Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-02-01 / 103. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2018 FEBRUÁR 14 ÁTVILLAMOSOZHAT-E A SÓLET BUDÁRA SÁBESZKOR? A SÁBESZKOR MEGTEHETÕ TÁVOLSÁGOK SZABÁLYAI Pest, Buda és Óbuda 1873-ban egyesült, és lett Budapest néven Magyarország szék- és fővárosa. Ma már teljes természetességgel tekintjük egy egységnek a Duna két partján elterülő várost, és bele sem gondolunk, hogy a folyón átívelő hidakon átsétálva egy másik városba lépünk. Ám a főváros elhelyezkedése és történelme érdekes háláchikus kérdést vet fel: átjárhatunk-e egyik oldalról a másikra sábeszkor? OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA zsidó közösségekben az volt a szokás, hogy a lezárt sóletes edényeket sábeszre egy pékhez vitték, aki a kemencéjében melegen tartotta az étel a szombati étkezésig. Ez a kérni, az már bibliai szintűnek számít, és ily módon tilos 3. 2. Olyan közterületen hozni-vinni, ahol csak kevesen járnak, csak rabbinikus tilalom alá esik szombaton. VILLAMOSOZHAT-E SÁBESZKOR A SÓLET? Kisvárdán élt egy tudós rabbi, több háláchikus mű szerzője, Schwartz Pinchász Zelig hakohén (1877–1944), aki 1931 novemberétől 1935 áprilisáig Or Torá névvel háláchikus és talmudi témákat feldolgozó, havi, rabbinikus folyóiratot szerkesztett. (Gyakori az ilyen folyóiratokban, hogy valaki felvet egy témát, amire mások reagálnak, és akár több számon keresztül is zajló eszmecsere alakul ki.) A témát a főszerkesztő hozta fel az első számban megjelent írásában: „Mikor Budán voltam” – írja Schwartz rabbi –, „láttam, hogy hasonlóan más nagy városokhoz, nem-zsidókkal hozatták át a sóletet [Pestről Budára], de villamossal. Felmerül a kérdés, hogy bár a budapesti utcák csak rabbinikus tiltás alapján számítanak közterületnek 1, és ezért tilos hozni-vinni a szombati tilalmak kapcsán, de itt még a villamoson utazás egy plusz tilalom megszegése – márpedig megkérni egy zsidót, hogy megszegjen két rabbinikus tilalmat, az olyan, mintha egy bibliai megszegésére kérnénk, és ez semmiképp sem szabad”. A SÓLET PROBLEMATIKÁJA Ahhoz, hogy megértsük a helyzetet, tudnunk kell, hogy régen Magyarországon és más kelet-európai Édesanyám visszaemlékezése szerint Makón a sólet szállítása szombat délelőtt valóságos társadalmi eseményszámba ment. A pék anyukám nagyapja, Gombó Szináj (1859–1943) volt, akitől fia, Gombó Lázár (1897–1944) vette át később az ipart. Náluk adták le pénteken a lefedett és újságpapírba csomagolt, átkötött sóletedényeket. Szombat délelőtt a fiatalok összegyűltek a pékségnél, ahol nagy beszélgetések közben izgatottan várták, mikor kerül elő az edényük. A kiszedett, forró edényeket egy nem-zsidó nő talicskával vitte ki a házhoz, ott bevitte a sóletet, és kapott érte egy szelet bárcheszt. Másnap visszament, és kifizették a szolgálatait. SÓLET STELLEN MAKÓN szokás rengeteg háláchikus kérdést vet fel, pl. lehet-e nem zsidó pékhez vinni, ki hozhatja el szombaton, ha nincs éruv , ami lehetővé teszi a szombati cipelést közterületen stb. A sólet pékségbe vitelének még jiddis szakkifejezése is volt, sólet-stellen nek, „sólet rakás”-nak hívták. Mi tehát a főszerkesztő által felvetett a probléma? 1. Nem szabad megkérni egy nem zsidót, hogy megtegyen nekünk valamit, ami sábeszkor tilos. Bár a Sulchán áruch 2 megengedi, hogy rab binikus tilalmak megszegésére kérjünk egy nem-zsidót, ha a szombati étkezés öröméhez az fontos. De két rabbinikus tilalom megszegésére A sorok között el van rejtve egy harmadik tilalom – kérdés ugyanis, hogy egyáltalán át szabad-e menni Pestről Budára, vagy fordítva, sábeszkor. Ezt a témát Winkler Mor decháj Léjb (1845–1932) mádi rabbi hozta fel már az első számban megjelent válaszában 4. Érdekes módon éppen ez, a harmadik rejtett kérdés indította a legnagyobb vitát, így elsőként ennek a hálácháit tekintjük át. SÁBESZI SÉTA: HOL ÉS MENNYIT GYALOGOLHATUNK? Sábeszkor, azon kívül, hogy nem szabad dolgozni5 , létezik egy má sik tilalom is: „maradjatok ki-ki a helyén, ne menjen ki senki az ő