Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
2018 JANUÁR | egység 9 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ hez sem, és az északi és déli törzsek közti választóvonalon feküdt. Így Dávid csatára indult, és bevette a várost a jevuszi néptől, hogy fővárosává tegye azt, majd (a Midrás szerint) pénzen külön megvásárolta a várost, és azon belül (Smuel próféta könyve szerint) a Templom-hegyet is, ahogyan azt Ávráhám ősapa is tette a Mách péla-barlanggal, illetve Jáákov a Sechem előtti mezővel: És bement Gád Dávidhoz... és mondta neki: Menj föl, állíts oltárt az Örökkévalónak a jevuszi Aravna szérűjén... És mondta Aravna: Miért jött uram, a király az ő szolgájához? Mondta Dávid: Hogy megvegyem tőled a szérűt, hogy oltárt építsek az Örökkévalónak és elálljon a dögvész a néptől. És szólt Aravna Dávidhoz: Vegye és mutassa be uram, királyom azt, ami jónak látszik szemeiben; lám itt a tulok az égőáldozatra, meg a cséplőszánok és a marha szerszáma fának... És szólt [Dávid] Aravnához: Nem, hanem pénzen fogom megvenni tőled, s nem mutatok be az Örökkévalónak, Istenemnek ingyen való áldozatokat. És megvette Dávid a szérűt és a marhát ötven sékel ezüstért... (1Sámuel 24:18-24.) Így Jeruzsálem politikai, gazdasági és vallási értelemben is fővárossá vált, hiszen Dávid, bár magát a Szentélyt nem építhette fel, a szövetség ládáját átvitette Silóból Jeruzsálembe. Ettől fogva számíthatjuk Jeruzsálem fő város-voltát, mely státusz sem az el ső Szentély lerombolása után, a babilóniai száműzetés alatt, sem pe dig a második Szentély polgári idő szá - mítás szerinti 70-ben történt le rombo lását követő és a mai napig tar tó diaszpóra alatt nem szűnt meg. ÚT A MODERN ORSZÁGIG Bár a szétszóratás évszázadai alatt folyamatos volt a zsidó jelenlét az országban és a szent városban is, a zsidók lélekszáma meglehetősen kicsi volt. A XIX. század végén, amikor Izrael Földje az Ottomán Birodalom fennhatósága alatt állt, Jeruzsálemnek 12 ezer lakosa volt, közülük mintegy hatezren voltak zsidók, akik nyomorúságos körülmények között éltek a város falain belül. 1855-ben épült meg Mose Montefiori kezdeményezésére az első negyed a falakon kívül, mellyel kezdetét vette a város terjeszkedése. Az ezt követő alijahullámok nyomán, a cionista ideológia kialakulásával és megerősödésével valamint a nemzetközi helyzet romlása eredményeként egyre többen érkeztek Európából Erec Jiszráelbe. Az újonnan érkezettek egy része Jeruzsálemben telepedett le, és a város, melynek zsidó lakosai többnyire rettenetesen szegények város ismét elnyerte fővárosi rangját. Ezzel egy időben az egyesült arab seregek támadást indítottak a régi-új ország és azon belül a régi-új főváros ellen is. A harcok eredményeként 1948 végén jordán és zsidó részre osztották fel Jeruzsálemet. A Siratófal és a Templom-hegy jordániai kézre került. A zsidó fennhatóság alatt levő nyugati városrész – fővároshoz méltó módon – rohamosan fejlődött, közigazgatási és oktatási intézményekkel, lakóépületekkel és parkokkal gyarapodott. Azonban egészen 1967-ig, a hatnapos háborúig kellett várni, míg a zsidó katonák hősies helytállása nyomán végre újra egyesíthették a kettészakított várost. „A Templom-hegy a kezünkben van” – tudósított egy katona a helyszínről, majd a rádióban lejátszották a nem sokkal korábban slágerként felkapott „Jerusálájim sel záháv” – „Arany Jeruzsálem” című dalt. Ettől kezdve az egyesített Jeruzsálem még inkább fejlődésnek indult, lendületesen haladt az építkezés. Izrael alaptörvénye kimondja, hogy „Az egész és egyesített Jeruzsálem Izrael fővárosa. Az államelnök, a parlament és a legfelsőbb bíróság székhelye Jeruzsálem.” Ez a gondolat azonban nem új: már Jirmijáhu (Jeremiás) próféta könyvében olvashatjuk: Amaz időben nevezni fogják Jeruzsálemet az Örökkévaló trónjának és hozzágyűlnek mind a népek az Örökkévaló nevéért Jeruzsálembe; és nem járnak többé go nosz szívük makacssága után. (Jeremiás 3:17.) A VÁROS NEVEI Jeruzsálem – héberül Jerusálájim. Vannak források, melyek Jerusálem néven említik. A többes számú (-im végződésű) alakot úgy magyarázzák, hogy valójában két Jeruzsálem létezik: egy égi és egy földi. A név eredetéről több magyarázatot is olvashatunk. A jevusziak városát eredetileg valószínűleg Sálemnek nevezték, és ehhez adódhatott esetleg a sumér eredetű, várost jelentő „uru” szót, így lett a város a Béke Városa. Egy más magyarázat szerint (Midrás Brésit rábá ) Áv ráhám „Jiré”-nek nevezte az ott levő települést, ami félelmet, el sősorban istenfélelmet jelent, Sém viszont, Noách (Noé) fia Sá lemnek, kifejezve ezzel a hely tö kéletességét, befejezettségét. A kétféle elnevezésből ered a Jerusálájim összetétel. voltak, lassan növekedésnek indult. Az 1917-ben kezdődő palesztinai brit mandátum időszaka, illetve az ugyanebből az évből származó Balfour-nyilatkozat már az ismét kiépülő zsidó hazát előlegezte meg. Az államalapításig még három, békésnek egyáltalán nem mondható évtized telt el ezután, melyek során azonban kialakult Jeruzsálem jellegzetes arculata, és megerősödött a város központi szerepe. Amikor 1948-ban kikiáltották az újonnan megalakult Izrael államot, a háromezer éves Arman Darian keramikus alkotása egy középkori világtérkép alapján.
