálható Há má dán városában. Pár száz éve épült, kupolás tégla­épü let veszi őket körül. Már a hí res XIII. századi zsidó uta zó, Tu delai Binjámin is em lítette a he lyet, mely zsi­dók és musz limok számára egy aránt szent. A sí rok mellett kis zsinagóga találha tó. Iráni zsidók rendszeresen keresik fel a helyet, purim­kor itt olvassák a megilát, mások bár micvá t, vagy brit mi lát tartanak itt. A mauzóleum mellett egy mélyedés lát ható a földben, az iráni zsidók legendája szerint itt van annak az alagútnak a bejárata, mely egyenesen Je ruzsálembe vezet. Érdekesség, hogy a Gálilban (Ga­lileában), a li banoni határ közelében fekvő Bárámban található romok alatt is van egy hely, melyet évszázado­kon keresztül Mordecháj és Eszter sírjának tartottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom