Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-12-01 / 113. szám
2018 DECEMBER | egység 15 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT 1 Jore déá 363:1.a Jeruzsálemi Talmud alapján, Moéd kátán 2:4.; 2 Lásd még Kol-bo ál ávélut 1. kötet 223–224. oldal; 3 Talmud, Bává bátrá 154a. végén; 4 Nodá biJehudá responsum, 2. kötet Jore déá 154. fejezet; Sivát Cion responsum 63. fejezet; 5 SáCH , JD uo. 1. Lásd még Jób 3:13., 1Sámuel 28:15.; 6 Bává bátrá uo.; 7 Uo. 7.; 8 Uo. 1.; 9 Nité Gávriél, Ávélut 2. kötet 94:14–18.; 10 Ktáv Szofér responsum JD 177. fejezet; Sévet Szofér responsum JD 104. fejezet;Kol-bo ál ávélut 1. kötet 242. oldal; 11 SÁ uo. 362:3–4.; 12 SáCH uo. 3.; 13 SÁ uo. 4.; 14 Talmud uo., Áruch hásulchán uo. 8.; 15 Pitché tsuva uo. 7., Áruch hásulchán uo.; 16 Jábiá omer responsum, 9. kötet Jore déá 36. fejezet; 17 Nodá biJehudá responsum uo. 210. fejezet; Háelef löchá Slomo responsum, Jore déá 299. fejezet; 18 Jesájá 25:8. Megkérdezték Izrael Állam fő rabbiját, a tudós Ovádjá Joszéf et (1920– 2013): több mint negyven év vel ezelőtt, amikor jemeni családok tömegesen alijáztak Izraelbe, állítólag nem egyszer megtörtént, hogy az egészséges, vagy a kicsit beteg gyermeket elvették a szüleitől, és pár nappal később közölték, hogy meghalt, majd egy sírhelyet is megmutattak a tehetetlen szülőknek, hogy ott van eltemetve a gyermekük. Ki szabad-e nyitni ezeket az állítólagos sír helyeket, hogy bebizonyítsák: üre sek, és gyermekük nem meghalt, ha nem elrabolták? A rabbi úgy határozott, hogy az igazság feltárása érdekében megengedhető a sírhelyek felnyitása16 . Máshol is azt találjuk, hogy a bűnös megbüntetése érdekében kinyitható a sír 17. A HÁLÁCHIKUS VÁLASZOK A fentiekben vázoltuk a két felmerülő kérdésnek a kapcsán az exhumálás háláchikus hátterét. Nézzük most meg, hogy ezek alapján melyik kérdésre milyen válasz adható. A második kérdés esetében a következő a válaszom: ha az újratemetés célja nem az, hogy a saját sírhelyükre, a családjuk mellé kerüljenek az elhunytak vagy hogy Izraelbe vigyék őket, akkor tilos az exhumálás. A jedwabnei tömegsír kapcsán pedig a fentiekből láthatjuk, hogy általában, ha nagy szükség van rá az igazság felderítéséhez, felnyitható a sír. Azonban pusztán egy történelmi kérdés megoldása érdekében (ti. hogy megtudjuk, németek vagy lengyelek ölték-e meg ezeket a zsidókat) nem szabad megalázni a holtakat. Azokat a mártírokat, akiktől különféle borzalmas módokon vették el az életüket – Isten óvjon ettől –, különösképpen meg kell tisztelnünk legalább halálukban, hogy békében nyugodhassanak a sírhelyükön. Adja az Örökkévaló, hogy jöjjön el mihamarabb a megváltás és szűnjön meg a halál, ahogy az írva van18 . Ámén . CHÁTÁM SZOFER SÍRJA, POZSONY Szofer-Schreiber Mózes (1762-1839), akit könyve után Chátám Szofernek is neveznek, Pozsony főrabbija volt a XIX. század elején. Jesivája korának egyik legkiemelkedőbb zsidó oktatási intézményének számított. A zsidó hagyományoktól egyre inkább elhajló hászkálá mozgalom ellenében ő volt a hagyományhű zsidóság fenntartásának egyik élharcosa. 1839-ben bekövetkezett halálakor a XVII. századi eredetű pozsonyi zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra. A temetőt akkor alapították, amikor a területet akkor birtokló Pálffy grófok engedélyt adtak a zsidóknak a letelepülésre. A temető 1943-ig szolgálta a zsidó közösséget, azonban ekkor a nácik, egy közeli alagút építése közben, a sírok nagy részét megsemmisítették. Csupán a temető legértékesebb része, a Chátám Szofer és más kiemelkedő rabbik és tóratudósok sírját is magába foglaló, összesen 23 sírt tartalmazó rész maradt meg, ezt betonból készült oldalfalakkal és tetőzettel vették körül. A pozsonyi városközponttól húszpercnyi sétára található, föld alatti emlékhely fölött 1982-ben villamossínt építettek, ám a 2000-2002-ig tartó temetőfelújítás munkálatainak keretében másfelé vezették a villamos vonalát. A villamossínek alatt folyamatos rázkódásnak kitett temető felújított formájában egyben a pozsonyi zsidóság emlékhelye is. Építészeti megoldásainak kidolgozásakor figyelembe vették a háláchá követelményeit is, és egy felsőbb szinten imaszobát alakítottak ki a kohénok számára. Innen lehet lesétálni a sírokhoz, melyek mellett üvegtáblák idézik fel az egykori temető sírköveit. A temető látogatásához a pozsonyi zsidó közösség képviselőjével kell egyeztetni. Ch. D. nek is megvannak a ma ga háláchái9. Exhumálás után fel sza bad használni újra a sírhelyet, de csak úgy, ha nincs hasznuk ebből, pl. családtagokat nem szabad ingyen idetemetni 10. NEM SZABAD KÉT EMBERT EGY SÍRBA TEMETNI Az, hogy két ember egy sírba van temetve, már eleve egy nagyon nehéz helyzet, hiszen, ahogy láttuk, ha már valakit eltemettek, nem szabad megnyitni a sírt: nem lehet az egyik embertől elvenni a sírját és még valakit odatemetni. Még úgy sem lehet két felnőtt embert egy sírba temetni, ha egyszerre hantolják el őket egymás fölé11 , még rokonakat sem 12 . Csak akkor lehet két embert egy sírban elhelyezni, ha eleve olyan mélyre temetik el az első elhunytat, hogy a sírja fölött legyen 6 tefách (48 cm) üres föld, ami fölé temetik a második halottat 13. MIKOR SZABAD KINYITNI EGY SÍRT? Ugyanígy megengedett néha megnyitni a sírt a vásárlók érdekében 14, valamint azért, hogy eldönthessék, valóban az-e az elhunyt, akinek mondják, nehogy a felesége élete vé géig águná (olyan asszony, akinek el tűnt a férje, de nincs bizonyíték rá, hogy meghalt, ezért nem számít sem elváltnak sem özvegynek) maradjon, és ne tudjon újraházasodni. Ez azért is fontos, hogy a gyermekei kádist tudjanak utána mondani, ha megbizonyosodtak arról, hogy valóban ő van ott eltemetve 15. A cservenkai exhumálás Az egykori Váci úti zsidó temető
