Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-03-01 / 104. szám
2018 MÁRCIUS | egység 15 TÖRTÉNELEM | JIDDISKÁJT 1 HáTorá vöhmödiná folyóirat 9–10. szám, 5718–5719 évi szám (megjelent 1959 nyarán), 93-94. oldal; Böcomát háTorá vöhmödiná 2. kötet 84–85. oldal; lásd még Hámáor 1953. október, 5. évfolyam 1. szám 13. oldal; 2 Chukát olám 1. kötet, 1950, 81. oldal; HáTorá vöhmödiná uo. 97. oldal végén; Böcomát háTorá vöhmödiná uo. 88. oldal; 3 Példabeszédek 6:23.; 4 Minchát Áser responsum 1. kötet 145. fejezet. A tanulmány dátuma: 1951. november 1. Az állás foglalás tartalma arra utal, hogy később íródott, hisz azt írja például, hogy több rabbi kapja a kárpótlást az ő segítségével, ami biztos, hogy nem történhetett meg 1953. közepe-vége előtt; 5 Dániel 4:24.; 6 Uo. 26.; 7 A gyilkosság szabályai 12:15.; 8 Hámáor 5. évfolyam 6. szám 3–4. oldal; 9 Minchát Áser uo. Lásd még Slomo Jichák Levin rabbi írása, Hápárdész 1956. április, 30. évfolyam 8. szám 64–65. oldal; 10 Hámáor 6. évfolyam 7. szám 17. oldal; 11 Áteret Mordecháj responsum, 2012, 333. oldal 23. lábjegyzet.; 12 Jesájá 60:17.; 13 Joél 4:21.; 14 A 10. lábjegyzetben említett írásában; 15 Minchát Áser uo.; 16 Bráchot 9a–b.; 17 1Mózes 15:14.; 18 Minchát Áser uo.; 19 Szánhedrin 91a.; 20 Hámáor 5. évfolyam 6. szám 14–15. oldal; Vájáán Ávrahám responsum 1. kötet CM 10. fejezet, lásd még uo. JD 53:16.; 21 Oznájim láTorá kommentárjában 2Mózes 11:2-hez; 22 9:10., 15–16.; 23 Sáár Reuvén 301–304. oldal; 24 Minchát Áser uo.; 25 Ktubot 36b; 26 Uo. 34b–35a; 27 Lásd a hunyadi rabbi 20. lábjegyzetben említett írásaiban; Spálter rabbi Áteret Mordecháj uo. 330–331. oldal; más rabbik is írtak erről, lásd Hámáor 1959. február, 10. évfolyam 4. szám 13–14. oldal, uo. 1959. júniús-július, 7. szám 7–8. oldal; 28 Hácofe napilap 1954. április 29. 2. oldal; Or hámizrách 1. évfolyam 3–4. szám 70. oldal. Lásd még Fir drasosz , New York 1967, 49–50. oldal; 29 Nefes Háráv 1. kötet 88. oldal. A MAGYAR KÁRPÓTLÁS KÉRDÉSE Ahogy látjuk, a kárpótás elfogadása mellett érvelő rabbik leginkább arra hivatkoztak, hogy ez nem egy „vérdíj” a mártírokért, hanem az elrabolt vagyonért és a kényszermunka során elviselt szenvedésért való kárpótlás. A magyar kárpótlás esetében azonban részben az elhunytak után juttattak jóvátételi díjat a túlélő rokonoknak. Úgy vélem, a következő rabbinikus vélemény választ ad erre a dilemmára. Joszéf Dov Soloveitchik rabbi (1903–1993), az amerikai modern or todox irányzat vezetője meglepően radikális álláspont képviselt még a megállapodás megszületése után is28 . Szerinte „a nácik olyan státuszúak, mint Ámálék, és tilos elfogadni tőlük bármilyen kárpótlást, mert az ő felfogásuk szerint ez megbocsátást hoz nekik.” Sajnálatát fejezte ki, hogy a híres rabbik nem azt az álláspontot hirdették ki, hogy „inkább meghalni, mint elfogadni a pénzt, mert, ha így tettek volna, biztos, hogy Ben Gurion nem mert volna másként dönteni.” De, ahogy az lenni szokott, a legradikálisabb véleményt alkotók bizonyultak sokszor a legrugalmasabbnak. Később ugyanis azt mondta Soloveitchik rabbi29 : „A történelem bebizonyította, hogy nem volt igazam. Enélkül nem tudott volna Izrael Állam fejlődni...”. Soloveitchik rabbi szavai nem csak Izrael Államnak adtak „feloldozást”: ennek alapján mindazok, akik szükséghelyzetben vannak és a megélhetésre kell nekik a pénz, elfogadhatják kártérítést szenvedéseikért és mártírjaik szenvedéseiért cserébe. teszik és sanyargatják ő ket... de ezután nagy vagyonnal fognak kivonulni.” Eszerint nincs etikai akadálya annak, hogy a túlélők is elkérjék a vagyont az elnyomóktól. Megdolgoztak érte, megérdemlik – vélte Goldberger rabbi 18 , kiemelve, hogy amikor Nagy Sándor idejében az egyiptomiak vissza akarták kérni a vagyonukat, a zsidók azzal érveltek – eredményesen –, hogy ha ezt visszaadják, akkor az egyiptomiak meg fizessék ki a rabszolgaként végzett munkájuk bérét 19. Izrael Ávrahám Méir (1918–1995) volt bánffyhunyadi rabbi20 még hozzáteszi ehhez, hogy azért kellett külön kérni ezt a zsidóknak, mert talán ők sem voltak teljesen biztosak abban, hogy etikus-e elfogadni az egyptomiaktól a pénzüket. Hasonlóképen érvelt a litván Zálmán Sorotzkin rabbi (1880–1966) is 21 . 7. Zsákmány-e a kártérítés? Itt két forrás kapcsolódik össze: Eszter könyvé ben többször elhangzik 22 , hogy „Nem nyúltak a zsákmányhoz” – vala mint Sámuel könyvé ben azt olvassuk: „De szánakozott Saul meg a nép Agágon meg az apró jószág és a marha legjaván, a másodelletteken és a kövér juhokon és mindazon, ami jó, és nem akarták elpusztítani... é s lett az Örökkévaló igéje Sá muelhez, mondván: Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert ő elpártolt tőlem és szavaimat nem teljesítette. ... Mondta Sámuel: Micsoda hát a juhoknak e hangja füleimben, meg a marhának hangja, amit hallok?... Hát miért nem hallgattál az Örökkévaló szavára, hanem nekiestél a zsákmánynak és tetted, ami rossz az Örökkévaló szemeiben?” ( 1Sámuel 15: 9–11., 14., 19.) Reuvén Katz (1880–1963) Petách Tik va-i rabbi23 a fenti idézetekkel mutatott rá arra, hogy a németek esetében se lenne szabad a zsákmány után nyúlni. Csakhogy az idézett esetekben a zsidók, védekezésből, Isten parancsát követve embert öltek. Azért volt fontos, hogy ne érjenek ellenségeik kincseihez, hogy ne tűnjön úgy, mintha a zsidók a zsákmányért támadtak volna. De a németek esetében ez nem áll fenn, ahogy Goldberger rabbi24 mondta. 8. Két bűnért két büntetés jár „Midőn dulakodnak férfiak és meglöknek egy viselős asszonyt, úgy, hogy elmegy magzata, de veszedelem [ti. a nő nem hal meg] nincs, akkor bírságoltassék meg, amint kiszabja rá az asszony férje és adja meg a bírák útján. Ha azonban veszedelem lesz, akkor adj lelket lélekért.” ( 2Mózes 21:22–23.) A Talmud25 a fentiből vezeti le azt, hogy egy bűnért nem lehet két büntetést kiróni, ilyen esetben a súlyosabbat szabják, a könnyebbiket eltörlik (ti. nem kell kártérítést is fizetnie a halálbüntetés mellett). Ez áll akkor is, ha valami miatt nem lehet végrehajtani a súlyosabbat 26. Mivel a nácik gyilkoltak, nem lenne szabad az enyhébb büntetést (kártérítés) kiróni rájuk, akkor sem, ha a halálbüntetést nem lehetne végrehajtani. Csakhogy itt a náciknak két különböző bűnéről van szó: egyik a gyilkosság, másik a rablás, így két külön büntetés léphet érvénybe, a halálbüntetés (amit nem lehet végrehajtani) és a kártérítés 27. 9. Ne legyen a bűnös örökös is „És beszélj hozzá, mondván: í gy szól az Örökkévaló: Hát gyilkoltál és birtokba is vettél?” ( 1Királyok 21:19.) Vagyis ha le mondunk a kártérítésről, akkor nem elég, hogy a nácik kiirtottak hatmillió zsidót, még a vagyonukat is megtarthatnák. (folyt. köv.)
