Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-12-01 / 113. szám
2018 DECEMBER | egység 27 PORTRÉ | KILE „Egyszer becsöppentem az Operába, a délelőtti próbára. Fiatal karnagy vezényelt: az öreg olasz maestro meg ott mászkált az üres nézőtéren, mormogott, dünnyögött, aztán odakacsázott az ifjú dirigens háta mögé, és súgott valamit a fülébe. A karmester vezénylés közben biccentett, értette, folytatta. Lehet, hogy csak annyit súgott neki: lassabban, fiam, piu lento... Nekem soha életemben nem volt egy ilyen bölcs mesterem. Pedig de jó lett volna, ha valaki néha nekem is odaszól a hátam mögül, ha csak annyit is, hogy lassabban, fiam vagy gyorsabban, fiam. Valaki, akinek el is hiszem ...” Karinthy Ferenc: Szellemidézés / Útravaló. Magyar Nemzet, 1971. december 25. holokauszt bibliográfiája (2 kötetben, 2010). Emellett mintegy száz könyv, s még több cikk jelent meg általa. Életéről átfogó munka még nem született. A történész megismeréséhez talán a legtöbb hátteret a Múlt és Jövő által kiadott A Holokauszt Tinódija c. kötet kínálja, két életraj zi írással és Heller Ágnes bevezető tanulmányával. Ábrahám Adolf (ez Braham eredeti neve) Bukarestben született orthodox zsidó családban. Gyermekkorát Désen töltötte, ahol kitanulta a műbútorasztalos szakmát. A szerencsével túlélt munkaszolgálat és rövid ideig tartó szovjet hadifogság után Németországon keresztül jutott el az USA-ba. A több nyelven beszélő fiatalember 1949-ben doktorált a City University of New York City College-ben, 1952 PhD fokozatot szerzett, és nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig oktatott összehasonlító politikatudományt. A történész felelőssége a tények és az igazság keresésének folyamatos folytatása. Braham mindent meg tett azért – értünk –, hogy a magyarországi zsidóság pusztulásá nak okait világosan láthassuk. A Ma gyar Narancsnak adott 2011-es interjújá ban a Soá kulcskérdéseit foglalta össze: „Az 1919-es ellenforradalom után és a Horthy-éra alatt az antisze mitizmus egyre erősebben, egyre kon centráltabban volt jelen mind a kultúrában, mind az oktatásban, és szerves részévé vált a politikai ethosznak is. A zsidótörvények elfo gadásával kezdődően a magyarok többségét szisztematikusan mérgezték az antiszemitizmussal, és a már korábban létező antijudais ta propagandát a nácik rasszista elemekkel egészítették ki. (...) Ha úgy szól a kérdés, hogy kik voltak inkább felelősek, a magyarok vagy a németek, azt mondanám: a németek 51 százalékban felelősek, mert ha nem szállták volna meg az országot, Ma gyarország ’csak’ 60-65 ezer zsidót veszített volna, több százezren megmenekülnek. Ám 49 százalékban a magyarok a felelősek. Bármi lett volna is a németek szándéka, ab ban a történelmi pillanatban már nem tudták volna teljesíteni ördögi tervüket a magyar kormány egyes, Horthy által alkotmányosan kinevezett képviselőinek lelkes támogatása nélkül, akik a magyar állam hatósági erőit az egyébként meglehetősen szerény létszámú – alig valamivel több mint százfős – Eichmann-Sonderkommando rendelkezésére bocsátották.” A kép nem fekete és nem fehér. Történelmi. Randolph L. Braham miképp eddig a jelenünkben, úgy a jövőben is a magyar zsidó történetírás legnagyobb személyiségei első sorában marad. FOTÓK: DOMBI GÁBOR ARCHIVUMÁBÓL
